balliberálisok

Karen, a boomer

„A Demokratikus Koalíció vezető politikusai tiltakozásuk jeléül saját facebook oldalaikon a mai napra »felveszik« a Rikárdó nevet, azt kifejezvén, hogy a magyarságból származási alapon történő kirekesztés minden magyar ember számára sértő.”

(A Demokratikus Koalíció közleménye, 2015. január 3.)

 

Előválasztástól sújtva

A különféle agytrösztök, elemzők, újságírók és bloggerek mára mindent elmondtak vagy leírtak az előválasztás első fordulójának fő tanulságairól. Ezért az alábbiakban csupán néhány partikuláris témát boncolgatunk röviden. Például jól tette-e a Momentum, hogy megmérettette magát? Mi lehet Márky-Zay Péter relatív sikerének a titka? Megjelennek-e Dobrev Klára győzelmével a politikai dinasztiák? És nem utolsósorban: hol rontotta el a Jobbik?

A nemzetiszocialistáktól a liberál-terroristákig

A múlt nagy tanító. Felidézek egy régi országgyűlési vitát, amelyben a nemzetiszocialisták a belügyminisztert támadták. 1939-ben történt, a hungarista párt betiltása után.

Hubay Kálmán: A hungarista mozgalommal szemben a hatalom nagyon éber, de miért nem tett semmit a belügyminiszter a szocialisták ligeti autófelforgató gyűlésével szemben?

Keresztes-Fischer Ferenc: Mert véletlenül akkor nem voltam belügyminiszter. (Nagy derültség)

Otromba keménykedés

Donald Tusk, aki jelenleg az Európai Néppárt elnöke, életében egyszer volt kemény legény. 2007-ben, amikor az akkor ellenzékben lévő Polgári Platform elnöke volt, pártjának európai parlamenti képviselőcsoportja megszerezte a külügyi bizottság elnöki posztját. Ezt a feladatot a német CDU szinte hitbizományként a sajátjának tekintette, ezért meglepve és felháborodva fogadta, hogy a lengyelek úgymond kitúrták őket. Angela Merkel a maga német kancellári tekintélyével felhívta telefonon Tusk urat, és kérve/fenyegetve követelte a poszt átadását.

Töprengés és kórrajz

Meg voltam győződve, hogy Gyurcsány Ferenc, miután az MSZP-t elhagyva új politikai homokozót épített magának, azért rövidítette azt DK-nak, mert Dobrev Klárának akart kedveskedni.

Az utóbbi hetek fejleményei alapján mégis arra hajlok, hogy a DK voltaképp azt jelenti: De Kár. De Kár, hogy ennek a pártnak sem a politikusai, sem az orvosai, sem szellemi holdudvara nem értette meg, hogy járvány van, mégpedig egy jellegében, hatásaiban és következményeiben minden eddigitől eltérő és még sok ismeretlen veszéllyel fenyegető járvány.

Dr. Pálmai Tamás

Pálmai Tamás: Gondolkodtam

Megesik ez az emberrel, ha nem lesz belőle idejekorán média-zombi (tisztelet a hírek világa ritka kivételeinek). Szóval, elméláztam azon, amiket az elmúlt idő-szakban írtam, és amiket érte kaptam. Gratuláció, féltés és szitok egyaránt volt közöttük. Ami jó szerintem, mert nincs rosszabb a langyos és rózsaszín semlegességnél. A politizálásról is sokszor szóltam. Csak ismétlésül: ha tisztán próbáljuk művelni, az a közéletben való tudatos részvételt jelenti és semmi mást. Ami persze nem mindig ilyen egyszerű és patyolat.

Politikai farkasvakság

Amióta van nemzeti konzultáció, azóta folytonos az ellenzéki támadás ellene. Azt, hogy az ellenzék 2010-ben nem szavazta meg a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló Legyen béke, szabadság és egyetértés című nyilatkozatot, azt értem. A választások veszteseként nem ünnepelhette a győzteseket. A konzultációkon azonban többnyire olyan kérdések szerepeltek, amelyekre a felelet nem pártfüggő, a mostani, járvány utáni nyitásról szóló pedig különösen nem az.

Ha ilyen a jobbik, milyen a többi?

Amikor Németország hét évtized alatt harmadszor támadta meg Franciaországot, úgy tűnt, hogy sikerült végső csapást mérnie. Kikergette az angolokat a kontinensről. A franciák a csatatereken elbuktak. Országuk nagyrésze megszállt terület, a maradékon egy jól ellenőrzött bábállam. Európa többi országa, vagy legyőzve hevert a lábainál, vagy szövetségesnek lehetett tekinteni, esetleg jóindulatú semlegesnek. Hátra volt még a Balkán, de minden oka megvolt Hitlernek azt hinni, azt tesz, amit csak akar.