A pünkösdi ünnepkör kapcsán ezúttal nem a sokak által ismert, sőt átélt csíksomlyói szentmisét és az összmagyarság kultikus helyét szeretném kiemelni, hanem azt a dokumentumfilmet, amelyet az ünnep utáni csütörtökön láttam a közmédia egyik csatornáján. A film Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános úrral készült két évvel ezelőtt, aki Márton Áron, a legendás püspök tanítványa volt. Az idős pap szeme csillogott, amikor a szeretet, a tisztelet és a hála hangján beszélt arról az elöljárójáról, aki őt is pappá szentelte, aki súlyos börtönévek és hosszú elhallgattatása után is Isten embere volt, akit egy egész nemzet szentként tisztelt, akit a gerincességéről és kitartásáról Erdélyen kívül is áhítattal hallgattak az emberek.

Azonban beszélni szeretnék Berszán atyáról is, aki líceumot alapított, és mély hitében, valamint emberszeretetében — a nagy előd szellemében — évtizedek óta képes tanítani, és összetartani egy, a hitet valóban megélő, a közösség tagjainak egymás iránti igaz szeretetét felmutató és a hagyományokat mélyen tisztelő és folytató falu életét. Nem csoda, ha a 80. születésnapján ez a szeretet átsugárzott a filmen, nekem konkrétan felmelegedett a szívem.

Sajnos azonban rögtön el is szomorodtam, mert azonnal „beugrott”az anyaországban uralkodó, mesterségesen szított hangulat a szintén művileg kettészakított ország eseményei láttán. A normálisan gondolkodó ember tényleg nem érti — különösen, ha egy, a fentiekben leírt közösség életéről szerez tudomást —, miért van ilyen hergelő, igazságtalan, hazug és gyáva megszólalásokra szükség. Nárcisztikus elemekből, mint például Magyar Péter, Hadházy vagy épp most Puzsér láthatóan valahogy nem tudunk kifogyni. Vajon azok, akik az ő tüntetéseikre elmennek, meg tudnák-e fogalmazni, miért is vannak ott, mivel is elégedetlenkednek tulajdonképpen? Mi annyira rossz itt nálunk?

És a fiatalok, akiknek fogalmuk sincs az elmúlt évtizedek szenvedéseiről, ellenben manapság rengeteg támogatást kapnak az élet több területén is, sokszor nem kizárólag a buli kedvéért vonulnak oda? Nem kéne esetleg többet tanulni, és főleg tájékozódni? Példának okáért az erdélyi kisközösségek sokkal nehezebb körülmények között élők szerénységéről, ugyanakkor értékmegőrzéséről.

Molnár Judit