A Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya kápolna oldalfalán lévő magyar szentek között ott van Portugáliai Szent Erzsébet (Izabella) alakja is. Ünnepe július 4-e.
Hazai közvéleményünk keveset tud róla. Szó, ami szó, jót lehetne vitatkozni azon, hogy magyarnak tekinthető-e valaki, akinek csak egy dédszülője magyar.
Ez a dédszülő nem akárki volt, hanem a mi II. András királyunk, akinek a leszármazottai között sok szent és boldog található: csak lányára Türingiai (Árpádházi) Szent Erzsébetre, és unokájára, Szent Margitra utalok.
Árpádházi Szent Erzsébetet 1235-ben avatta szentté IX. Gergely pápa. Az 1271. január 4-én született aragóniai királylányt tehát okkal nevezhették el az akkor már Európa szerte tisztelt rokonáról Izabellának. Magyarul nem tudott, csak hírből ismerhette dédapját, aki már 1235-ben meghalt.
A két Szent Erzsébet élete és legendái részben párhuzamosak: mindkettőjükkel kapcsolatban emlegetik a rózsacsodát.
(Portugál területen járva, ha Szent Izabella feliratot látunk egy rózsákkal teli köpenyű nőalakon, nem Árpádházi Szent Erzsébetre kell gondolnunk.) Mindketten özvegyként fejezték be életüket, mindketten ferences harmadrendiek voltak. Mindkettőjük mai szemünkkel nézve korán házasodott: Izabella gyermeklányként (12-13 évesen) lett Dénes portugál király felesége. Férje hűtlenségét és iszákosságát türelemmel viselte. Még a király törvénytelen gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. A jámborság és emberszeretet mintaképe lett: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket, gyakran házasított ki szegény lányokat, csakhogy megvédje őket a zülléstől. Férjét annyira megváltoztatta, hogy igazságos Dénesként emlékeznek rá. A király halála után Izabella nem pózolt anyakirálynőként az udvarban. Kolostorba vonult, ferences harmadrendű lett. Elzarándokolt Szent Jakab sírjához.
Tevékenységének egy másik vonala Árpádházi Szent Margittal mutat párhuzamot. Európa uralkodóit számos rokoni szál kötötte össze. Ez adott alkalmat Izabellának, hogy fellépjen a viszályok ellen. Béketeremtőként ismerjük. Árpádházi Szent Margitnak is ezt a tevékenységét emelte ki XII. Piusz pápa a II. világháború tombolása közepette a szentté avatás alkalmából. Izabella sikerrel közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között, békét szerzett Nápoly és Szicília között is.
Hét és fél évszázad távolából mit mond nekünk ez az „idegenbe szakadt” hazánkfia? Sajnos túl gyakran látunk elrontott házasságokat, kibékíthetetlennek látszó feszültségeket. Izabella példa: szentté lett, talán épp azáltal, hogy hű maradt házastársi esküjéhez, és azt bizonyította, hogy a szeretet mindent legyőz. Férje hűtlensége és részegeskedése után aligha beszélhetünk köznapi értelemben vett szerelemről.
Nagy szükségünk van a családoknál nagyobb közösségekben is a békességre.
Gondolhatunk az egymás elleni politikai acsarkodásokra vagy a nemzetek közti növekvő feszültségre. Ezeket a problémákat aligha oldhatjuk meg, de békességet teremthetünk magunk körül, például azzal is, hogy nem terjesztjük a gyűlölködő szavakat, még elítélő mondatok kíséretében sem. Kövessük a példát, a magunk élethelyzetének megfelelően.
Surján László
