Csehék csehül állnak valóban, pedig Cseh Katalinnal van tele a sajtó. („Mindegy hogy mit, csak beszéljenek rólam.”) A kormányközeli orgánumok viszonylag hosszasan, az ellenzékiek visszafogottan tárgyalják az ügyet. Ahogy olvasom a cikkeket, rossz érzésem támad. Mintha nem a lényegről esnék szó. Ilyenkor érdemes az első híradást megnézni, ez pedig a bennfentes.hu portál úgymond leleplező cikke.
Minden felületen találkozunk Cseh Katalin védekezésével, sőt ellentámadásával. Korrupcióval vádol a Fideszes propaganda gépezet, állítja a képviselő. Nos, a „bennfentes” oldal, ahonnan az információ származik egyetlen szóval sem állítja, hogy a Cseh családi vállalkozás és csatolt részei nem törvényesen, nem szabályos pályázatok megnyerésével jutottak hozzá a valóban jelentős összegekhez. Cseh doktornő azt kifogásolhatná, hogy olyan egyesek úgy fogalmaznak, hogy „Milliárdokat tett zsebre Cseh Katalin és köre” és hasonlók. Ez a „Tett zsebre” ugyanaz a hangulatkeltő szöveg, amellyel az ellenzék a nem köreikbe tartozó vállalkozók ellen próbálja felkorbácsolni az érzelmeket.
Egy nyertes pályázat összegét arra a célra kell fordítani, amiről a pályázat szól. Pályázati pénzek sok munka árán és csak hosszabb idő elteltével hoznak hasznot a sikeres pályázóknak. Az ellenzék most saját módszerével került szembe. Az ügynek lehetne egy szerencsés következménye: ha a média ezentúl pártállástól függetlenül nem a nyertes pályázók ellen fordítaná a közvéleményt, hanem gratulálna a sikerhez. Ilyen pozitív fordulatra azonban nincs komoly esély.
Még egyszer: semmi problémát nem látok abban, ha egy cégcsoport másfél évtized alatt jelentős – a családi költségvetéshez képest már elképzelhetetlenül nagy, akár közel öt milliárdos – összeghez jut pályázatok révén. Hogy nagyobb részt uniós pénzekről van szó, az sem kivetni való.
Mit leplezett le tehát a bennfentes.hu? Azt, hogy Cseh Katalin úgy részese a rágalom áriákat éneklő ellenzéki kórusnak, hogy saját tapasztalatából tudja: hazudnak. A Dobrev-Újhelyi-Cseh trió azért lobbizik, hogy az Unió állítsa le Magyarország támogatását, „hiszen az uniós pénzeket Orbán és köre úgyis ellopja”. Ezt cáfolja, ha egy ellenzéki politikus céges háttere 2010 után is folyamatosan sikeres pályázó. Magyarországon tehát normálisan zajlik a pályáztatás, nem a politikai háttér, hanem a pályázat minősége alapján döntenek. Cseh és tettestársai ennek ellenkezőjét állítják, tehát hazudnak. A Cseh botrány tényeit a bennfentes.hu elég meggyőzően hozta nyilvánosságra, ráadásul nem kiszivárogtatásról, hanem nyilvános adatokról van szó.
A Cseh botrány lényege az, hogy az alelnök asszony bort iszik és vizet prédikál. Álszent módon támadja azt a pályázati rendszert, amelynek ő és körei jelentős haszonélvezői. Ez lehet jellemhiba vagy egy olyan politikai „erkölcs” része, ami nemcsak megengedi a hamis állításokat, hanem egyenesen dicséretesnek tartja. Machiavellin túl kellene már lépni, és különösen ezt várnánk el egy fiatalos, megújulással kecsegtető párttól. Akinek voltak illúziói, hogy a Momentum ilyen lesz, annak most csalódnia kell. Kár. Magyarország jobb ellenzéket érdemel.
Arra a kérdésre, hogy ki van az Anonymus álarc mögött, nehéz felelni. Ha a „kinek használ” oldaláról közelítjük a kérdését, akkor első helyen a kormány áll. Végre egy olyan botrány, amelyben nem védekeznünk kell, hanem mi támadunk. Az eset pedig, ahogy fentebb tárgyaltuk, hitelesíti a magyar pályáztatási folyamatot. De a történtek használnak a DK-nak is. A Momentum időnként veszélyezteti Gyurcsányék egyeduralmát az ellenzéki térfélen. Egy ilyen botrány után erre kisebb az esély.
A magam részéről gratulálok a Cseh cégek sikeres pályázataihoz, nem értem viszont, amit olvastam, hogy miért rendszeresen késve fizették be az adójukat, miért nem tették közre az éves beszámolót. Javaslom, hogy Cseh doktornő távozzon a közéletből, és térjen vissza az üzleti életbe. Üzleti sikerei ugyanis hazánk javát szolgálnák, amit politikai munkájáról sajnos nem lehet elmondani.
Surján László
