Illyés Gyula velőkig hatoló verse 1950-ből, az Egy mondat a zsarnokságról könnyen valósággá válhat napjaink Magyarországán, ha hagyjuk. Egyet kell értenünk Tuzson Bencével: „Van egy szó, amit nem szabad könnyelműen használni. De van az a pillanat, amikor ki kell mondani: önkény.”

Csak gondoljunk bele, hogy reagált volna 2010-ben a közvélemény, a „független-objektív” média és a nemzetközi sajtó, ha az akkor szintén kétharmados felhatalmazást nyerő Fidesz-KDNP egy egymondatos alkotmánymódosítással leváltja az akkori köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót. (Rákosi Mátyás is a köztársasági elnök, a kisgazda Tildy Zoltán félreállításával kezdte rémuralmát 1948-ban).

Ha – szintén alkotmánymódosítással – ellehetetleníti Gyurcsány Ferenc leköszönő miniszterelnök újbóli indulását az országgyűlési választáson.

Ha három ciklusban korlátozza az akkori – főleg baloldali – parlamenti képviselők mandátumát, hogy a legtapasztaltabb ellenzéki politikusok ne legyenek újra megválaszthatók.

Ha célzott jogalkotással megnyírbálja az Alkotmánybíróság és a Kúria (akkori nevén Legfelsőbb Bíróság) tagságát, kiszorítva onnét a szerinte nem hozzá lojális tagokat. (Igaz, Baka András esetében valami ilyesmi történt, ezt joggal hozza fel precedensként a mostani kormánypárt).

Ha radikálisan csökkenti a polgármesterek fizetését, csak mert megteheti (és persze mert a nagy részük ellenzéki), miközben egyik képviselőjük célozgat rá, hogy „kössenek vádalkut”. Értsd: vessék alá magukat a Tisza párt akaratának, ami egyébként maga a korrupció…

Ha eltörölnék a készpénzes fizetési lehetőséget a parkolóautomatáknál, ami egyébként konkrétan alkotmányellenes jelenleg („Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez, valamint a készpénzzel történő fizetéshez.” A 2025. április 14-én elfogadott, tizenötödik Alaptörvény-módosítás XIII. cikkelye).

Ha pár száz vagy ezer forintos fizetésemeléssel szúrnák ki a pedagógusok szemét (miközben egy évtizedig ez volt a baloldal egyik fő kampánytémája).

Nyilvánvaló, hogy ennek a töredéke is elég volna ahhoz, hogy fordított helyzetben a magyar és a nemzetközi baloldal önkényt kiáltson, EU-s forrásokat fagyasszon be, a brüsszeli parlament és a „rögtönítélő” európai bíróság elé citálják hazánkat. De a Tisza-kormány részéről ez egyenesen erény…

Ebből alakul ki aztán nagyon gyorsan az a fajta totális önkényuralom, amit Illyés Gyula 1950-ben oly szépen és drámaian lefestett:

„mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.”

Most még talán meg lehet állítani ezt a folyamatot, de holnap már késő lesz. Tanuljunk a történelemből!