Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártír-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.”
/Arany János: Magányban/

Dr. Szobonya Zoltán 1958. szeptember 29-én ártatlanul kivégzett jogász, családapa. Az ÁVH pribékjei azt írták róla, hogy Jánoshalmán, de főleg Mélykúton a kulákok védőszentje. Több száz családot mentett meg a kitelepítéstől. Egy olyan korban védte a már bebörtönözötteket, amelyben többnyire hivatalból kirendelt ügyvédek „védték” a vádlottakat, s a védőbeszédben felszólították a bíróságot, hogy bár a vádlott tette megbocsáthatatlan, igazságos ítéletet hozzanak. Nem csoda, hogy már 1952-ben letartóztatták, egy év múlva a Nagy Imre-féle amnesztiával szabadult. Minden megalkuvás és félelem nélkül folytatta tovább ügyvédi munkáját. 1956-ban a jánoshalmi forradalmi megmozdulások szervezője, majd a Forradalmi Bizottság titkára lett. „Nyújtsunk egymásnak békejobbot, s ne a bosszú vezessen mindent, mert olyan kevesen vagyunk magyarok, és minden magyar emberre szükség van.” „Ez egy tiszta forradalom, a mi kezünkhöz vér nem tapadhat.”

A Forradalmi Bizottság határozatot hozott – a Tsz-ek fennmaradásának szükségességéről önkéntes alapon (de hatálytalanította a nyári tagosítást), nemzetőrség felállitásáról, a fővárosba történő élelmiszer szállításról. Részt vett a mélykúti Kisgazdapárt újjászervezésében, szervezte a járási és megyei forradalmi bizottság munkáját, nevéhez fűződik a Nemzetőrség munkájának járási szintű összehangolása. „Nemzeti, keresztény és szociális társadalmi és politikai közegben kívánunk élni.”

November 4-én a szovjet csapatok elözönlötték az országot. A Forradalmi Katonai Tanáccsal egyetemben készek voltak a szülőföld fegyveres védelmére, de mikor látták, hogy nem bontakozik ki az országos általános védelmi harc, ők sem áldoztak emberéletet.

Dr. Szobonya Zoltán hazáját a forradalom és szabadságharc leverését követően sem hagyta el. 1957 februárjában „A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezés[ének] és vezetésének büntette” vádjával letartóztatták, és kötél általi halálra ítélték, noha amivel vádolták, az nem történt meg.

Még a vádiratban is ez áll: „Igaz, hogy sem emberéletben, sem anyagiakban semmiféle kár nem keletkezett, de HA (!) jöttek volna a szovjet csapatok, akkor lőttek volna.” Az egész vád erre a HA feltételre épült. Legfőbb bűne az volt, hogy a tárgyaláson is karakánul vállalta tetteit.

„Inkább becsületben meghalni, mint becstelenül élni!” Az ítéletet 1958. szeptember 29-én a kecskeméti börtönben hajtották végre. Felesége és három kisgyermeke gyászolta.

Miként foglalta össze az életét, és mit üzent három kicsiny gyermekének? Megtudható Horváth-Lugossy Facebook oldalán.

Mi értelme van egy 67 éves történetet feleleveníteni, ami nyilván megosztó, és még Szobonya dr. békejobbot felkínáló üzenetével is ellentétben van? Az elfelejtés nem megbocsátás. Nem old meg semmit. Változnak az idők, de az emberi aljasság velünk van ma is. Szobonya Zoltánt olyasmivel vádolták, ami meg sem történt. Mégis akasztás lett a vád következménye.

Meg sem történt bűnnel ma is vádaskodnak némelyek, igaz, nem akasztás a vége, „csak” pedofil vád. A vádlók sunyi módon elbújnak, s elhangzik az a mondat is: Semmit nem állítottam, csak kérdeztem. Ez is örökség a kommunizmusból.

Tanuljuk meg, hogy ezek akkor is hazudnak, ha kérdeznek.

Surján László