Politikai farkasvakság

Amióta van nemzeti konzultáció, azóta folytonos az ellenzéki támadás ellene. Azt, hogy az ellenzék 2010-ben nem szavazta meg a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló Legyen béke, szabadság és egyetértés című nyilatkozatot, azt értem. A választások veszteseként nem ünnepelhette a győzteseket. A konzultációkon azonban többnyire olyan kérdések szerepeltek, amelyekre a felelet nem pártfüggő, a mostani, járvány utáni nyitásról szóló pedig különösen nem az. De még ha pártok szerinti eltérés lenne is valamiben, nem az volna az érdekük, hogy részt vegyenek benne, s netán bizonyítsák, hogy a legutóbbi választás óra mennyit erősödtek?

Mivel a lakosság soha nem reagál száz százalékban, de még ötvenben sem, a gyönge ellenzék arra játszik, hogy a nem válaszolókat a saját hívének tudja be. Gyermeteg dolog.

A „ne vegyetek részt benne” című játékban a fő érv, hogy kamu az egész, a kormány úgy sem veszi figyelembe a válaszokat. Figyelembe veszi. A magam részéről nagy barátja volnék annak, hogy minden magyar állampolgárnak legyen szavazati joga, de a kiskorúaknak ezt a jogát a szülő gyakorolja. Ez a javaslat bizony egy nemzeti konzultáción bukott el, holott a miniszterelnök is szerette volna, ha ez beépül a választójogi törvénybe, és megvolt hozzá a parlamenti többség is. De a konzultáció nem támogatta. A nép szava, Isten szava.

A mostani konzultációnak van lélektani hatása. Még nyakunkon a járvány, sőt ma még felmérhetetlen, hogy mekkora harmadik hullám jön, a betegek és a halott száma sajnos ismét emelkedik. De már folyik az oltás, és van esély, hogy ez csillapítja majd a fertőzés terjedését. Tehát van értelme gondolkodni a járvány utáni helyzetről és főleg az átmenetről, hiszen erről szól a konzultáció. Épp a számítógép előtt ültem, amikor megjött a hír a konzultáció megindulásáról, tehát elsők között válaszoltam. Az első kérdés a fokozatos nyitás, vagy a kivárás. Az óvatos fokozatosság híve vagyok. A hírtelen lazítás biztos rossz, de az emberek türelme is fogyóban van, tehát apró lépésekkel nyitni kell, ha ez a fránya harmadik hullám csillapodni kezd. Közben pedig figyeljük a hatást, és visszalépünk, ha kell. Mivel kis lépésről van szó, a visszalépés sem okoz majd tragédiát, ha szükséges. Tehát fokozatosság.

Meglepve olvastam azokat a híreke, amelyekben például Szlovákiában egyesek élesen kiálltak amellett, hogy az oltás ne járjon semmilyen előnnyel. Ha ez pénzjutalmat vagy adóelengedést jelent, vagy valami ajándékot, mint hajdan a sör és virsli a véradás után, akkor persze semmiképp. A korlátozásoknak az a célja, hogy a fertőzés ne terjedjen, tehát a már védettek korlátozása értelmetlen, talán nem is jogszerű. Hogy az előny mi legyen, az szakmai kérdés, a magam voksát amellett tettem le, hogy legyen felmentés.

Jelenleg szerte Európában vannak utazási korlátozások, karanténkötelezettségek érvényben. Logikus, hogy az oltott személyektől nem kell félni, őket beengedhetjük a határainkon, ezért az utolsó kérdésre is igent mondtam.

Van azután egy kérdés sorozat, hogy milyen sorrendben szűnjenek meg a korlátozások. Kijárási tilalom, éttermek szállodák, sportolási lehetőségek, különféle rendezvények.

Alighanem kisebbségben fogok maradni, de a kijárási tilalom megszüntetésével nem sietnék. A többire igent mondtam. Talán érdekesebb lett volna, ha ezeknél sorrendet is mondhattunk volna. A sorrend persze így is kialakul: mit jelöltek be többen, mit kevesebben. Első helyre az idegenforgalmi ügyeket helyeztem volna: éttermek, szállodák. Ezt követően jöhetnének a rendezvények, amelyek számára a kijárási tilalom fenntartása még komoly fékező hatású. A sportolási lehetőséget azért hagytam a végére, mert az élsportnak tudtommal amúgy is van mentessége, a lakosságnak pedig most is van testmozgásra számos lehetősége, séta, futás, kerékpározás formájában.  

Képtelen vagyok találni bármit is, amiben kormánypártiságom befolyásolta volna a véleményem kialakítását. Viszont nem mindegy, hogy a lazítási sorrend milyen lépésekben következzék be. Miért ne mondhatná el erről a véleményét egy ellenzékhez húzó polgártársam? Akinek persze az ítélőképességéről rossz véleményem van, de könnyen lehet, hogy csak politikai farkasvakságban szenved, s a konzultáció kérdéseire értelmesen tudna válaszolni. Hogyha igen, miért nem – kérdezem Karinthy Frigyessel.

Surján László