Az okos emberek képesek részleteiben átlátni és bemutatni a számukra fontos ügyeket. A bölcs emberek – akik gyakran, de nem mindig az okosakból lesznek – röviden is képesek megtenni ugyanezt.

Joseph Aloisius Ratzinger (1927–2022), azaz XVI. Benedek pápa kétségkívül okos ember volt. Fő műve (66 könyv és számtalan tanulmány közül kiemelve),

A Názáreti Jézus-sorozat véleményem szerint nemcsak a jelenkor, de az egész egyháztörténelem fontos és maradandó dokumentuma,

miközben mélyen személyes is. (Pápa korábban még nem írt könyvet Jézusról, XVI. Benedek viszont minden szabadidejét erre fordította). Az emeritus pápa utolsó szavai pedig („Uram, szeretlek!”), mintegy egész élete és pápasága megkoronázásaként arról tanúskodnak, hogy bölcs ember is volt. Ez a két szó ugyanis a keresztény élet kvintesszenciája.

XVI. Benedek Az én lelki testamentumom címmel hátrahagyott teológiai végrendeletét a halála napján tették közzé a Vatikán honlapján több nyelven is. Ebben a rövid és teljességgel személyes írásában Benedek pápa hálát ad a Teremtő Istennek a hit szépségéért; hálát ad mindenért és mindenkiért (családtagjaiért és szülőföldjéért, a bajor Alpokért; második otthonáért, Rómáért; tanáraiért, kollégáiért és diákjaiért), hogy újból és újból megtapasztalhatta ezt a szépséget.

A mai nemzetietlen korban figyelemre méltó, hogy honfitársait külön is megszólítja, félti és bátorítja, majd ezt a kört tágítja tovább az egyetemes egyházra.

Így hálát adni szerintem csak az tud, akinek a szíve közel van Istenhez, az ő békéjéhez. Benedek pápa azonban nemcsak hálát ad, de bocsánatot is kér mindazoktól, akikkel bármilyen módon méltánytalanul bánt. Ezzel akaratlanul is arra tanít minket, hogy a kiengesztelődés lelkülete a keresztény hit másik kulcsfontosságú összetevője a hálaadás mellett. Hittársainak az emeritus pápa „csak” azt ajánlja, amit ő maga személyesen is többször megtapasztalt hosszú élete során: „maradjatok meg szilárdan hitetekben! Ne hagyjátok megzavarni magatokat!”

Mert az okos emberek néha hajlamosak túlkomplikálni a dolgokat. Ahogy Benedek pápa írja a természettudományok rendíthetetlen térnyerésével kapcsolatban: „láttam, miként omlottak össze a hittel szemben az összeomolhatatlannak tűnő tudományos tézisek, amelyekről kiderült, hogy egyszerű hipotézisek”. Az egymást követő liberális, egzisztencialista és marxista teológusgenerációk eltökélt munkájából is végső soron mindig ugyanaz került a felszínre: maga a hit értelme, vagyis hogy „Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet, és az egyház minden elégtelenségével, valóban az ő teste”. Írja ezt a 20-21. század egyik legnagyobb teológusa!

Végső soron mi is „csak” ugyanazt kívánhatjuk temetésének napján, amit a Bölcs Benedek pápa is kér alázatosan magának lelki végrendeletében: hogy minden bűnével és hiányosságával együtt fogadja be őt az Úr örök hajlékába. Hitem szerint már most ott imádkozik értünk, a még úton lévő, esendő Egyházért, amelynek földi élete során oly megbízható iránytűje volt.

Hojdák Gergely

P.S.: A cikk címe tisztelgés Benedek pápa előtt, aki „második anyanyelveként” beszélte a latint. Ezzel összefüggésben szorgalmazta a tridenti rítus automatikus engedélyezését azok számára, akik ebben a liturgikus formában könnyebben emelik fel a lelküket Istenhez.