Lassan ballag a kocsisor. Jobb kézre a buszsávon hasít a busz. Jól teszi: a tömegközlekedés csak akkor versenytársa a magánautóknak, ha hamarabb jutsz vele célodhoz.

Az autóbuszon plakát: egy kisfiú játékautókat tologat. …Álmodoztál róla gyerekkorodban? Most a munkád lehet – csábít a hirdetés. Vitézy Dávid bemutatkozó plakátja ez vagy álláshirdetés? Dávidka addig szervezte a játékvonatok menetrendjét, míg a miniszteri bársonyszékben nem találta magát. Látványosan átalakította (=megjavította) a főváros közlekedését. Felülmúlhatatlan érdemei vannak, feltéve, hogy a kerékpársávok ostobasága nem az ő áldásos munkája révén bosszantja a fővárosi taxisokat és egyéb autósokat.

Túlteng bennem a konstruktivitás. Ellenzékiségem nem gátol abban, hogy kimondjam: Igaza van Vitézy úrnak. Igaza van, ismét Gyurcsányi időket élünk. De nem abban látom a rokonságot, hogy 2016-ban és 2026-ban is kozmetikázták a költségvetést. A párhuzam abban van, hogy 2006-ban és most a megválasztott miniszterelnök a képviselői juttatások megfaragásával készítette elő a választók megszorítását. Ennek az az oka, hogy azt mondhassátok az embereknek: nehéz időket élünk, de a megszorításokat magunkon kezdtük.

Manapság minden műtét alatt érzéstelenítik a beteget. Magyar Péterék is gondoskodtak arról, hogy az alapdíj 40 százalékos csökkentése ne fájjon. A bizottságokban végzett munka díját jelentősen megemelték, így átlagban csak kb. tíz százalékban csökkentek a képviselői jövedelmek. Az ilyen megoldást hívják parasztvakításnak.

Surján László