Régóta úgy érzem, hogy túl sokat foglalkozunk politikai ellenfeleinkkel, különösen csetléseikkel, botlásaikkal. Természetesen nem kell elhallgatni őket, de talán jelentőségükkel arányban kellene a polgári oldalon szerepelniük.

Ez jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy Kunhalmi Ágnes egy beszédében Orbánítani akarja Magyarországot. Nyelvbotlás, ami bárkivel megtörténhet, s olykor meg is történik. A jelentéktelenségbe süllyedt MSZP társelnöke azonnal rutinosan javított is, Orbántalanítani a vágya.

Miközben a cikkíró e bakin évődött, elsikkadt egy ennél sokkal fontosabb, szerintem beismerésnek számító Kunhalmi üzenet. „2010 óta, ha van nagy tanulság, az pont az, hogy az unió nem ment meg bennünket. Nekünk, magyaroknak kell Orbánítani, Orbántalanítani az Európai Uniót.”

Ízlelgetem a szavakat: Az unió nem ment meg bennünket. 2010 óta.

Kell ennél erősebb beismerése annak, hogy idegen erőktől várták, immár lassan másfél évtizede onnan várják a belpolitikai döntéseket?

2010 óta, pedig akkor az MSZP még tényező volt, vagy legalábbis tényezőnek látszó párt Magyarországon. Most, hogy a DK kiszívta mögülük a szavazókat, az elnökasszony felismerte: Nekünk kell az európai uniós választásokon megfékezni Orbánt, mert az unió nem fogja tudni. Nincs hozzá ereje, és nincs hozzá lehetősége.

Pedig az unió valóban megtett mindent. Megfosztotta egyetemistáinkat az Erasmus program nyújtotta előnyöktől, remélve, hogy ezzel a kormány ellen tudja őket fordítani. Visszatartotta a hazánknak járó fejlesztési pénzeket, az ellenzék hamis vádjait szajkózva, anélkül, hogy érdemben megvizsgálta volna azok esetleges igazságtartalmát. Azt hitték, hogy ettől összeomlik a magyar gazdaság, s az ellenzék ölébe pottyan a hatalom. Tévedtek. Ezt ismerte fel Kunhalmi, ha későn is.

Tehát nem az Orbánítás/Orbántalanítás baki a lényeg, hanem az, hogy az 2009 óta folyamatosan vereséget szenvedő baloldal egyik leggyengébb pártjának vezetője az unió számára nehéznek bizonyult feladatot akar elvégezni.

Tessék, tessék, lehet próbálkozni, de úgy tűnik, sokat akar a szarka… Pedig a recept nem bonyolult: kell egy a választók számára vonzó, de kivitelezhető program, és kell legalább egy egyéniség, aki ezt hitelesen át tudja adni az embereknek. Hiteles ember és kivitelezhető, a kormányoldalénál jobb program. Nos, épp e kettő hiányzik, s nemcsak az MSZP-ből, hanem az egész baloldalból.

Ettől persze nem vesszük félvállról a magunk dolgát.

Az elbizakodottság egyenes út a választási vereséghez. Minden győzelemért meg kell dolgozni.

Azt azonban érdeklődéssel figyeljük, hogy a biztos szavazók körében 4 százalékos népszerűségű MSZP miként fogja megmenteni az Európai Uniót Orbántól. A hír hallatán Ursula von den Leyen bizonyára megnyugodott.

Surján László