A minap láttam egy rövidítés sort: MSZMP, MSZP, MZP, MP.

A megfejtés gondolom nem okoz problémát, s megengedem, hogy a sor nem is felel meg teljesen a valóságnak. De a humor ilyen műfaj. Felnagyítja a dolgokat. A sor végén szerencsétlenkedő Péterektől tekintsünk el. A sor elejének pártjai egy másik sorozatba is tartozhatnak. Hazánk marxizmusra hivatkozó pártjainak rendes szokása, hogy gyakran váltogatják a nevüket. MKP-MDP-MSZMP-MSZP-DK. A háború alatt volt Békepárt is, a 20. század elejét most nem is vettem figyelembe. A sor tehát nem teljes, de ennyi is elég, hogy eszembe juttassa Lampedusa Párducát: „Ahhoz, hogy semmi ne változzék, mindennek meg kell változnia.” Például egy párt nevének.

Persze nemcsak a párt neve változik. Érdekesnek találtam például, hogy egy megyei napilap fejléce hogyan változott 1956 októberében és novemberében. Nehéz idők voltak. Egy-egy megnevezés csak napokat vagy heteket élt meg.

Vizsgálódásom tárgyának eredeti neve Népújság volt. Ez, hogy-hogy nem a Petőfi Népe nevet vette fel a forradalom alatt. Ahogy a Szabad Népből Népszabadság lett november 2-án, Kecskeméten is megmaradt a „forradalmi név”.

A lap nevénél érdekesebb a lap tulajdonosának megnevezésében történt sok változás:

Okt.2-30 Az MDP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Lapja

Okt 31-Nov.1. A Bács-Kiskun megyei ideiglenes nemzeti bizottság lapja

Nov.3-4. A Bács-Kiskun megyei forradalmi bizottság lapja

Nov.6-10. A Munkás-Paraszt hatalom Bács-Kiskun megyei lapja

Nov.11-16. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei lapja

Nov.17-Febr.10. Politikai napilap

Febr.11. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei lapja

Végül egy utolsó változásról. Gimnazista voltam 1956-ban, figyeltem a rádió híreit. Élesen emlékszem Kádár János egy kijelentésére: Az ország címere a Kossuth címer legyen. Szép mondat, amit nemcsak én vettem komolyan, hanem például a Petőfi Népe szerkesztősége is.

Amikor 1990-ben az országgyűlés döntött az országcímerről, próbáltam ennek a Kádár beszédnek a nyomát megtalálni. Nem sikerült. De hogy létezett, azt a Petőfi Népe már mint az MSZMP megyei lapja első oldalán megjelenő Kossuth címer bizonyítja.

1997-ben azután a régi-új proletárdiktatúra megalkotta a maga címerét. A Kossuth címernek csak a pajzsa maradt meg, se a sávok, se a halomok nem kellettek nekik.

Azt mondták a latinok: a változatosság gyönyörködtet. Nem mindig. Sem a Rákosi, sem a Kádár címerre váltás nem gyönyörködtetett egy kicsit sem.

Surján László