A nagy sikerű sorozat legújabb vendége Gájer László atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára volt. Az est házigazdája, Harrach Péter bevezetőjében a nyílt társadalom elméletéről beszélt, amely a „sokszínűség” jelszavával a természetes közösségek (család, egyház, nemzet) lebontását hirdette meg. „Néha harc, néha csendes és határozott helytállás szükséges” – jelentette ki, majd bemutatta vendégét, akivel M. Dobos Marianne beszélgetett.

Gájer László azzal kezdte a helyzetértékelést, hogy a mai világban feltűnően hiányoznak azok a tekintélyszemélyek, akikre mindenki odafigyel. Talán a római pápa az, akire még mindig „emelkedett figyelem” irányul, és nemcsak katolikus körökben – jelentette ki. Bár II. János Pál pápa mérsékelt középutas pápasága után az egyházi közvéleményben is megjelent egyfajta „amplitúdó” (először XVI. Benedek, majd Ferenc pápa kapcsán), ez mégsem rengette meg a tekintélyt és a kiemelt figyelmet.

XIV. Leó eddigi rövid pápasága nem vetett nagy hullámokat, ő ismét egy kiegyensúlyozó egyházfő lehet – vélekedett a tanszékvezető.

A kereszténység globális pápaság nélkül is létezhetne, ugyanakkor az intézmény alapja az evangéliumi eszményekből, mai szuverén formája pedig a történelemből vezethető le – jelentette ki. Egyáltalán nem magától értetődő, de nagyon pozitív, hogy a mai szétaprózódott világban a pápaság erkölcsi tekintélye is fennmaradt – tette hozzá.

A római katolikus közösség a legnagyobb a kereszténység körében kb. 1.4 milliárd hívővel, amely az általános népességnövekedést meghaladó mértékben növekszik.

Az Egyház a II. Vatikáni zsinat óta már nemcsak a keresztényekhez, hanem „minden jóindulatú emberhez” kíván szólni, az emberiség erkölcsi tanítója próbál lenni. Az úgynevezett Nyugat a kereszténység civilizációs innovációja, történelmileg csak itt jött létre egységes keresztény civilizáció. Paradox módon az elmúlt évszázad éppen itt a kereszténység hallatlanul erős hanyatlását hozta, ezzel párhuzamosan a „globális dél” egyháza nagyon megerősödött. Így a katolikus egyház történetében először vált világegyházzá, ezt jelenítette meg Ferenc pápasága.

Arra a kérdésre, hogy szüksége van-e a kereszténységnek politikai védelemre, támaszra, Gájer atya azzal válaszolt: az Egyház célja nem valamilyen társadalmi program megvalósítása, hanem maga Jézus Krisztus, az üdvösség, az evangéliumi béke (kiengesztelődés). Az evangéliumi szó itt tehát a béke, nem valamiféle vallásháború – tette hozzá. „És mi van az iszlámmal, ők is így gondolják?” – kérdezett vissza az est háziasszonya. „Békében csak úgy lehet együtt élni, ha mind a két fél akarja” – válaszolt Gájer atya, majd hozzátette:

hogy a másik mit akar, azt nem mindig könnyű felismerni, csak a sokrétű párbeszéden keresztül tisztázódhat le, ami nyilvánvalóan veszélyeket is rejt magában.

Példaként hozta a híres Abu-Dzabi nyilatkozatot, amely a keresztények és a szunnita iszlám megbékélését egyengette. A szunnita iszlám hivatalos álláspontja az egyetemi oktató szerint nem feltétlenül egyezik a traumatizált, az európai társadalom perifériáján élő radikális moszlimokéval, a terrorcselekmények elkövetőivel. Ugyanakkor ezt a képet árnyalja, hogy például egy budapesti vallásközeli konferencián a szunnita közösség képviselője a nyilatkozattól eltérően már nagyon egyoldalúan fogalmazott.

Akárhogy is, a pápának nincsenek hadosztályai, az ő eszközei a diplomácia, a párbeszéd, a Krisztus szellemében való meggyőzés

– hangsúlyozta Gájer atya. Harcosabb álláspontot utoljára II. János Pál pápa képviselt a kommunizmussal szemben, de akkor ez már egy pontosan körülhatárolható történelmi entitáns volt, pontosan lehetett tudni, hogy mit képvisel.

Ma egy poszt szekularizációs világban élünk, ahol egyszerre mutatkozik meg a keresztényellenesség és keresztény ébredés. Idén húsvétkor például rekord számú felnőtt keresztelkedő volt Franciaországban és Nagy-Britanniában, e meglehetősen szekuláris országokban is.

A keresztény médiáról szólva az est vendége elmondta: a mai világban nem lenne hangunk nélküle, ugyanakkor az Egyháznak nem feltétlenül tesz jót az, hogy ilyen elképesztő médiazajban élünk, amivel mi nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. XIV. Leó pápa először nyilatkozva újságíróknak csak annyit kért, hogy „az igazságot mondják el”. Persze a véleményünk az egyházon belül is polarizálódik, a közösségi média miatt itt is visszhangkamrák alakulnak ki, és erre jelenleg nem látszik a megoldás. „A média valósága összességében nem könnyíti meg az életünket” – szögezte le az egyetemi oktató. „Bár szilánkos, töredezett korban élünk, ezzel együtt lehetőségünk van az igazságot keresni, sőt akár a magunk körében megvalósítani” – tette hozzá.

A fiataloknak kérdésre azt üzente: „csak Jézus”. Ha csak kulturális összefüggést keresnek, az nagyon hamar elvész: „egy olyan struktúra, aminek nincs felfüggesztése, nem tart meg”. Nekünk küldetésünk van, de ennek hatását csak Ő ismeri, és tudja garantálni – hangsúlyozta Gájer László.

Ennek kapcsán az est végére egy érdekes beszélgetés alakult ki, amelybe Harrach Péter is bekapcsolódott. Konklúzióként elmondható: a keresztény kultúra a hitből alakult ki, hívő keresztények hozták létre, a keresztény tanítás értékei jelennek meg benne. Ezért mondhatta Antall József, hogy „Európában az ateista is keresztény.”

A keresztény kultúra tehát lehetőséget ad a hit gyakorlására, ugyanakkor ma már nem feltétlenül kötődik hozzá szervesen. A harcosabb kultúrkereszténység és a jámbor, mélyebben hívő kereszténység összertartozik, mind a kettőre szükség van

– adta meg a zárszót Harrach Péter.