Az október 25-i Kereszténydemokrata Est vendége Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter volt. A szép számú közönség megismerhette e két, látszólag egymástól távol eső terület összefüggését, egymást kiegészítő logikáját. Emellett hallhattak a magyarok legendás szabadságvágyáról, cselekvőképesség és identitás összefüggéséről, a háború hatásairól a kultúrára, az egyházak szerepéről és miniszter úr Amerikával foglalkozó könyvéről is.
Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, az Est házigazdája szokás szerint röviden köszöntötte a termet teljesen megtöltő hallgatóságot és a meghívott vendéget. Szabó Anett műsorvezető, az Est háziasszonya bevezető kérdésében a néhány nappal korábbi ´56-os megemlékezésekhez kapcsolódva a „cselekvő nemzet” fogalmára kérdezett rá. Csák János miniszter válaszában kifejtette, hogy a szabadságvágy a magyarok lelkébe mélyen kódolt érték. A magyarok ugyanakkor nemcsak szabadságszeretők, de befogadóak is, ami olykor még a minket támadókra is hatással volt. „A jelenkor küzdelmeiben a kultúra és az innováció, vagy a tudomány milyen fegyvert tud a kezünkbe adni?” – kérdezett vissza Szabó Anett az ´56-os analógiát folytatva. Csák János válaszában a „cselekvő nemzet” mibenlétét fejtette ki részletesebben. Ennek alapját éppen a biztos identitás jelenti, amely csak egy széles értelemben vett kultúra éltető közegében fejlődhet ki megfelelően. A kormány nem a kultúrát, hanem a kultúra műveléséhez szükséges lehetőségeket tudja biztosítani, ez a kötelessége.
Szabó Anett szóba hozta az elpusztított munkácsi turulszobor ügyét, mely fájdalmasan megmutatja önrendelkezésünk, nemzeti cselekvőképességünk határait. A miniszter válaszában elmondta, hogy nagyon fontos a megfelelő „regiszter” eltalálása az ilyen nehéz és érzékeny témákban. Ahogy a Biblia írja: „legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók.” [Mt10, 16-30 – a szerk.] Emlékeztetett rá, hogy a nemzeti kormány innovatív módszerekkel csődközeli állapotból hozta vissza az országot, megerősítette a családokat és a vállalkozásokat is.
Eközben azonban talán nem beszéltünk eleget arról, hogy kik is vagyunk mi a változó világban, vagyis a kultúra „lába” némileg lemaradt a gazdaságfejlesztés, az innováció mögött. Pedig erre ma a mindent leuraló „woke” ideológiával szemben különösen nagy szükségünk lenne. Példaként említette Japánban és Szingapúrban folytatott tárgyalásait, ahol az innováció példáiból kiindulva (számítógép, Rubik-kocka) sikerült beszélnie a magyar identitás mibenlétéről. „A leglényegesebb dolog, hogy a beszélgetőpartner fejébe szöget üssön az ember” – mondta képletesen a kulturális és innovációs miniszter. A cselekvőképesség megőrzéséhez az is fontos, hogy folyamatosan „testi, lelki, szellemi erőnlétben” kell lenni, ütközeteket kell vállalni, amire a magyar miniszterelnök mutat kitűnő példát itthon és a nemzetközi életben egyaránt.
Szabó Anett a már „elhintett” megjegyzésekre alapozva rákérdezett, hogy pontosan mi motiválta Csák Jánost a „kulturális és innovációs” miniszteri poszt betöltésére. A politikus válaszában elmondta, hogy mindig nagyon fontos volt számára a testi és szellemi erőnlét. Az előbbit például rendszeres biciklizéssel próbálta „karbantartani”, az utóbbit pedig különböző egyetemi szemináriumok látogatásával (a közgazdaság mellett a pszichológia és filozófia is szenvedélyesen érdekli), nagy ókori filozófusok olvasásával, majd később a Brain Bar jövőfesztivál elindításával. Ma a miniszteri pozíciója mellett gyermekei és unokái elég felfrissülést jelentenek neki.
Az Est háziasszonya szóba hozta Klebelsberg Kunót, a Trianont követő évtized legendás vallás- és közoktatásügyi miniszterét, aki sokak mellett Csák Jánosnak is a példaképe. „Tisztázzunk valamit, én még arra sem vagyok méltó, hogy megoldjam a fűzőjét Klebelsberg úrnak” – jelentette ki a kulturális és innovációs miniszter álszerénység nélkül. Ugyanakkor annyiban tényleg van hasonlóság, hogy az ő tárcája is a hosszabb távú tervezéssel, a magyar kulturális intézményrendszer versenyképességével foglalkozik – ilyen értelemben egyfajta „jövőszellem” szerepét tölti be a kormányüléseken – az aktuális ügyekben, problémákban rejlő hosszú távú lehetőségeket keresi.
Kultúrára egyébként a magyar kormány jelenleg is jóval többet költ, mint az Európai Unió átlaga. (1,3% szemben az EU-s átlag 0,4%-kal!). A kulturális teljesítmény és versenyképesség mérése azonban egyáltalán nem egyszerű – hangsúlyozta. Példaként a könyvkiadást hozta fel (a Helikon Kiadó stratégiai tanácsadója is volt), ahol nagyon nehéz mérni a hosszabb távú eredményt, például a könyv hatását az olvasók életére. (A külföldön szervezett koncerteknél, kiállításoknál, művészeti eseményeknél pedig még az adott országra gyakorolt hatást is hozzá lehet ehhez számítani). Igaz-e az összefüggés, hogy „a kiművelt ember több GDP-t termel, mert okosabban dolgozik, összetettebb feladatokra alkalmas”? – tette fel a kérdést a közgazdász-kultúrpolitikus. Ennek mérése külön „metrikákat” igényel, amelyek kidolgozása a munkatársainak jelentős idejét köti le – hangoztatta.
A háború hatása a kulturális intézményekre is drasztikus, de valójában csak a józanabb gazdálkodás irányába tereli a fenntartókat – válaszolta egy másik kérdésre. „Magyarországon, hogyha egészen józan eszű takarékossági intézkedéseket betartanánk, akkor 30%-kal csökkenne a lakossági energiafogyasztás” – szögezte le. Szintén a józan gazdálkodás irányába mutat a finanszírozási párhuzamosságok felszámolása, mely „nem ritka” a rendkívül széttagolt kulturális intézményrendszerben.
Az elmúlt évtized legnagyobb sikerének Csák János a széles körű segélyezés helyett a munkaalapú társadalom megteremtését tartja a közfoglalkoztatás bevezetése, a hazai vállalkozások támogatása és a nemzetközi cégek számára a befektetési környezet javítása által. Eljutottunk odáig, hogy az állam már nagyrészt a befolyt adóbevételekből tudja finanszírozni a közegészségügyet, a közbiztonságot vagy épp a családpolitikát. Az egyetemek modellváltását a finanszírozás mellett az innováció szempontjából is nagyon sikeresnek tartja Csák János, bizonyos területeken (a szívsebészettől a régészetig) ez már a nemzetközi felmérésekben is egyértelműen visszatükröződik. Az innováció szempontjából azonban fontos különbséget tennünk az állandóan változó környezet és aközött, ami állandó, „mint ahogy a család az egy férfi, meg egy nő.” Az ilyen ügyekben nem szabad hátrálni, mert akkor „másnap már nem mi lennénk azok, akik ott vagyunk”, tehát megint visszajutottunk az identitás kérdéséhez, ami a valódi cselekvőerő és innováció alapja. Ebben nagy segítséget jelentenek a történelmi egyházak, amelyek „végigéltek velünk jóban-rosszban több mint 30 nemzedéket”. A keresztény egyház ilyen értelemben „maga a csoda”, a generációkon átívelő intézményesülés csodája, amely a magyarság legerősebb támasza a terjeszkedő birodalmak elleni évezredes szabadságharcában.
Szabó Anett végül Csák János Az amerikai géniusz című könyvére kérdezett rá. A kultúráért és innovációért felelős miniszter válaszában elmondta, hogy az esszé eredetileg George Friedman Vihar a csönd előtt című könyve [amelyre Orbán Viktor miniszterelnök is hivatkozott idei tusnádfürdői beszédében – a szerk.] előszavának íródott, de végül könyv méretűvé duzzadt. A korábban amerikai egyetemeken is tanuló Csák elismerte, hogy régi rokonszenvet érez az „amerikai lélek” (nem a birodalom) iránt, mely ugyanúgy a tágabb összefüggéseket kereső, térben és időben nyitott, a határokat folyamatosan tágító „frontier” szellem, mint a magyarok géniusza.
Szabó Anett megköszönte mindenkinek a részvételt, hozzátéve, hogy a meghívott vendég nem hagyott kétséget afelől, hogy érdemes volt meghívni, mint ahogy arról sem, hogy miért lett ő a kultúráért és innovációért felelős miniszter.
