Egy vihar, legyen bár félelmetes és pusztító, de mindig van benne valami fenséges, lenyűgöző. Az égboltot elárasztó villámok fényképei a legnépszerűbb időjárási felvételek közé tartoznak.

Ma, augusztus 4-én egy egészen más és nagyon fájdalmas viharra emlékezünk. 1995-ben ezen a napon indult meg a horvátok támadása, amelynek során felszámolták a területükön önkényesen kikiáltott Krajnai Szerb Köztársaságot. A Vihar fedőnevű hadműveletben a horvát hadsereg 130 ezer katonája vett részt. A több száz tank és páncélozott jármű, valamint 1800 tüzérségi fegyver mellett mintegy 50 hadászati repülővel indított támadás hamar áttörte a szerb védelmi vonalakat. A halottak és eltűntek számát még ma is vitatják. A Szerbiai Menekültügyi és Migrációs Biztosság adatai szerint több mint 1.700 szerb vesztette életét és tűnt el a Vihar katonai-rendőrségi akcióban, több mint 250 ezret pedig elűztek.

Horvátországban idén is negünneplik a Vihar évfordulóját, ez a győzelem, a hála és a védelmezők napja. Szerbiában büntetlen bűncselekménynek tartják a 27 évvel ezelőtt történteket. Aleksandar Vučić köztársasági elnök bejelentette, a horvát katonai-rendőrségi akció évfordulójára az újvidéki Szabadság téren emlékeznek meg. Horvátország hagyományosan Kninben rendezi meg a központi ünnepséget, ahol Zoran Milanović elnök fogadást ad a háborús parancsnokok számára.

Ma egyébként az évente ismétlődő megemlékezések sorában egy új elem is megjelent. Idén először tartott több civil szervezet félórás, háborúellenes megmozdulást a zágrábi Jelačić bán téren, hogy a megölt és elűzött szerbekre emlékezzenek.

Míg a horvátok számára a Vihar évfordulója ünnep, addig a szerbek úgy tekintenek rá, mint a volt JSZSZK területén történt háborúk legtömegesebb és az egyik legkegyetlenebb etnikai tisztogatására. Tény, hogy a Vihar hadművelet három nap alatt elsöpörte Slobodan Milošević Nagy-Szerbiára vonatkozó álmait.

Nem feladatunk, hogy az akkori eseményeket értékeljük, és az egyik vagy a másik félnek adjunk igazat. Negyedszázad nem volt elegendő, hogy a szerbek és a horvátok egymás között tisztázzák a történteket. Már régebben is ejtettek máig sajgó sebeket egymáson. Hitelesen senki nem tud igazságot tenni. Megoldás csak az lehet, hogy minkét fél elismeri a maga hibáit, amelyekért megköveti a másik felet, s egyben megbocsátja a rajta esett sérelmeket.

Köztes-Európánkban sok-sok ilyen sebet kell begyógyítani. Térségünk boldogulása a szükséges kiengesztelődési folyamat nélkül aligha lehetséges. Mi magyarok is ebben a helyzetben vagyunk, és nem állíthatjuk, hogy mindannyian készek vagyunk megbocsátani és bocsánatot kérni. A vihar után megtermékenyítő, békét és együttműködést hozó esőre van szükségünk mindannyiunknak.

Surján László