Nem először idézek a magyar gyökerű amerikai újságíró, Robert J. Tamasytól. Egy írásában régi mondást említ: „Egy lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem.” Sommás, mély értelmű megfogalmazás. Csak bele kell gondolni, hiszen lehet erős, nemes acélból egy lánc, nem tudja ellátni, amire készítették, ha csak egy szeme is gyenge. Ugyanez igaz és érvényes az élet minden területére, legyen szó üzleti, sport vagy politikai csapatokról. Utóbbira visszatérek még.

Tamasy említ még egy dolgot: „Egy ember nem tud csapatot alkotni, de tönkreteheti azt”. Azaz teljesen profi csapat is veszíthet, ha egyetlen tagja is hibázik. Fociban például a kapus szegény… De az sem jó, ha e bukási lehetőségeket elkerülendő valaki egyedül akar, csapat nélkül mindent csinálni, irányítani. Ez sem járható út hosszú távon.

Okuljunk hát az előbbiekből. És itt térek vissza a politikához. Az erdélyi magyarok – no meg a határokon túl keveredett voksolásra jogosultak – zöme értette a feladatot. Nem hallgatott külső sugallatokra, hanem felvállalta ismét, amit kellett, s bár már megütötte bokáját Iliescuval és Johanissal, most nagy levegőt véve megfontoltan szavazott a romániai elnökválasztáson. Ezért csak remélni tudjuk, hogy az egyáltalán nem politikusi svádájú Nicusor Dan erdélyi matematika professzor is tudja ezt. Mint ahogy „gőzmentes” fejű emberként azzal is tisztában van, hogy nem lehet egy személyben mindenek tudója, hanem felismeri a csapatépítés elengedhetetlenségét, jó szakértőket, becsületes embereket válogat össze, ismerve azok erősségeit és gyengéit. Így tud csak egymást támogató, szerencsésen kiegészítő, feladatokat megtárgyaló, megosztó, kreatív politikusokból és szakértőkből álló kormányt alakítani, akik valóban szolgálni akarnak s nem uralkodni és meggazdagodni. „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test.”

Visszatérve Tamasyhoz, ő még említ néhány ide klappoló dolgot, mikor kifejti, hogy egy jó csapat szükség esetén támogatást nyújt tagjainak. Mert még egy szuper válogatottban sem mennek mindig zökkenőmentesen a dolgok. Ilyenkor egy épp bajban levő csapattag hasznát veheti a többi támogatásának, hisz „jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” 

Végül – reményeink szerint – egy jó vezér tudja, hogy a zökkenőmentes működéshez a csapat minden tagja egyaránt fontos, függetlenül a végzettségtől, beosztástól, funkciótól, nemtől és nemzetiségtől. Isten segítse ebben őket, s minket se hagyjon el.

(Az idézetek Pál első levele a korinthusiakhoz 12, 12-31 és A prédikátor könyve 4, 9-12-ből vannak).

Pálmai Tamás