Vihar Pusztaszabolcson

Lemondott Pusztaszabolcs alpolgármestere, miután országos felháborodást váltott ki Szűz Máriát gyalázó kijelentésével. Tette ezt azután, hogy politikai szövetségeseivel a választásokra olyan kampányfotót készítettek, amelynek hátterében két templom is látszik. Igaz, hátat fordítottak mindkettőnek…
Hogy mit mondott Csiki Szilárd, nem akarom ismételni, a kíváncsiak könnyen megtalálják. Terjeszteni nem érdemes. Figyelemre és elemzésre méltó azonban az alpolgármesternek az üggyel kapcsolatos két megnyilvánulása. Az első még védekező állásból: „Úgy gondolom, amíg engem nem zavar más vallásossága, addig mást ne zavarjon az én ateizmusom.”
Engem történetesen nem zavar Csiki úr ateizmusa. Persze őszintén csodálom az ateisták naivitását, akik a világmindenséget puszta véletlenek játékából összeállt valaminek tartják, és nagyon sajnálom a halni készülő ateistákat, akik nem látnak maguk előtt már semmit. Minket, hiszen alighanem a keresztények nevében mondhatom, az zavar, hogy a kijelentése otrombaság, mások vallásos érzelmeinek semmibe vétele. Ami sajnos gyakori jelenség korunkban. Vihart kavaró szavaiból egyébként kitűnt, hogy halovány fogalma sincs arról a korról, amelyben Jézus élt és arról a társadalomról sem, ami Máriát körülvette. 
A lemondás bejelentése egészen elképesztően szemtelen. Sértett üldözöttet játszik. 
„Tisztelt Pusztaszabolcsiak!
Mérlegelve az összes körülményt, az elmúlt napok eseményei után arra jutottam, hogy lemondok városvezetői pozíciómról, ezt a tegnapi napon a polgármester asszonnyal közöltem is. A támadások engem nem törtek meg, ám a családom nyugalma mindennél fontosabb, őket nem hagyom bántani. Azoknak pedig, akik az elmúlt napokban szinte egy emberként, bármilyen formában támogatásukat fejezték ki, köszönöm megértésüket és bizalmukat! Engem eddig az vezérelt, hogy a városért dolgozzak, de helyi szintre is elért a politika mocska, amihez nem vagyok hajlandó asszisztálni. Városunk vezetésének sok sikert kívánok a munkájukhoz, ezen ellenséges környezet körülményei között is.”
Mielőtt éles szavakkal elítélném ezt a nyilatkozatot, kell tennem egy kitérőt. Jelenleg Csiki úr facebook oldalát meg lehet találni, de az egész botránynak nincs nyoma. Nem tudom tehát ellenőrizni, hogy Csiki elítélése során milyen hangot ütöttek meg kritikusai. Könnyen lehet, hogy volt közöttük nagyon durva. A jobb oldalhoz tartozók nagyon sokszor megtapasztalták ezt, de azt is el kell ismerni, hogy ezen az oldalon is vannak, akik nagyon-nagyon durvák. Nem szabad átvenni ellenfeleink stílusát, nem szabad utat engedni indulatainknak, és úgy kellene fogalmaznunk, hogy megnyerjük azokat, akik a másik oldalon állnak. Sokan inkább az agyagba döngölést választják, de fontolják meg, hogy ettől nem nő, sőt inkább csökken a szavazótáborunk. 
Azt azonban meg kell kérdezni Csiki volt alpolgármestertől, hogy mennyiben illett bele a városért való munkájába az, hogy Szűz Máriát megesett lánynak állította be? Mi lett ettől jobb Pusztaszabolcson? És azt is jó lenne kifejtenie, hogy ha durva kijelentései miatt kritikát kap, az menyiben jelenti a politika mocskát? Nem akkor fetrengett be ebbe a mocsokba, amikor a kifogásolt mondatokat leírta? Ebből még ki sem mosakodva nem állhat fel valami erkölcsi dobogóra, ha kapott is kemény és általam is elítélendő bejegyzéseket. 
Egy dolog azonban szokatlan: a lemondás. A nyilvánossággal közölt indok nem indok, hanem egyfajta politikai üzenet, hárítás. Nem érdemes találgatni, ha valaminek az elfedését szolgálta ezzel, az úgy is kiderül. Aligha hiszem, hogy egy új politikai kultúra első fecskéje lenne ez a baloldalon, bár örömmel üdvözölném, ha az volna.
A történetben az a jó, hogy vihart kavart. Ha Csibi valamelyik elődje negyven évvel ezelőtt városi tanácstitkárként mondott volna valami hasonlót, a megbántott keresztények meg sem mukkantak volna. A katakomba szemlélet ma is kísért. Ki kell jönni belőle, és nyíltan ki kell állni értékeink és jogaink mellett. Ha a vallásgyalázás egyesek szemében ma már érték is, világossá kell tenni, hogy ezt egy egészséges társadalom a maga hívő vagy kereső vagy épp hitetlen, de kulturált tagjaival együtt kiveti magából. Ahogy a pusztaszabolcsiak tették.

Surján László