Vastagbetűkkel a Magyar Nemzet címoldalán: TAROLT A JOBBOLDAL AZ ORSZÁGBAN.
A cím harsánysága gyanút kelt. De felesleges aggódnom: a megállapítás tényekre alapul.
Mandátumarányosan 50 százalék felett nyertük az európai parlamenti választásokat, rekordmagas részvétellel.
Minden vármegyei közgyűlést megnyertünk. Polgármestert adunk a megyei jogú városok többségében.
Mégis van bennem rossz érzés. Budapesten holtversenyben vagyunk a Tisza párttal: 10-10 képviselő. Kettővel kevesebb mandátumunk van az európai parlamentben. Elveszítettük Győrt. Márki-Zay ismét megnyerte Hódmezővásárhelyt. Végül ott van Karácsony – még nem teljesen hivatalos – cipőkanalas győzelme Vitézy felett.
Az első reakció – helyesen –, hogy ezt a választást is megnyertük, mint már 16 éve mindegyiket. Kétségtelen, hogy Magyar Péter ámokfutása alapvetően a baloldalt gyengítette. Az európai parlamenti választásokon idén a Fidesz-KDNP-lista 206.844 szavazattal többet kapott, mint 2019-ben. A mozgósítás tehát valóban sikeres volt: 2.031.064 szavazatot kaptunk.
A második reakció, amit a választás eredménye kivált belőlünk, azonban az önvizsgálaté:
hol és miben kell javulnunk?
Ez persze nem a nagyközönségnek tett hangzatos kijelentésekből áll. A választók a jobb, a több munka hatásait kell majd érzékeljék.
Néhány gondolat az átalakuló közéleti terepről. Erről ma csak néhány hiteles mondatban lehet szólni. Az egyik nagy vesztes, a Momentum: nincsenek jelen az európai parlamentben, a fővárosban sem, és az önkormányzatokban sem jeleskednek. Donáth Anna lemondott. A Mi Hazánk a megyei közgyűlésekben többnyire megelőzte Gyurcsányékat. Talán ez késztette Dobrev Klárát, hogy beszűntesse az árnyékkormány működését. A Magyar Péter-féle formációnak és a kétfarkúaknak nem hiszem, hogy tartós szerepük lesz a közéletben. A „tündöklése és bukása” szavak szerepelhetnek majd a róluk írt elemzések címében. Ehhez persze néhány ciklust várni kell, bár könnyen lehet, hogy MP léggömbje már 2026-ban kipukkad.
A jövendő főpolgármesterre vesszőfutás vár. Bárki lesz is a befutó, nem lehet szilárd többsége, illetve Karácsonynak esetleg, ha a Tisza párttal köt koalíciót. Ez ugyan egyiküknek sem előnyös. A DK számára megalázó, Magyar Péter számára egyenesen végzetes.
Ha a fővárosi közgyűlés képes lenne szakítani a gyűlöletvezérelt politikával és a képviselők a józan ész alapján döntenének az előterjesztésekről, ebből az egész országra kisugárzó közérzetjavulás fakadhatna.
Nincs más lehetőségük, de nagy kérdés, hogy képesek-e rá.
Érdekes két évünk lesz a következő országgyűlési választásokig. A 2024. évi kampány befejeződött, de jön 2026, amikor a mostani támogatáscsökkenéseknek az országgyűlés összetételében is meg kell jelennie. Ez a két év jórészt Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc pozícióharcával telik el. Ha a versenyüket a ki gyűlöli jobban Orbánt kérdéssel akarják eldönteni, akkor sok békességre nem számíthatunk. Itt lenne az ideje, hogy felismerjék: építeni sem pártot, sem országot nagyot mondással, gyalázkodással nem lehet.
Gyűlöletből nem lesz katedrális.
Felüdülésnek éreztem, hogy 2004-ben tagja lettem az európai parlamentnek, a frakciók ugyanis a közös munkára, s nem a versenyhelyzetre törekedtek. Ma már ott is megszűnt a tolerancia, sőt egyre durvább a másik kiszorításának a vágya.
Ez magyarázza a néppárt balra sodródását: nem merik vállalni a média támadásait, nem ütköznek a balliberális oldallal.
Most Magyar Péterék hét fővel még növelik is a táborukat. Új tagok felvételére az adott országból jövő tagpártoknak vétó joga van, de ez csak a pártra vonatkozik, a frakcióra nem. Tehát a KDNP nem tudja megakadályozni, hogy MP csapata a néppárti frakció tagja legyen.
Az európai színtéren viszont kétségtelenül érezhető a jobbratolódás.
Ezt jelzi, hogy Franciaországban feloszlatják a parlamentet, és a belga miniszterelnök is lemond. Hogy ezek a tagországokban jelentkező hatások érdemben befolyásolják-e az európai parlament döntéseit, azt még nem tudhatjuk. A balliberális sajtó mintha kezdene megbarátkozni a korábban általuk szélsőjobbnak minősített frakciók erősödésével. Konszolidálódnak, írták róluk, ami vitathatatlan hangváltást jelez.
Surján László