Vae victis, jaj a legyőzötteknek, mondták a rómaiak, akik erejük tudatában nem sokat foglalkoztak a háborúkat lezáró békével, főleg nem annak igazságos voltával.

Az évezredek alatt a világ nem sokat változott. Az első világháborút lezáró békék a legyőzöttek tönkretételére törekedtek. Az egyenes következmény a második világégés. Ha tehát majd az Oroszország és Ukrajna közötti háború végén ezt el akarjuk kerülni, igazságos békére kell törekedni.

De mi az igazságos béke? Létezik egyáltalán?

Létezik, de nagy ára van. Esterházy Lujza 1944. augusztus 6-án megjelent újságcikkében a Duna-völgyi béke lélektani előfeltételeiről írt cikke három pontban foglalta ezt össze:

1. Először arra van szükség, hogy mindkét fél belássa, hogy ő is hibás.
2. Másodszor meg kell bocsátanunk a másik félnek.
3. Harmadszor mindkét félnek késznek kell lennie a kompromisszumra.

Esterházy Lujza nem volt naiv. Tudta, hogy magyar-szlovák viszonylatban, de minden más feszültségben, bármily nehéz is ezek teljesítése, nincs más út. Ezt kellene elérni az orosz-ukrán háborúban is.

Ennek a háborúnak sok, még kellően ki nem elemzett sajátsága van. Az egyik, amire már régen rájöhettünk volna, hogy a nemzetközi közösségnek nincs eszköze a biztonsági tanács állandó tagjai jogsértéseinek megakadályozására.

Nemcsak a hadiipar óriásainak profitéhségéről szól ez a háború, hanem arról is, hogy a nagyhatalmak elbújnak Ukrajna mögött. Ukrán katonák élete árán próbálják a szankciókkal és Ukrajna felfegyverzésével megoldani a problémát.

Legalább másfél éve látjuk, hogy nem fog menni. Ukrajna nem tud elegendő katonát kivinni a harctérre, a szankciók pedig átgondolatlanok és önsorsrontók. A másik, hogy magyarázatot kell találni arra, hogy az ukrán férfiak miért nem sietnek az agresszor megállítására, miért menekülnek, miért kockáztatják hátramaradott családjuk megélhetését. Láthatóan nem érzik sajátjuknak a haza védelmét.

Ha ebből a jelenlegi konfliktusból kitekintünk, akkor eszünkbe juthat az Egyesült Államok igencsak kudarcos vietnámi háborúja. Felidézhetjük Afganisztán esetét: sem az USA, sem a Szovjetunió nem tudta megtörni őket. Az algériaiak sem kívántak franciává lenni. Miért nem? Ezek az országok hazájukat védték. Fontos tanulság ez azoknak, akik a nemzetállam elhalásában hisznek. Ukrajnával épp az a baj, hogy hiába van ezer évre visszanyúló történelmük, ennek túlnyomó részét Moszkvához kötve élték, s ekként fiatal államnak számítanak, ami még nem szilárdult meg teljesen.

Végezetül térjünk vissza Esterházy Lujza három pontjához. Ezek a keresztény kultúrkörön kívül nem értelmezhetők, és nem is megvalósíthatók.

Van-e a mai elvilágiasodott kereszténységben annyi erő, hogy ezt véghez vigye? A kommunizmus által meggyötört ortodoxia képes-e az ukránok és oroszok millióit érdemben befolyásolni? Aki imádkozó ember, fohászkodjék:

Urunk Jézus Krisztus, az örök Atya Fia, küldd el most Lelkedet az egész földre. A Szentlélek éljen minden nép szívében, hogy megmeneküljenek a romlástól, a pusztulástól és a háborútól. Minden nemzet Édesanyja, a boldogságos Szűz Mária legyen a mi közbenjárónk. Ámen.

Surján László