Egy 24 országra kiterjedő amerikai felmérés többek között azt tudakolta, hogy a megkérdezett közel érzi-e magához (1) a helyi közösségben (településen) élő embereket, (2) a vele egy országban élőket (honfitársait), végül (3) a világon bárhol élőket. A válaszok korunk individualizmusát tekintve meglepők. A fenti kérdésekre adott átlagos felelet sorrendben: 78 %, 83 % és 50 %.

A magyar válaszok kiemelkedően jók, mindhárom esetben az átlag felett vagyunk: 82, 93 és 61 százalék.

A honfitársainkkal való együttérzés a vizsgált 24 ország közül nálunk lett a legmagasabb. Az persze nem derül ki, hogy ezt a határon túl élőkre is lehet vonatkoztatni, vagy sem.

Magas pontszámot ért el még Hollandia, Svédország, Spanyolország és Olaszország, valamint Lengyelország. Ezzel szemben Franciaországban és Németországban mindhárom kérdésre viszonylag alacsony volt a pozitív válaszok aránya.

A három kategóriában elért eredmény nem tükrözi a keresztény tanítást, miszerint minden ember Isten teremtménye, és a megváltás révén fogadott fiú, azaz egymásnak testvérei vagyunk.

Jó jelnek tartom, hogy a hazánk politikai megosztottsága ellenére kimagasló a honfitársainkkal való közösségvállalást jelző 93 százalék. Ez egyben figyelmeztetés is: a politikának finomítania kellene a beszédstíluson, és fel kellene hagynia a szekértábor erősítésével.

A fő töréspont egyébként sem a kormányoldal és az ellenzék között húzódik, hanem Európán belül a globalisták és szuverenisták között.

Vörösmarty is odafigyelt, hogy mi történt a Szentföldön: „Háború van most a nagy világban, / Isten sírja reszket a szent honban”, írta a Vén cigányban, de az a háború akkor, közel 170 éve még nem befolyásolta a magyarok mindennapjait. Ma jelképesen összezsugorodott világunkban ez másképp van. A távoli konfliktusok is befolyásolják az életünk. Erre gondolva kevés, ha az embertársainkat csak 50 százalékban érezzük közelállónak magunkhoz.

A felmérés arra is kiterjedt, hogy az emberek a saját országuk gondjai mellett mennyire figyelnek a többiekére. Itt mi magyarok már nem vizsgáztunk fényesen: 66 százalékunk elsősorban a saját gondjainkkal van elfoglalva. Ez az adat Japánban 26, a svédeknél 36, a németeknél 46 százalék.

A magyarok 51 százaléka úgy véli, akkor is a saját érdekeinket kell képviselnünk, ha azzal sok ország nem ért egyet.

46 százalékunk kompromisszum párti. Ezzel a középmezőnyben vagyunk.

A magyar baloldaliak 71 százaléka szerint a globális kérdésekben más országok érdekeit kell elfogadnunk.

Talán a migránsok nagy száma lehet az oka, hogy a vizsgált európaiak között a németek a leginkább individualisták, holott korábban az volt a benyomás, hogy ők nagyon szolidárisak egymással.

Természetesen érdekelt volna, hogy mi a helyzet a szomszéd országokban, de egyikük sem szerepelt a felmérésben. Ennek ellenére némi önvizsgálatra, tükörbe nézésre így is alkalmas ez az anyag. A jövendő választásokat tekintve pedig nálunk igencsak rángatja a vészcsengőt, hogy a baloldali polgártársaink 71 százaléka számára a globális ügyekben alkalmazkodnunk kell.

Nagy hiba összetéveszteni a globalizmust a szervilizmussal, ezért nem tekinthetjük az árnyék bársonyszéken üldögélő árnyékkormányt kormányzóképesnek. Vezetésükkel Magyarország csak árnyéka lenne önmagának.

A felmérés az alábbi országokra terjedt ki: Kanada, USA, Mexikó, Brazília, Argentína; Svédország, Németország, Egyesült Királyság, Hollandia, Lengyelország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, Görögország; Izrael; Nigéria, Kenya, Dél-Afrika; Japán, Dél-Korea, India, Indonézia; Ausztrália.

Surján László