A közösségi média algoritmusai úgy játszadoznak az emberrel, emelnek fel és taszítanak a mélybe, mint a régi idők istenei. Ám az ő istenük egyedül a pénz, a mammon. Munkaeszközük pedig a tömeges megfigyelés és adatgyűjtés (big data).

Ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy a 2026-os választást csak az internetes algoritmusok döntötték el – voltak kormányzati hibák, volt „luxizás” és volt kőkemény külföldi beavatkozás is. De az sem igaz, hogy a „trendi” reels videóknak, élőzéseknek, színes háttérre írt velős „card” tartalmaknak ne lett volna központi szerepük Magyar Péter győzelmében, aki a Facebook mellett a fiatalabb platformokat (Instagram, TikTok, Reddit, stb.) is kiválóan használja. (De ugyanez elmondható például Donald Trumpról és még számos más mai vezetőről is).

De vajon tényleg csak a trendekről meg a technikai tudásról van itt szó? Korántsem.

A közösségi média algoritmusok olyan mértékben határozzák meg ma az életünket, a valóságról alkotott elKÉPzeléseinket, amivel valószínűleg mi magunk sem vagyunk tisztában.

Gondolkodtak már például azon, hogy a mozgókép feltalálása előtt a halálközeli élményt átélőknek lepergett-e az életük filmje? Na, ugye.

A minél erőteljesebb elköteleződést célzó (és mindent folyamatosan mérő) marketing-média korában az embereknek meg kell tanulniuk határozott, fekete-fehér, érzelmekre ható, már-már manipulatív üzeneteket közvetíteniük. Abszolút filmszínház. Bizonyos személyiségjegyekkel „megáldott” embereknek (említhetnénk itt például a nárcizmust, a machiavellizmust, de akár más hasonló lélektorzulásokat is) ez ösztönösen jól megy. A vérükben van. Vagy inkább a lelkükben – hasítás, grandiozitás, primitív tagadás, gázlángolás, eszköznek tekintés, ahogy a pszichológia mondja.

Közmagyarul aki a csillagokat is képes lehazudni az égről, miközben folyamatosan azzal vádol másokat, amit ők maguk követnek el (például lelki bántalmazás és verbális agresszió, mások megalázása, stb.), annak a közösségi médiában is jó esélyei vannak, mert hatást tud kiváltani.

De mit okoz ez a társadalomban? Hogy mintává válik az efféle viselkedés. Ha egy politikai vagy média celeb így beszélhet másokkal, akkor Pistike vagy István bá’ Kőhalomfalván mért ne tenné meg ugyanezt? Hiszen látható, hogy ez a társadalmi siker arany útja, így lehet magasra emelkedni. Akkor én is lájkolok, követem – az interneten és előbb-utóbb a való életben is. (Ennek köszönhető az is, hogy az Országgyűlés egyre inkább egy színházra vagy olykor cirkuszra kezd emlékeztetni).

Ebből pedig már csak egy lépés annak belátása, hogy a közösségi média algoritmusai gyakorlatilag egy torz lelki működést, embertelen szokásokat szabadítanak az emberiségre. Mi másért, mint a profit maximalizása végett (kattintás, lájkok, hirdetések megvásárlása)? A Huxley-féle Szép új világ már nem csak utópia, hanem korunk rögvalósága – benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28). így lesz a közösségi média a mi új istenünk, földi helytartóik pedig az országok vezetői.

Chat Control = Korlátlan Megfigyelés

Ám az Európai Bizottság „Chat Control” nevű tervezete (amit az EP-ben egyébként a Fidesz és a Tisza is támogatott) már Huxley-n is túllép, mégpedig Orwell (1984) irányában.

A szabályozás politikai (propaganda) célja „a gyermekek online védelmének erősítése és a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények felderítése”. Ez persze egy szép cél, amivel mindnyájan egyet is értünk, de az ördög, mint mindig, most is a részletekben rejlik.

A javaslat szerint a nagy technológiai platformok mesterséges intelligencia segítségével folyamatosan vizsgálhatják a felhasználók privát üzeneteit a gyanús tartalmak kiszűrése érdekében.

Nem kell Nostredamusnak lenni ahhoz, hogy előre lássuk: a rendszer tömeges megfigyelésekhez fog vezetni, és olyan eszközöket meg hatalmat ad a nyugati titkosszolgálatok kezébe, amire az AVH (sőt a KGB) is csettintene egyet a nyelvével. Miközben egyébként a hatékonysága is kérdéses, hiszen – legalábbis a jelenlegi technológiai szinten és tapasztalatok alapján – annyi téves riasztást eredményezne, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a – jelenleg még – emberek által vezetett hatósági szervek munkáját.

A szabályozás-tervezet emellett nyilvánvalóan veszélyezteti a titkosított kommunikációt, a levéltitkot és az online anonimitást, ami a sokat emlegetett internetes demokrácia alapja.

A Chat Control körüli vita tehát jelenlegi formájában NEM a gyermekvédelem valóban helyes és magasztos céljáról, hanem a biztonság és a magánszféra védelme közötti egyensúly kérdéséről szól, és egyértelműen túlzott beavatkozást jelent a polgárok magánéletébe.

A tech-cégek dollármilliárdos vezetői (akik jelenleg a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak) ezáltal korunk Medicijei, Cipollái és Mussolinijei is lehetnek egyszemélyben, ami rajtuk kívül senkinek sem érdeke.