A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség idén ősszel is megtartotta hagyományos Keresztény Civil Fórumát a parlament felsőházi termében, közel 400 fő részvételével. A téma ezúttal a keresztény társadalmi felelősség volt a közélet, a civil világ és a média területén.
Harrach Péter, a szövetség elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy mai világunk identitásválsággal küzd, amely részben épp a hagyományos, keresztény értékek semmibevételéből ered. Az országgyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy a keresztény jelző az ő felfogásában az egyetemes elkötelezettségre utal, és semmiféle megosztó jellege nincsen. Ami keresztény, az emberi, kiegyensúlyozott és normális, ezért van nagy jelentősége a kiegyensúlyozottságot biztosító értékek képviseletének – szögezte le.
Érdekes kontrasztot adott a nyitóbeszédnek Földi-Kovács Andrea, az ismert műsorvezető-riporter előadása, aki a keresztények társadalmi felelősségét éppen az evangéliumi tanítás radikális – és ezért óhatatlanul megosztó jellegű – felvállalásában látja. „A keresztény közéleti szerepvállalás egyik kulcsa, amit személyesen is volt alkalmam megtapasztalni, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat, viszont vegyük mindennél komolyabban Istent” – hangsúlyozta a Védett Társadalom Alapítvány kurátora. Szerinte tévednek azok a keresztények, akik inkább távol tartják magukat a közélettől mondván, hogy az nem tiszta. Sőt annak, hogy a politika túlságosan bepiszkolódott, részben az az oka, hogy a keresztény testvérek nem illeszkedtek a politika világába az evangélium szellemével – állapította meg.
Blanckenstein Miklós püspöki helynök, plébános előadása is ehhez a kérdéshez kapcsolódott. Hangsúlyozta, hogy Jézus csak az embertől emberig ívelő mikrohelyzetekre adott ötleteket, de társadalmi modelleket egyáltalán nem írt elő. Ezért a keresztény embernek különösen reflexív gondolkodásra van szüksége ahhoz, hogy eligazodjon a közéletben, amihez a II. vatikáni zsinat jó keretet adott. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a keresztény értelmiségnek szakmailag is jónak kell lennie, miközben az egyik szemét folyamatosan Jézuson, az élő egyházon, illetve az egyháznak az „idők jeleit” értelmező társadalmi tanításain tartja.
Soltész Miklós országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökség egyházügyi államtitkára – a saját tapasztalatai alapján – a civil világot „behálózó”, de valójában mindig központi politikai akaratot érvényesítő „sorosista” szervezetekről beszélt. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon az önkéntesen alakult civil szervezetekből 55-60 ezer is lehet, míg a sorosista szervezetek jó, ha vannak 10-15-en. Az utóbbiak sok százmillió vagy milliárdos összegekből gazdálkodnak, ezért a hangjuk sokakhoz elér, az előbbiek jó esetben néhány millióból, néha semmiből, mégis fantasztikus munkát végeznek önkéntesen. Nagyon fontos lenne, hogy a kisebb civil szervezetek is hallassák a hangjukat, tudván, hogy jelentős társadalmi bázis áll mögöttük. Ha mindig „csak” ugyanazok jelennek meg, őket hamar leszedik, tönkreteszik, meghurcolhatják az erre szakosodott megmondóemberek – szögezte le az államtitkár.
Nacsa Lőrinc országgyűlési képviselő, a KDNP szóvivője szintén a keresztények, keresztény civilek társadalmi részvételének fontosságát hangsúlyozta. Szerinte is súlyos félreértés, hogy keresztényként nem szabad részt venni a kultúra, a gazdaság és a politika alakításában, mert ezek erkölcstelenek, és beszennyezik az ember lelkét – így a kereszténység végül a sekrestyébe szorul. A helyes felfogás szerinte épp az ellenkezője: a keresztényeknek igenis ott kell lenni a média, a művészet, a kultúra, a gazdaság, a politika és a közélet különböző szegmenseiben, s közösségeket építeni, mert erre kaptunk küldetést.
A konferencia civil blokkját Dabóczi Kálmán, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnökének az előadása nyitotta meg. A civil világ, civil lét elsőbbségét hangsúlyozó előadó bizonyos értelemben a politikai megközelítés egyoldalúságaira is reflektált a katolikus egyház kompendiumán keresztül. Világossá tette, hogy a civilség a társadalmi életnek nem valami kiegészítő jellege, hanem az élet alapvető dimenziója, amelynek vannak természetes és szervezett dimenziói. A legintimebb és legbelsőbb természetes dimenzió a család. Ezért is kardinális kérdés az életvédelem, és a családtól jutunk el koncentrikusan a helyi, szakmai, kulturális, nemzeti, nemzetközi közösségekig. A civil élet sokdimenziós és rendkívül dinamikus, sokszor kaotikus és szinte irányíthatatlan. A keresztény civil szervezetek jellegzetessége, hogy közvetlen céljuk azonos az egyház apostoli céljaival. A hívek a maguk módján, együttműködve a hierarchiával, hozzáadják a maguk tapasztalatát és felelősségét az egyház életéhez – fejtette ki az előadó.
Schittl-Zaymus Eszter, a CitizenGo kampányigazgatójának előadása nemcsak személyes volt, de prófétai is – pár nappal később született meg ugyanis a nevezetes „szívhang-rendelet”. Az életvédő aktivista hangsúlyozta, hogy a magzati élet védelme a gyermeket váró nőkről történő fokozott gondoskodással valósítható meg. A krízisbe került várandós édesanyáknak és családjaiknak célzott támogatásokra volna szükségük, ami csak az állam, a civil társadalom és az egyházak széles körű összefogásával valósítható meg. Teréz anyát idézve hívta fel az előadó a figyelmet arra, hogy a meg nem született gyermekek a „legszegényebb szegények”, mert ők a leggyengébbek, a legkisebbek és a legrászorultabbak – egyben pedig magyar nemzetünk tagjai, sőt, jövőnk egyedüli reménységei. Reméljük, hogy a keresztény-konzervatív kormányzat továbbra is nagy figyelmet fog fordítani az életvédelem ügyére, különös tekintettel az édesanyákat és családjaikat segítő programok kidolgozására.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója arra kereste a választ, hogy miként segítheti az emlékezetpolitika az életvédelem ügyét. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy 1956. június 4-e óta – amikor a kommunista kormány liberalizálta az abortuszt – több mint 6,5 millió magyar gyermek nem születhetett meg – és ezek „csak” a hivatalos esetek. Ezért a főigazgató nagyon fontosnak tartja, hogy a nemzet temetőjében, nagyjaink sírjai mellett felépüljön a meg nem született magyar gyermekek emlékhelye is. Egy olyan emlékpark, ahol az édesanyák és mindazok, akik későn szembesülnek egy abortusz lelki következményeivel, vagy nem kaphatták meg a kórházban spontán vetéléssel elhalt magzatuk testét, megfogható módon gyászolhassanak. A későbbiekben pedig alakuljon ki egy olyan szakszolgálat is mellette, amely szakemberek – pszichológusok, pszichiáterek, lelkigondozók – segítségével ezeket az édesanyákat ebben a folyamatban támogatni tudja – vázolta terveit a főigazgató.
A konferencia utolsó, média szekciója Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakember, a Képmás magazin tulajdonosának előadásával indult. A sikeres vállalkozó hangsúlyozta, hogy nem mondhatunk le a munkahelyekről mint a keresztény társadalmi tanítás mentén kialakított közösségekről. Nem gondolhatjuk azt, hogy a munkahelyek semleges, pragmatikus helyek kell, hogy legyenek, ahogy az iskola sem lehet az. A vállalkozásaink által kialakított termékek és szolgáltatások sem valami más térben és időben léteznek, mint az életünk egyébként – szögezte le.
Keresztes Ilona, az ismert keresztény műsorvezető a magyar vallási rádiózás újraindulását idézte fel a rendszerváltás utáni évekből. Emlékeztetett: újra elhangzottak a közösség legfontosabb hírei, idézetek a Bibliából, és tanítást is fűztek hozzá. Minden nap dél körül a leghallgatottabb idősávban, a krónika után került sor erre. Megszületett a Magyar Televízió vallási szerkesztősége is. Abból a hangszóróból érkezett Isten szava, ahonnan korábban Rákosi beszédei – idézte fel az akkori euforikus hangulatot. Ugyanakkor figyelmeztetett rá, hogy a médiatérben uralkodó nyelvezet azóta nagyon eldurvult, különösen a kommentszekcióban dívik a verbális agresszió. Ennek célja általában az, hogy a másik ember adja fel a véleményét, és máskor inkább hallgasson. Mi, keresztények azonban nem hallgathatunk. Gondoljunk vértanú testvéreinkre, akik a nyílt vallásüldözés közepette sem adták fel hitüket, meggyőződésüket – vont megvilágító párhuzamot az előadó.
A konferencia utolsó előadója Radetzky András, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese volt, melyet 18 esztendeje alapította a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Nemzetközi kitekintésben is ritka, hogy a magyar katolikus egyház teljes mértékben vállalja egy ilyen médium fenntartását – tudhattuk meg. A katolikus rádió fontos célja a preevangelizáció, vagyis olyan emberek megszólítása is, akik nem tartják magukat istenhívőnek, mégis vonzza őket a Szentlélek. Ezért a rádió egy nagyon széles, klasszikus közszolgálati tartalmat állít elő, ami általában érinti az embereket: nemcsak a hit, hanem a közélet, a kultúra, az irodalom, a művészet, a könnyűzene, a komolyzene is ráfér a palettára – fejtette ki a konferencia utolsó előadója.
