Ha utánaolvasunk az összefogás főnévnek, majd „megigézzük”, máris érthetőbb a cím: az összefog igével hozzuk létre az összefogás főnevet, s ha a tettünk sikeres, cselekvésünk ténnyé is válik.

A cím jelentheti több tárgynak együvé, egy csomóba fogását. Vagy több – üldözött, menekülő, szétszóródott – személynek, állatnak elfogását és egy csoportba, közös helyre való terelését, összegyűjtését.  De jelezheti két vagy több igásállatnak egy jármű elé fogását. És végül – de messze nem utolsó sorban – átvitt értelemben jelentheti több személynek, kisebb közösségnek, csoportnak egységbe szervezését valamely közös cél elérésére.

Sok évvel ezelőtt, mikor az addig minden választást elvesztő, külön induló polgári oldalt sikerült egységbe tömöríteni, elengedhetetlennek tartottuk ennek a főnévnek a szerepeltetését az új társadalmi alakulat nevében. S lám, miután a Jobboldali Összefogás Békésért Polgári Kör megtette a magáét, nem szűnt meg. Létezik ma is és azonnal aktiválódik, ha erre szükség van.

Ám most más összefogásról szeretnék pár szót mondani. Valami írhatnám kukac mocorgott nemrég újfent bennem, s talán kicsit a lelkiismeret is hozzátett a dolgok olyféle alakulásához, hogy végül is megszültem egy kis verses mesélő könyvecskét. A kukac rég bennem lakik, már teljes szimbiózisban létezünk. A lelkiismeret meg úgy jött a képbe, hogy kicsit elkukacosodott őkelme is, és furdalni kezdett, emlékeztetve arra, hogy tartozom a családomnak, a négy unokámnak. Tartozom, mert az emlegetett Összefogás megszületése után bizony jó húsz évig az orvosi munka után a társadalmi élet következett, s csak ezután, harmadikként a család. Dolgom van tehát, s nem is kevés. Törlesztenem kell. Így született meg a meskete.

Világra jöttében viszont én csak egy voltam a sok közül. Amit alkottam nem egy irodalmi műremek, hanem egy kicsike lélekdallam, mely kibuggyant bensőmből. S hogy ne csak írott malaszt maradjon, hagytam magam elrabolni két hölgy által és így, egy reggeli mellett Kata meg Hajni kész tények elé állítottak: ebből könyv lesz! És így lett. Szegfű Kata „korrektül” megszerkesztette, Horváth Hajni telefestette, aztán Darnai Varga Irma „összetördelte” és cerberusként felügyelte, H. Kovács Eszter „előragyogta egy szóval”, ifjabb Jenei Peti lekattintott, s mindezt Földesi Zoliék szépségesen „lekönyvelték”. Ki csak egyszerű barátságból, ki hihetetlenül kedvező áron. Én meg – egykor szentgyörgyi legényke – csak nyeltem nagyokat, és borzasztóan hálás és meghatott voltam.

Voltam és vagyok ezért az oldalak nélküli, szeretetből született csodálatos békési összefogásért, melyhez csatlakozott a bemutatásban remeklő kulturális központ, a zeneiskola és a mesemondó Dicső Melinda is.

Hálás köszönet mindenkinek!