Az áskálódni szó elítélő tartalma mindenkinek világos. Itt és most a pejoratív jelleg elhagyásával mindössze az örökség felettébb hasznos voltát akarom kiemelni. Ahogy a régészek ásás révén találják meg a múlt tárgyi emlékeit, úgy régi írások elővételével (kibányászásával) juthatunk a mának, sőt a holnapnak szóló üzenetekhez. Néhány ilyen üzenetről írok tehát, s javaslom alapos átgondolásukat.

Az első nem is olyan régi. 27 évvel ezelőtt Medjugorje látnokai augusztus 25-én az hallották, hogy imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, amíg imává nem lesz az életetek. Krisztus követői számára csodálatos program. Imává lett élet. Képesek vagyunk rá? Aligha, de ha kérjük, megkapjuk hozzá a segítséget. Szentesi Zöldi László szerint arra volna szükség, hogy

a nagyvilágban dúló háború, mocsok, aljasság helyett szelíd beszéd hangozzék mindenfelé, azt erősítsük, arra figyeljünk, leginkább azt kövessük mi magunk is. Az imává lett élet képes lehet megváltoztatni a világ arculatát.

Mire várunk?

Régebbi, éppen százéves üzenet a következő. 1919 augusztusára összeomlott az úgynevezett Tanácsköztársaság. A politikai foglyok elhatározták, hogy kiszabadulásukat (augusztus 4-ét) nem felejtik, és évente összejönnek. Nem önmagukat akarták ünnepelni, nem a gyűlölet szellemét hirdették. Azért rendezték meg a találkozókat, hogy a múlt dicső és szomorú tapasztalatain okulva, munkálkodjanak egy szebb, igazibb és boldogabb magyar jövő megépítésén. Az eseményről a Budapesti Hírlap tudósított. Nem kell sokat magyarázni: a tapasztalatokból nem tudunk okulni, ha nem ismerjük őket. Vajon az iskolai történelemoktatás közvetíti-e az új nemzedéknek a dicső és szomorú tapasztalatokat? Költői a kérdés.

Végül egy áttekintés a 19. századból Käfer István vezetésével. Akkoriban – írta Käfer a Magyar szlovákságismeret című könyvében – a szlovákság élte a gyarapodó és magyarosodó ország életét. Iskolái, közintézményei nem voltak, nyelvét száműzték, tiltották, lenézték a közéletben. Értelmiségének egy része megkeseredve szembefordult mindennemű hivatalos és nem hivatalos magyar kultúrával, másik része kísérletezett a magyarosodás és magyarosítás alkotmányos lassításával, vagy akár külső, akár belső emigrációba vonult. Ezekben az évtizedekben fejlődtek ki a szlovák-magyar ellenségeskedés csírái, amelyek Trianontól 1945-ig a tömegessé váló ellentét-sztereotípiákat, majd közel három éven át a fizikai erőszakot, a szlovákiai magyarság likvidálásának kegyetlen próbáját okozták.

Mit lehet, mit kell tennünk, hogy a Trianon okozta sebek végül begyógyuljanak? Támogatnunk kell a kisebbségbe szorult nemzettársaink törekvéseit, de ez még mindig kevés. A saját államában élő magyar nemzettest feladata …

Mit lehet, mit kell tennünk, hogy a Trianon okozta sebek végül begyógyuljanak? Támogatnunk kell a kisebbségbe szorult nemzettársaink törekvéseit, de ez még mindig kevés. A saját államában élő magyar nemzettest feladata … – idézem ismét Käfert – a keresztény értékrend szerinti kapcsolatkeresés a kisebbségi magyarság többségi nemzeteivel.

Surján László