Olvasom egy ellenzéki orgánumban, hogy Takács Péter államtitkár sértegette a háziorvosokat, mondván, hogy az megy háziorvosnak, aki klinikai állást nem tudott szerezni.

Az Antall kormány egyik fontos egészségügyi intézkedése volt a háziorvosi rendszer megreformálása. Ezért felettébb igaztalannak és politikailag károsnak tartottam ezt a kijelentést. Ezután elkezdtem gondolkodni. Az államtitkár úr politikailag elkötelezett, ami egy kormánytagnál természetes. Szakmai felkészültségéről mindenki meggyőződhetett, aki a Tisza szakemberével (?) való vitáját megnézte. Kétségeim támadtak, hogy valóban mondta-e, amit a szájába adtak. Ez a mostani interjúja megtalálható a youtube-on. Ellenőriztem tehát, hogy mi hangzott el: A háziorvos az egy maradék elven választódott ki az egyetem után. Tehát az ment háziorvosnak, ki máshova klinikumba nem fért be. Tessék figyelni az igeidőket. Takács Péter nem a mostani helyzetről beszélt, hanem a múltra utalt. Ami nagy különbség. Az ellenzék kampányembereit ez nem zavarta. Magyar Péter is azt állította egy beszédében, hogy az államtitkár sértegette az orvosokat.

Takács Péter hosszabban is kifejthette volna az idézett állítást. Ha jóhiszeműek vagyunk, akkor a tiszások félreértették a mondanivalóját. Mivel a rendszeres hazudozás és a kormánypárti megszólalások torzítása Kövér László emlékezetes „köteles beszéde” óta a mindennapok részévé lett, aligha tarthatjuk félreértésnek a történteket.

Czakó Gábor egy évvel a halála előtt biztatott, hogy újítsuk fel a Sánta Kutya Díjat. Ezt baloldal hazudozásai táplálták, és a díj odaítélésére akkor került sor, amikor a hónap 13. napja péntekre esett. A választásokig jövő február és március lehetne a díjazás napja. Megpróbáljuk?

Nem vagyok róla meggyőződve, ahogy tavaly sem voltam, hogy jó lépés lenne. Tényekkel cáfoljuk inkább a hazugságokat. Persze, ha szembesítesz egy hazugot a tényekkel, megrántja a vállát és mondja: annál rosszabb a tényeknek. A hazugokra sem tények, sem érvek nem hatnak, de a megtévesztettekre talán.

Surján László