Meglepő kijelentést olvashattunk ma (2025. jún. 5-én) az EUobserver hírlevelében. A főszerkesztő, Elena Sánchez Nicolas támogatókat keresett, ahogy teszi ezt már egy ideje. A mai írás különlegessége abban van, hogy a főszerkesztő asszony megdöbbent: rájött, hogy ami őt riasztja, azt az emberek közönnyel fogadják.

Mik ezek? Az identitás és az alapvető jogok fegyverként való felhasználása az egyik ok a riadalomra. Valóban. Amikor egy német ember német kíván maradni, és arra vágyik, hogy gyermekei is németek maradjanak, s ne legyenek Germanistán polgárai, akkor a szabványemberek homogenizálására törekvők kudarcra vannak ítélve. Mindezt elmondhatjuk a franciákról, a magyarokról, s talán mindenkiről, bár a progresszívek házi közvéleménykutatói az embereket ezekről nem kérdezik meg (illetve eltorzítják az adatokat).

Az EUobserver szerkesztősége 25 éve működik. Negyedszázad nem volt elég, hogy eltüntessenek minden olyan társadalmi, politikai és vallási mozgalmat, amely elég erős ahhoz, hogy fegyverként használja az önazonossághoz való természetes ragaszkodást, és felismerje, hogy a magukat az emberi jogok védelmezőjének kikiáltók gyakorta épp az emberi jogaiktól fosztják meg őket.

Csak egy példa: az emberi jogokról szóló egyezmény határozottan kimondja: a gyermek nevelését a szülők döntik el. Mégis retorziók érik azokat, akik nem engedik, hogy gyermekeiket az iskola LMBTQ propagandával befolyásolja.

De van még más is, amitől az EUobserver szerkesztőségében retteghetnek.

A nemek közötti egyenlőséget – a természetet megerőszakolva – nemek közötti azonosságként értelmezik, s törvénybe iktatják: a férfi is szülhet. A reproduktív egészséghez való jog – az egészség károsító hatásokra nem figyelve, – számukra korlátlan abortuszt jelent. A társadalom pedig, amelyet oly régóta próbálnak átnevelni, a „kívánatos vívmányok”, a progresszió elleni fellépést közönnyel fogadja. Sőt: egyre több helyen szavazataival támogatja.

Nos, nem kívánom a könnyeket letörölni a főszerkesztő nő arcáról. Erre jelképesen akkor kerülhet majd sor, ha rájön:

a ki tudja miért haladásnak nevezett irány alapvető tévedés, a progresszió a pokol felé vezet.

Tudunk-e ezen el- és megtévedt embertársainkon segíteni? Szidalmakkal, gúnnyal biztosan nem. Párbeszéddel, szeretettel talán. Imával biztosan.

Surján László