Afrika árnyékában

Néhány hónapja ezen az oldalon még a világ legnépesebb országában várható közeli trendfordulóról írtunk. Azóta ez megtörtént: Kínában 2022-ben 850 ezer fővel csökkent a lakosság. Mindeközben Afrika – az ENSZ hosszú távú előrejelzése szerint – 2100-ban a föld népességének közel 40 százalékát adja majd.

Mint korábban írtuk, Kína jelenleg 1,4 milliárdos létszáma 2050-re 1,25 millióra, 2100-ra pedig 600 millióra csökken majd. A termékenységi adatok ismeretében csupán idő kérdése, hogy a ma még dinamikusan növekvő India is erre az útra lépjen majd, és akkor Európáról nem is beszéltünk. Ezek az előrejelzések azonban egyelőre kevéssé érik el az emberek ingerküszöbét, mivel a sajtó továbbra is a globális népességnövekedéstől hangos, különösen most, hogy átléptük az újabb lélektani határt jelentő nyolcmilliárdos létszámot.

Vén Európa

Milyen átrendeződésre számíthatunk a következő évtizedekben? A termékenység világszerte megfigyelhető csökkenése miatt – amelynek globális értéke 1990-ben még 3,3, 2000-ben pedig 2,7 volt, jelenleg pedig 2,3 – az emberiség létszámemelkedésének üteme is csökken, vagyis a növekedésnek egyszer meg kell állnia. A legutolsó ENSZ-becslés szerint a Föld népessége (kerekített értékben) 2030-ra 8 és fél milliárd, 2050-ben 10 milliárd, 2100-ban pedig 11 milliárd lesz majd.

Ez egyúttal az emberiség létszámának a várható maximumértéke, vagyis a 22. század már a globális népességcsökkenés évszázada lesz.

A jövő fő kihívásának az elöregedést tekinthetjük, amihez viszont nem kell megvárni 2100-at, mert a legtöbb európai országban ez már most is ténykérdés. Az eltartók és eltartottak arányának felborulása alapjaiban érinti a társadalmi szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszert, különösen azokban az országokban, ahol a fiatalok jelentős része eleve inaktív (például a tanulmányi időszak kitolódása, a munkanélküliség vagy a migránsok magas aránya miatt). A már említett ENSZ-jelentés szerint a 60 év felettiek száma 2017–2050 között megduplázódik, 2017–2100 között pedig megtriplázódik, elérve a kétmilliárdos létszámot, vagyis sokkal gyorsabb arányban nő, mint az emberiség egésze. Európában ekkor a lakosságnak már több mint egyharmadát teszik majd ki a jelenlegi egynegyed helyett.

A demográfiai súlypontok eltolódása – az eddig kiemelten népesnek ismert országok létszámcsökkenése, illetve egyes, nemrég még közepes vagy egyenesen kis létszámú országok előretörése – azonban legalább olyan érdekes kérdés, mint az elöregedés.

Ki lesz az új Kína?

A kérdés itt természetesen népesedési értelemben értendő, hiszen az ázsiai óriás létszámcsökkenése, valamint korösszetételének változása még korántsem olyan mértékű, hogy a közeljövőben veszélyeztetné az ország gazdasági és katonai képességeit. Az már közismert, hogy a közeljövőben India válik a világ legnépesebb országává. (A két ország együttesen a világ népességének 36-37 százalékát teszi ki.) Ugyanakkor India termékenysége, amely 2000-ben még 3,4 volt, ugyanúgy csökken, mint bármely más országé a világban, s az utóbbi években már a reprodukciós értékhatárnak számító 2,1 körül ingadozik, tehát néhány évtizedes eltolódással várhatóan a kínai utat járja majd be.

Jelenleg az Egyesült Államok a világ harmadik legnépesebb országa (kerekített értékben 330 millió fővel), amelyet a 270 milliós Indonézia, a 220 milliós Pakisztán és a 210 milliós Brazília követ. Az előrejelzések szerint azonban 2050-re a hetedik helyen álló, jelenleg alig több mint 200 milliós Nigéria lép a harmadik helyre, akkor már több mint 400 milliós létszámmal. Az Egyesült Államok – bár állampolgárainak száma az előrejelzések szerint alig marad el majd az afrikai országétól – a negyedik helyre szorul. India népessége egyébként ekkorra már megközelíti az 1,7 milliárdot, ami országlétszám tekintetében világtörténelmi rekordot jelent majd.

Ami Afrikát illeti, itt Nigérián kívül még 25 olyan ország található, amely 2050-ig megduplázza a jelenlegi népességét.

A fekete kontinens 1950-ben a föld lakosságának mindössze csupán 9 százalékát adta, és ez az arány még 2000-ben is csak 13 százalék volt. Az ENSZ előrejelzése szerint azonban 2050-re már a globális népesség egynegyedét, 2100-ban pedig már 38 százalékát teszik majd ki.

És Európa? Miközben az öreg kontinens 1950-ben a globális népesség 22 százalékát adta, ez az arány a millennium idejére 12 százalékra csökkent, 2050-re pedig 7 százalékra zuhan.

Ráadásul úgy – tehetjük hozzá –, hogy Európa népességének jelentős hányadát ekkor már az Afrikából és Ázsiából érkezett bevándorlók, illetve azok leszármazottai teszik majd ki.

Magyarország helyzete

Mint ismert, Magyarországon minden korábbi országnál előbb, 1981-ben kezdődött el a természetes népességcsökkenés, amely azóta is tart. Az elmúlt években, nem utolsósorban a bőkezű és tudatos hazai családpolitikának köszönhetően, egy európai szinten közepesnek mondható, 1,55 körüli termékenység jellemzi az országot, ami különösen a negatív rekordnak számító 2011-es érték (1,23) ismeretében figyelemreméltó. Ezenkívül, mivel most már többen költöznek vissza Magyarországra, mint ahányan kimennek, az EU-csatlakozást követő kivándorlási hullám népességapasztó hatása is megszűnni látszik.

Ugyanakkor a fogyatkozás az egyes mutatók kedvező alakulása ellenére is folytatódik, s mivel a szülőképes korú nők létszáma csökken, ezzel még akkor is számolnunk kellene, ha a termékenység valamilyen csoda folytán elérné az utánpótláshoz szükséges szintet. Az uniós statisztikai szervezet, az Eurostat előrejelzései szerint a következő 30 évben Magyarország létszáma mintegy egytizedével lesz kisebb, mint most, bár hozzá kell tennünk, hogy Horvátországban, Bulgáriában és a balti országokban ennél jóval nagyobb mértékű esés várható.

Az Eurostat előrejelzésének egyik legérdekesebb részét az országokon belüli területekre vonatkozó adatok jelentik. Eszerint a hazai népességcsökkenés legnagyobb vesztese Kelet-Magyarország lesz: Szabolcs-Szatmár-Beregben 82 ezer fővel, Borsod-Abaúj-Zemplénben 77 ezer fővel, Békés vármegyében 61 ezer fővel, míg Jász-Nagykun-Szolnokban 51 ezer fővel zsugorodhat a lélekszám a következő 30 évben. Győr-Moson-Sopron vármegyében viszont – a belső vándorlási folyamatoknak köszönhetően, egyfajta kivételként – némi gyarapodás is várható.

Csepeli Kálmán

További
cikkek

Hírlevél