Az Alkotmánybíróság 2021. december 10-én a migráció ügyében a fizikai határzár mellé épített egy erős jogi kerítést.

Ferenc pápa Görögországból hazafelé szokása szerint interjút adott a repülőgépen vele utazó újságíróknak. Ennek során nyilván nem lehetett megkerülni a migráció kérdését, és nem kell nagyot hazudni, ha a kerítés elleni pápai nyilatkozatot akarunk idézni.

Azokról az emberekről, akik akadályozzák a migrációt vagy lezárják a határokat az első dolog, amit mondanék, ha egy kormányfő előttem állna: „Gondolj arra az időre, amikor te voltál migráns, és nem engedtek be, amikor te akartál elmenekülni a földedről, most pedig te emelsz falakat!” – ezek Fernc pápa szavai.

A pápa azt is világossá tette, hogy a ma falakat emelők nagyrészének van ilyen tapasztalata. Ebből már könnyű kijelenteni, hogy ez a mi régiónkra és Magyarországra is vonatkozik. Erre a felvetésre viszont van egy nagyon komoly ellenérv. A régi, minket korlátozó kerítéseket nem az elérni kívánt országok emelték a belépés gátjaként, hanem a rab(szolga)tartók a kilépés ellen. Mit mond a pápa a befogadás fontosságának hangsúlyozása után? „Kísérni, támogatni és integrálni is kell őket.” A pápa ezek közül az integrálást részletezte. „Integrálni, miért? Mert ha nem integráljuk a bevándorlót, akkor ez a bevándorló gettóállampolgár lesz. A példa – nem tudom, mondtam-e már korábban repülőúton –, mely számomra a legmegdöbbentőbb, az a zaventemi tragédia: a fiúk, akik a reptéri mészárlást elkövették, belgák voltak, de gettósított, nem integrált migránsok gyermekei.”

Az integrációnak van felső korlátja. Ferenc pápa erre így utalt: „Minden kormánynak világosan ki kell mondania: „Én ennyit tudok befogadni”, mert a kormányok tudják, mennyit tudnak befogadni.” Igen, a zaventemi tragédia a nyugat-európai integráció kudarca. Ennek okával most nem foglalkozott a pápa, de azt egyértelműen kimondta, hogy az integrációs képesség megítélése az egyes országok kormányának a feladata.

Magyarországon kevesen hisznek az integráció sikerében. Sajnos nagy az irigység, az önzés. Még a szomszéd országokból áttelepülő magyarokat is megpróbáljuk távol tartani, lerománozzuk, leukránozzuk őket. A távolról érkező, más kultúrájú embereket nem látjuk szívesen. A cigány népesség integrálásában is évszázados lemaradásban vagyunk, pedig bennük nagy az integrációs igény, ami az Ázsiából, Afrikából érkezőkről nem mondható el. 

„Ha nem integrálsz egy migránst – oktatással, munkával, a migránsról való gondoskodással –, akkor azt kockáztatod, hogy egy gerillád lesz, aki ilyen dolgokat művel veled.

Nem könnyű befogadni a migránsokat, nem könnyű megoldani a migránsok problémáját; de ha nem oldjuk meg a migránsok problémáját, – figyelmeztetett a pápa – akkor a civilizáció hajótörését kockáztatjuk. Ma, Európában, a dolgok jelenlegi állása szerint nemcsak a földközi-tengeri migránsok szenvednek hajótörést, hanem a mi civilizációnk is.”

A pápa nyilarkozata és a magyar Alkotmánybíróság döntése voltaképp összefügg: a kormányok feladata meghatározni a befogadóképességet, és migrációt az érvényes hazai törvények alapján kell kezelniük, mivel átfogó európai jogszabályok nincsenek. Csak így kerülhetjük el civilizációnk hajótörését.

Magyarország, mivel a befogadási készség a lakosságban csekély, a problémát másképp közelíti meg, de nem vonja ki magát az ügy kezeléséből. Talán épp a legjobb megoldásra mutat példát: a migráció okait tárja fel és mérsékli. Kis országként túlzás lenne megoldásról beszélni. De megtesszük, amire képesek vagyunk. Talán ezzel is csökken a hajótörés veszélye.

Surján László