Amerikából jöttem

Mindenki ismeri a játékot: híres mesterségem címere…

Ha Marco Rubio ily módon akarna bemutatkozni, nehéz volna a megfelelő szót kitalálni, vagy a „mesterséget” eljátszani. De nem játszadozni jött ide, hanem újabb lendületet adni a két ország viszonyának. Nem tudom, előjön-e az ellenzék azzal, hogy Rubio beavatkozott a választási küzdelembe. Lehet, hogy nem mernek ezzel támadni. Ha elhiszik, hogy a választások után átveszik a hatalmat, kockázatos lenne a mostani kritika: április 12-e után is lesz nap. Tehát, ha most ezzel vádaskodnának, az azt jelenti, hogy maguk sem hisznek a kormányváltásban.

A választások ide vagy oda, a mai nap magyar szempontból legjelentősebb eseménye kétségtelenül a Rubio látogatás. Nem minden nap jár nálunk amerikai külügyminiszter. A látogatásról minden sajtótermék beszámolt, a részleteket ismételni itt nincs sok értelme. A magam részéről viszont néhány szempontra fel akarom hívni a figyelmet.

Az első az, hogy Rubiót a repülőtéren csak államtitkári szinten fogadták. Miért érdekes ez? Tiszteljük persze a világ még mindig legjelentősebb hatalmának külügyminiszterét, de nem hajbókolunk előtte.

A második Orbán válasza egy amerikai riporternek arra a kérdésére, hogy elfogadja-e, ha veszít a választáson. A miniszterelnök hitet tett a demokrácia és a politikai váltógazdaság mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy 16 éven át volt ellenzéki vezető, tehát nincs oka-joga senkinek kétségbe vonni, hogy nemcsak győzni, de veszíteni is tud.

A harmadik szempont, ami felkeltette a figyelmemet Rubio külügyminiszter úr felelete arra a kérdésre, hogy ha Orbán veszít, az amerikai és magyar viszony marad-e olyan konstruktív, mint ma. Rubio nem válaszolt egyértelműen, de jelezte, hogy Orbán és Trump személyes kapcsolata nagy hatással van a két ország kapcsolatára.

Érdemes továbbá megjegyezni, amit Rubio Münchenben mondott: „Mi Amerikában nem vagyunk érdekeltek abban, hogy a Nyugat menedzselt hanyatlásának udvarias és rendes gondnokai legyünk”.

Az ellenzéki hangulatkeltők szívesen gúnyolódtak, ha Orbán a Nyugat hanyatlásáról beszélt. Most viszont az amerikai külügyminiszter mondta ki, hogy a Nyugat egye meg, amit főzött, ők nem vállalkoznak a csődgondnok szerepére. Ezzel szemben amerikai érdeknek mondta az Orbán kormány stabilitását és a Trump-Orbán kapcsolatra hivatkozva hatékony segítséget ígért minden olyan esetre, amikor Magyarország bajba kerülne.

Végezetül eszembe jutott annak a megmondó embernek a kijelentése, aki – talán a Népszavában – arról elmélkedett, hogy a mini atomerőművek kilátásba helyezése csak egy Orbán -féle blöff. Ma ezzel kapcsolatban is léptünk egyet előre.

Surján László

További
cikkek

Hírlevél