Fontos művet adott az emberek kezébe a Századvég, amikor még 2024-ben megjelentette Tom Hollandnak a Keresztény világ című, a nyugati gondolkodás születéséről szóló művét. Ennek fő mondanivalójáról majd máskor lesz szó. Jelenleg egy olyan kis részletre térek ki, amely rámutat a német, pontosabban az Angela Merkel-féle politika kétszínűségére.

Az Európai Unió régóta vonzó hely a többre törekvő, Európán kívüli emberek számára. Ez a bevándorlás gondosan ellenőrzött folyamat volt, mindkét fél javára. Az érkezők jobban éltek, mint eredeti hazájukban, a befogadóknak pedig szükségük volt a munkaerőre. Tíz éve azonban kezelhetetlen tömeg jelent meg az Unió határán. Tom Holland egy televíziós adásról beszél, amelyben a kancellár asszony elmagyarázza egy Reem Sahwil nevű tizenéves lánynak, akit Németországban gyógykezeltek, hogy nem tudnák kezelni a helyzetet, ha mindenki jöhetne. De hiába volt a kancellár asszony ennek tudatában, mégis a nyitás mellett döntött. Ha nem ismerjük ezt a felvételt, arra gondolhatunk, hogy a híres „wir schaffen das” tudatlan jóhiszeműség terméke. De nem.

A német vezetés is képes volt felismerni, amit Orbán Viktor felismert, de nem volt bátorsága a felismerésnek megfelelően cselekedni. Könnyebb volt Orbánt támadni, mint saját értékeiket és kultúrájukat védeni.

Annak ellenére, hogy – Tom Holland szerint – Angela Merkel kormányának tagjai is próbálták a kancellárt jobb belátásra bírni, Merkel a befogadó jó anya szerepében tetszelgett.

A rossz döntés termése mára beérett. Vélhetjük, hogy az integrálódást meghozza az idő, de ennek épp az ellenkezőjét látjuk.

Szellemes a mondás, hogy Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz. De van-e Európának ideje kivárni, hogy vezetői felfogják ezt, és lesz-e ereje, hogy ne adja meg magát a népvándorlás nyomulásának?

Vagy már meg is valósult Michel Houellebecq regénye, a Behódolás?

Behódolásmentes Újévet kívánok, s ehhez Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!

Surján László