Pattanásig feszülnek az idegek. Döntés közelébe kerülünk lassan. Szavazni fogunk. Vélhetően sokan. Ilyenkor romlik az alvás minősége, veszekedősebbek az emberek, családon belül is, vagy tabu a téma – ki kire szavaz – vagy veszekedés, ne adj Isten szakítás is lehet a vége az eltérő véleményeknek. Valaki, nálam tudósabb – nevére már nem emlékszem – úgy fogalmazott, hogy a politikai légkör, a gazdasági problémák és a globális bizonytalanság együtt már túl sok a magyar társadalomnak. Van igazsága. Ugyanő – talán szociológus az illető – még hozzátette, hogy

a jólétnek az anyagiaknál is fontosabb összetevője az összetartás, és a választáson győztes politikai erőnek sem lesz más lehetősége, mint hogy csökkentse a társadalmi feszültséget.

Hát bizony ez is igaz.

Magunk is tapasztaljuk, hogy mintha megkergülnének az emberek. Kivetkőznek magukból, odalesz a szolidaritás, az együttérzés, az emberiesség. Mintha elszektásodna a társadalmunk. Ugyanakkor ez nem csak magyar sajátosság, világszerte is tanúi lehetünk ennek. A sokszor emlegetett médiának „hála” a világ kloákájának, pöcegödrének minden szennye ránk zúdul, és minden, ami eddig biztosnak tűnt, bizonytalanná válik. És az emberek nem szeretik az ingatag talajt.

A magyar politikai erők is érzékelik ezt, és szerintem tudják, hogy bárki nyer is, békét kell teremtenie, a végletes megosztottságot meg kell szüntetnie. Meg kell keresniük a magyar társadalom legkisebb közös többszörösét, mert ebben a fullasztó légkörben vagy megfullad az „istenadta nép”, vagy robban.

Ma az önzés erősebb, mint az összetartozás, s ebben már-már az utolsó bástya, a család is veszélyben forog. Ez ellen kellene tenni minden magára valamit is adó politikai erőnek, hogy ne azt kelljen megérnünk, hogy egy katasztrófa kovácsol majd eggyé, és hozza vissza az elvesző együttérzést és együvé tartozást. Újra kell tanulnunk azt, hogy sokkal több, elmondhatatlanul fontosabb a kalákában felépülő ház, mint a banki „ingyen hitel” által felépíttetett. Egy országnak nem lehet mentálhigiénés foglalkozást elrendelni, de jó példát mutatva vissza lehet építeni a nemzet lelkét.

Azt mondják, a jólét nem csak jó gazdasági helyzet. Ennél messze lényegesebb az összetartás, a bizalom. Hogy merjek hátat fordítani, hogy tudjam, ha esek vagy zuhanok valaki elkap: rokon, barát, állam, egyház, bárki.

Nos, ebben a légkörben kellene jól dönteni. Van, aki régen tudja hová szavaz és ebben eltántoríthatatlan. De vannak még bizonytalanok és nem is kevesen.

„Mondd, te kit választanál?” Ez cseng a fülünkbe folyton. Ezt a kérdést tették fel anno a magyaroknak is. István vagy Koppány? Mi is tegyük fel magunknak, és döntsünk az eszünkre, az agyunkra hallgatva. De a szívünk szerint. Ahol a lélek lakik.