Emléknapja: február 10.
Amikor 1943 szeptemberében híre jött, hogy XII. Piusz pápa szentté avatja Árpádházi Boldog Margitot, érthetően megnőtt a sajtó érdeklődése a domonkosok iránt. A Pesti Hírlap riportere a domonkosok provinciálisától, Badalik Bertalantól, a későbbi veszprémi püspöktől, többek között azt kérdezte: Van-e a domonkos rendnek más magyar szentje is? A riportert meglepte, hogy Badalik egy hosszú listával felelt. Némi barokkos túlzással kijelentette, hogy többek között boldogként tiszteli az egész világ az első magyar tartomány-főnököt, Magyarországi Boldog Pált. Az egész világra kiterjedő tiszteletnek ugyan nincs sok nyoma, és a magyarországi tisztelet sem széles körű. Boldog Pál emléknapja például nem szerepel az Új Ember falinaptárában sem. Pedig ez az újság még az ötvenes években is többször írt róla, sőt egy 2011-es hírükből azt is megtudhattuk, hogy a budapesti világi domonkos közösséget Magyarországi Boldog Pálról nevezték el. Valamilyen formában él tehát a tisztelete ma is.
Születését 1180 tájára teszik. Bolognában jogot hallgatott, majd tanított, egy könyve is fennmaradt. Magyar, illetve Magyarországi néven emlegették. Tanított az egyetemen, egy okirat szerint annak rektora is volt, tehát mai fogalmaink szerint is fényes tudományos pályát futott be. Ám amikor Szent Domonkos Bolognába érkezett, prédikációjának hatására hátat fordított az egyetemi méltóságnak és szerzetes lett.
Szent Domonkos hamarosan őt küldte néhányad magával Magyarországra, ahol 1221-ben létrehozta a magyar rendtartományt.
Pál több kolostort alapított, s a rend nemsokára elismert része lett a magyar egyháznak. Domonkos volt Julianus barát is. Pál azonban nem sokáig maradt magyar földön, a kunok közé indult téríteni. Sikeres volt. A népükkel együtt megkeresztelkedő kun fejedelmek keresztapja II. András királyunk lett. Pál a király halála után is folytatta a térítő munkát, s a kunok között maradt a tatárok támadása idején is. Így érte a vértanúhalál 1241. február 10-én.
Mint vértanút, kortársai azonnal szentként kezdték tisztelni.
Mit üzen nekünk Magyarországi Boldog Pál vértanú? Először is a nyitottságot. Tekintélyes egyetemi tanárként is fontos számára, hogy személyesen hallgassa meg, amit egy nagy hírű, de koldus küllemű vándorprédikátor tanít. A befogadási készséget, hiszen kényelmesebb lett volna mondjuk egy „de szépen beszélt!” felkiáltással hazamenni Szent Domonkos beszéde után, és semmit sem változtatni megszokott, s bizonyára értékes életén. A következetes kitartást: szerzetbe lépése után még jó két évtizedig élt, és készségesen teljesítette, amivel megbízták. Olyan alapokat rakott le, amelyek túlélték a századok viharait. Tatár, török veszedelem, felvilágosodás, kommunizmus megtépázta bár, de elpusztítani nem tudta a magyar domonkosok közösségét. A missziós lelkületet: semmi nem kényszerítette a kunok térítésre, de erős volt az evangélium szava: tanítsatok minden népet.
A halála óta eltelt mintegy nyolc évszázad nem felejtettük el, de tisztelete nem ért szentté avatássá. Szent Margit esetében XII. Pius még bíborosként látta, hogy Margit kultusza mondhatni folyamatos és széles körű. Pál kultusza nem olyan erőteljes, mint Szent Margité, de létezik. Gondolhatjuk, hogy ha az Úristen akarja, hogy valakit oltárra emeljenek, majd a Lélek gondoskodik róla. De az Isten semmit nem kényszerít ránk. Az üdvösség sem kötelező! Tennünk kell érte, és
a boldoggá és szentté avatások sem történnek emberi közreműködés nélkül: imameghallgatás nincs ima nélkül.
Pál példája nekünk könnyebb utat kínál, mint az övé volt: nem kell a Kárpátoktól keletre utaznunk, körül vagyunk véve Istent nem ismerő emberekkel. Itt Közép-Európában a vértanúság sem fenyeget. Meddig tétlenkedünk hát? Legalább vigyük az Oltáriszentség elé az elvilágiasodás gondját-baját. Magyarországi Boldog Pál könyörögj érettünk! Gerjeszd fel bennünk a missziós lelkületet!
Surján László
