Jézus személye mindannyiunkat döntésre kényszeríti. Kihívás ma is. Gájer László így fogalmaz: „Jézus kijelentéseit vizsgálva … csupán két lehetőségünk marad. Az egyik az: elfogadjuk, hogy igaz, amit magáról állított, a másik pedig, hogy elutasíthatjuk ezt.”

A Szív februári számában jelent meg Gájer Misszió vagy semmi című cikke. Ebben kiemeli válaszunk következményeit: „Ha Jézus igazat mondott, akkor minden a helyére kerül: hazaértünk, üdvösségünk, örök életünk van. A másik lehetőség az, hogy Jézus kijelentései nem igazak, akkor azonban ezt az egész keresztény-vallásos bohóckodást be kell fejeznünk.” Ha Jézus kijelentési igazak, akkor hogyan értelmezzük napjainkban az emberek kereszténységtől való eltávolodását? „A szekularizáció Európában olyan megatrend, amelyet adatok támasztanak alá. … Új megoldási javaslatokat, új önértelmezést kíván.”

„A magyar társadalom másként van jelen ebben a folyamatban, a következmények azonban sok szempontból a nyugati trendekhez hasonlók. A magyarok jelentős része jól megvan a kereszténység tömegformái nélkül is. Az más kérdés, hogy a tömegek ebben az összefüggésben, spirituális kapaszkodók nélkül, tényleg jól vannak-e, és hogy egy szellemileg, mentálisan és spirituálisan is száraz magyar közéletben, a mára felfoghatatlanul vulgáris közbeszéd súlya alatt egyáltalán érezhetik-e jól magukat.”

A boldogságmondások más dimenzióba emelkedve megkerülik a kérdést. Nagy a kísértés, hogy a gondolatmenet a választási kampányhoz kapcsolódjék. De ezt a buktatót Gájer ügyesen kikerüli.

Politikai nézettől függetlenül döntsünk a fő kérdésben: Igazat mondott-e Jézus önmagáról, vagy sem.

Jézust hazugnak, bolondnak tartani kevesen merik. A legtöbbünk számára egy langyos, csupán erkölcsi tanítást adó vándortanító ő. Valaki, aki nem zavarja meg túlságosan az életünket. Ezzel máris a vesztes oldalon találjuk magunkat. De lehetnénk a nyertesek között is. „Benne otthonunk van, hazaértünk. „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ő és csak ő képes helyreállítani az életünket. Ennek a meggyőződésnek a birtokában pedig az örömhírnek fel kell robbantania a világot. Ennek a meggyőződésnek a birtokában a misszió az egyetlen lehetőségünk.”

Az örömhír kirobbanó lelkesedése helyett ma Európában a lerobbant, elhagyott, hívő nélküli templomok romhalmazát látjuk. A pusztulás képei helyett viszont nézhetnénk a valódi woke, az ébredés jeleit is.

„A szürke, nyálkás-ködös összképet időről időre mintha alulról jövő ébredési tendenciák változtatnák meg, és e térség is (Közép-Európa) felmutatja az élet lehetőségeit.” Néhány biztató jelenség: „a szekularizáció fagyos egyeduralmának megroppanási pontjairól értekezik … Johannes Hartl is (Neue Offenheit: Was kommt nach der Säkularisierung?), megjegyezve, hogy Franciaországban és Belgiumban éppen a fiatalok közelednek újra az egyházhoz, Németországban a Z generáció tagjai feleannyira gyakran vallják magukat ateistának, mint a szüleik, Nagy-Britanniában a Biblia eladása különösen a fiatal vásárlók körében folyamatosan növekszik, Svédországban pedig egy ifjúsági felmérés nemrég Jézust azonosította a 2025-ös év legnépszerűbb influenszereként.”

És mi van itthon? Az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség idén a harmadik ificsoportját indította el Budapesten. A Schönstatt Mozgalom ÉlesztŐ elnevezésű utcai missziókat tart szerte az országban. A Tűz és fény szentségimádások évek óta zsúfolásig tele vannak a kelenföldi templomban. Százával olvassák az emberek a Bibliát. Az Exodus és a Fiat sok plébánián megújítja a kiscsoportokat. Az egyes kezdeményezések, bár már nem észrevétlenek, de még elszigeteltek. A körülöttünk tapasztalható felfokozottság Gájer szemében mégis azt jelenti, hogy kegyelmi időben élünk. Nézz tehát túl „a mai kocsmán”.

Surján László