A múlt század ötvenes éveinek közepén – amikor Barankovics István megjelentette a Haladás és keresztény politika című tanulmányát – a progresszió nem jelentett baloldaliságot. A mai progresszívek sohasem árulták el, hogy hová haladnak. A haladás szívünkbe írt vágyát a progresszív szó jelszóként való lobogtatásával nem tudták kielégíteni. Most láthatóan kifelé haladtak a hazai közéletből, ahogy semmivé lettek Lengyelországban is, Nyugaton pedig már csak a nevük felel meg régi elveiknek. Elvben minden párt, így a kereszténydemokrata is haladni szeretne. Mikor beszélhetünk keresztény progresszióról?
Minden ember igényli folytonos haladást. Jézus egy elérhetetlen célt tűzött elnék, amikor azt mondta: „Legyetek tökéletesek, mint Mennyei Atyátok tökéletes”(Máté 5, 48). A többesszám jelzi: a tökéletességre vagy teljességre való törekvés nemcsak egyes személyekre vonatkozik, hanem az emberek közösségére, a társadalomra is.
A haladás nem anyagiakat jelent, hanem a természetjog egyre teljesebb érvényesülését. Már az ókorban rájöttek, hogy bizonyos jogokra józan ésszel következtethetünk. Ezek a minden embert megillető un. természetjogok. Ilyen például az élethez vagy a szabadsághoz való jog. Forrásuk némelyek szerint a józan ész. Mások szerint a teremtő Isten. A pozitív jogok törvények, amelyeket a koronként változó törvényhozó hatalom (a király vagy a parlament) hirdeti ki és kényszeríti rá az emberekre.
Egy állam akkor progresszív, ha a természetjogot egyre inkább pozitív joggá formálja. Ezen jogalkotási folyamat révén valósul meg a közjó.
A közjó keresztény megközelítésben jelenti azokat a feltételeket, amelyek révén a társadalom tagjai egyre tökéletesebb életet élhetnek. Nemcsak anyagiakról van szó. A közjó jelenti a társadalom által gondozott és biztosított kulturális javakat is. Jelenti a személyek közötti kapcsolatokat, és jelenti az élet értelmét is. A közjó keresztény megközelítése jelenti az igaz Isten jelenlétét és imádását a közösségekben. Jelenti továbbá a mi-tudatot: a mi családunk, a mi népünk, a mi kultúránk, a mi földünk… Jelent egyfajta reményt, a jövőről alkotott helyes elképzeléseket. Jelent egyfajta egészséges társadalmi rendet, amelyben a család, a nemzet és más közösségek harmonikusan élhetnek1.
A közjó biztosításához közös értékrendre van szükség, ami a magyar társadalom mai állapotában szinte elképzelhetetlen, noha szükségessége józan ésszel könnyen belátható.
A haladás eszméje az állammal szemben azt a követelményt állítja, hogy a természetes közjóból – a társas értékek hierarchiája szerint – mindig több érték valósuljon meg és álljon az emberi személyek tökéletesedésének szolgálatára.
Egy állam annál haladóbb, minél többet, minél hatékonyabban, minél általánosabban és minél harmonikusabban tud a természetjogokból pozitív jogokká, konkrét lehetőségekké és valósággá átalakítani. Így közeledik céljához, a közjó megvalósításához.
A fentiekből következik, hogy minden párt „progresszív”, feltéve, hogy van világos célja és – mihelyt a választók hatalomhoz juttatják, folyamatosan közeledik ehhez a célhoz.
Korukban a legtöbb párt nem fejti ki világosan a céljait, nincs is miről beszélnie, mert összetéveszti a célt az eszközzel, azaz a hatalom megszerzése céllá lesz, elvesztve eszköz mivoltját. A KDNP kivétel, mert a célja világos: az egyház társadalmi tanításának megvalósítása. Ez a Fidesz-KDNP szövetségben csak korlátozottan sikerült, ezért a vereség utáni helyzetben önálló, de együttműködésre kész pártként kell megjelenjen.
Surján László,
a KDNP tiszteletbeli elnöke, az MKDSZ társelnöke
1 Kuminetz Géza A közjó fogalma és szolgálata a társadalomban – PPKE.HU
