Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
MTI
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

"Édes Jézus, légy vendégünk" Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Közélet
2007. September 14.

"Édes Jézus, légy vendégünk"

Dobos Marianne: -- A rendszerváltás elõtt nehezen lehetett külföldre utazni. Kisebbik fiam megtalálta a módját: sportoló volt, élvonalbeli, de érettségije után – egy idõre – egyetem helyett artistának állt. Itthon soha nem lépett fel, annál többet külföldön. És nemcsak az akkor még fennálló Szovjetúnióban, hanem a svéd és a bécsi televízió adásában, Kolumbiában, és másfél évig járta – Tampától a nyugati partig és vissza – az Egyesült Államokat, a Ringling Brothers cirkuszvállalat mûvészeként. Ez ott az élvonalat jelentette. Engem is vendégül láttak egy hónapig, utazgattam velük, és meglátogattam San Franciscóban élõ unokatestvéremet is. Náluk került kezembe az Új Világ, „az amerikai magyar családok lapja”. Az 1987. június 19-i számból, Fercsey János A Fekete Madonna New Yorkban címû beszámolójából idézek:


Varga Béla, a Nemzetgyûlés volt elnöke
1990-ben a Parlamentben
(Heti Világgazdaság, Budapest, 2001. február 17., 92. oldal.)

 Történelmi ünnepség keretében helyezték el május 28-án a NewYork-i St. Mary’s Home kápolnájában a czestochowai Fekete Madonna képét, amit Leon Sliwinski, a franciaországi lengyel ellenállás ezredese a Vatikánon keresztül hozott Msgr. Varga Bélához. Amerika területén ez az elsõ czestochowai ikon; a lengyelek Varga Bélának ajánlották fel, annak emlékére, hogy balatonboglári plébános korában sok tízezer lengyel menekültnek nyújtott segítséget a második világháború alatt.

Varga Bélával együtt celebrált szentmisét öccse, Varga Andor, a jezsuiták egyik legmagasabb rangú papja, a Fordham egyetem professzora és Michael Zembrzuski pálos szerzetes. Az oltárral szemben térdelt Sliwinski ezredes. Az Isteni Szeretet Lányainak amerikai-magyar apácái áldoztak a szentmisén.

Az ezeréves lengyel-magyar barátságra angol nyelvû beszédben emlékezett Varga Béla.

A két szabadságszeretõ, sokat szenvedett nép a Szûzanya – Lengyelország királynéja, Magyarország Nagyasszonya – oltalma alatt áll. Visszanézett a drámai évekre, amikor a világ egyetlen lengyel középiskolája Balatonbogláron volt, ahol négy zászló lengett: a magyar, a lengyel, a pápai zászló és a francia trikolór, a német táborokból menekült francia hadifoglyok tiszteletére. Varga Béla kiemelte Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter döntõ jelentõségû szerepét és áldozatkészségét több mint százezer lengyel menekült megsegítésével kapcsolatban. Végül elmondta, hogy a czestochowai Madonna mentette meg õt magát, amikor a Gestapo állomásain keresztül Svájcba kísérte Tadeusz Celtet, a lengyel ellenállás egyik vezéralakját, a londoni lengyel kormány vakmerõ futárját.

Leon Sliwinskit is a Madonna mentette meg, amikor Franciaországban elfogta az olasz-német Gestapo: kiesett a zsebébõl a czestochowai Madonna képe – és attól kezdve nem kínozták többé.

A Madonna képe 1382-ben került a monostorba. Egyes történetírók szerint Szent Lukács mûve, de valószínûbb, hogy Krisztus után az ötödik vagy hatodik században festették. A Szûzanya arcképe valószínûleg füsttõl megfeketedett. Arcán két mély vágás látható, állítólag ellenséges katona kardjával végigvágott rajta. A lengyelek hite szerint a Madonna mindig megvédte Lengyelországot ellenségeitõl; a svédek pl. elmúlt századokban mindig megtorpantak Czestochowa elõtt.

A lengyel nép meg van gyõzõdve arról, hogy a Fekete Madonna csodatevõ; az is csoda, hogy a lengyel nép több mint száz évet túlélt Lengyelország feldarabolása után. Ma 37 millió Lengyelország lakossága és 20 millió lengyel él, valóságos diaszpórában. Minden évben négymillió lengyel zarándokol Czestochowába. Mióta betiltották a Solidarnoscot, a Fekete Madonna kicsinyített mása a lengyel szabad szakszervezetek ereklyéje, az összetartás és a passzív rezisztencia szimbóluma.

A czestochowai monostort 1380-ban magyar szerzetesek, a pálosok alapították. Tizenhat pálos ment akkor Budáról Czestochowába. Évszázadok alatt azonban a magyarországi pálos-rend – az egyetlen magyar szerzetesrend – elsorvadt. Ezért 1934-ben 16 lengyel pálos jött Czestochowáról Magyarországra, hogy megerõsítse a rendet. Köztük volt Zembrzuski „Mihály atya”, aki kitûnõen megtanult magyarul. Egész fiatal korában õ volt a pálos provinciális, aki Serédy Jusztinián bíboros-hercegprímás megbízásából a lengyel menekültek lelki-segélyakcióját szervezte és irányította. Gondosan õrzi a régi képeket, amelyeken a balatonboglári lengyel iskolában fehér reverendában, mint fiatal pap, áll Varga Béla mellett.

Mihály atya, aki ma Brooklynban dolgozik, Hans Frank, a megszállt Lengyelország náci kormányzójának emlékirataiból idézett: „…amikor Lengyelországban minden fény kialudt, egyetlen fény maradt: a czestochowai Madonna és az Egyház…” Megrázó vallomás ez a volt ellenség részérõl…

Varga Béla a szentmise után ebéden látta vendégül lengyel barátait: Leon Sliwinskit, Mihály atyát, Harry Z. Bau híres újságírót, aki a Fehér-tengernél volt szovjet munkatáborban és késõbb Montecassinonál haditudósító lett, nagy magyarbarát lengyel hazafi, és Czeslaw Czaplinszki fényképészt, aki júniusban II. János Pál pápát kísérte Lengyelországba.

Magyar részrõl a templomi ünnepségen és az ebéden jelen volt: Kõvágó József, a Magyar Bizottság alelnöke, aki rövid beszédben a lengyel-magyar szabadságharcokról emlékezett meg; Dr. Varga László és Tassy Jenõ, a Voice of America New York-i tudósítója.

Majd nem sok idõ elteltével már itthon is lehetett emlékezni, írni mindezekrõl, ünnepség keretében megemlékezni a két nép évezredes barátságának errõl a tanújelérõl. Az akkor induló 168 óra Viva Polska! címmel mondja el a történetet:

A héten jubileumi megemlékezõ ünnepséget tartanak Balatonbogláron az ott 1939-ben létesült lengyel gimnázium és líceum diákjai. Az ünnepségre meghívták az Egyesült Államokban élõ Varga Bélát, aki a háború éveiben lelkipásztoruk és tanítójuk volt. (Késõbb, 1945 és ’47 között õ volt a magyar nemzetgyûlés elnöke, a Kisgazdapárt egyik vezetõje. Lapunk június 20-i számában Bolgár György szólaltatta meg.) Levelüket – amelyet az alábbiakban idézünk – július 8-án, Krakkóban keltezték. Varga Béla magnószalagon válaszolt. A meghívó és a válasz szövegét, exkluzív közzétételre, Lukács János philadelphiai professzor adta át a Gondolat-jel szerkesztõségének.

Drága Tisztelendõ Atyánk! Monsignore Varga Béla!

A balatonboglári lengyel gimnázium és líceum tanulói igazi meghatottsággal gondolnak a szép Balaton partján töltött iskolás évekre. Nagyon jól emlékszünk Rád is, Atyánk! Körülvettél bennünket szeretettel, és a rólunk való gondoskodásban nem ismertél határt. A vezetésed alatt álló balatonboglári plébánián több száz lengyel polgári és katonai menekültnek adtál biztos menedéket. Megóvtad a német táborokból megszökött francia, belga, holland és angol pilótákat.

Ennyi év eltelte után is, mi mindnyájan Neked köszönjük iskolánk megszervezését és mûködtetésének lehetõségét a háború öt éve alatt. Nagyszerû tanulási és pihenési lehetõséget biztosítottál a számunkra. Lelkipásztorunk és tanítónk voltál. Ma is érezzük, hogy megfeszített erõvel segítettél nekünk, s nem vetted figyelembe azt az óriási veszélyt, amely emiatt állandóan fenyegetett. Isten éltessen, erõben, egészségben!

Tisztelettel és hálával adóztunk ma Neked. Legnagyobb óhajunk, hogy találkozzunk Veled, Atyánk, Balatonbogláron, az ott 1989. szeptember 14-15-én rendezendõ megemlékezõ ünnepségen. Nagyon kérünk, ha teheted, légy velünk személyesen ezeken a napokon. Ha valamilyen oknál fogva mégsem tudnál velünk lenni, kérünk, szólj hozzánk néhány szót. Nagyon boldogok leszünk, ha legalább néhány élõ szavadat hallhatjuk. Ha nem élõ szóval, legalább magnetofonszalagról.

Lelkiatyánk, tiszteletteljes köszönetünket küldjük Neked azért a szeretetért, mellyel körülvettél bennünket, és mindazért, amit értünk tettél. Fogadd sok szeretetbõl fakadó üdvözletünket és a lehetõ legjobb kívánságainkat.

Tisztelet és szeretet, megbecsülés és hála Neked.

A balatonboglári lengyel gimnázium és líceum tanulóifjúsága

És ugyanitt közlik Varga Béla magnószalagra rögzítve küldött válaszát:

Kedves lengyel és magyar testvéreim! Nagy a bánatom, hogy betegségem miatt személyesen nem lehetek jelen a balatonboglári lengyel gimnázium ötvenéves jubileumán. Mégis innen, messzi idegen hazámból örömmel állok be lélekben és teljes szívvel az ünneplõk sorába. Fülembe cseng a lengyelek nagy pátriárkájának, Sapiecha bíborosnak az üzenete: „A lengyel nép legnagyobb kincsét, jövõjének biztosítékát, hazánk ifjúságát bízzuk gondviselõ kezeitekre. Úgy sáfárkodjatok vele.”

1939. szeptember közepe táján Magyarország történelmében évszázadok óta elõször az ország északkeleti határán népvándorlás hullámai tornyosultak hirtelen. Olyan népvándorlásé, amellyel szemben a magyarság nem támasztott akadályt, sõt, együttérzéssel fogadta az ország felé áradó menekülteket. Lengyelországból akkor férfiak, aggok, asszonyok, katonák, polgárok, hivatalnokok, munkások, keresztények, zsidók egyaránt menekültek. Hitler hadserege elárasztotta hazájukat; végül szeptember 17-én Sztálin hadserege is bevonult az akkori Lengyelországba.

A II. világháború elsõ áldozata Lengyelország volt. De másfajta áldozat, mint a múlt századok háborúi során. A zsarnok célja ezúttal nem csupán egy ellenséges hadsereg legyõzése volt, hanem egy egész nemzet leigázása, meggyalázása, rabszolgasorba kényszerítése. A magyar nemzet jó része ekkor már érezte mindezt. Nemcsak a hagyományos lengyel-magyar barátság késztette a lengyel menekültek befogadását. Földrajzi és más adottságok következtében az akkori Magyarország sok minden vonalon kénytelen volt alkalmazkodni hatalmas német szomszédjához: ennek ellenére a lengyel menekültek iránti szimpátia, nemes érzelmekbõl fakadó befogadásuk a II. világháború tragikus és szomorú magyar történelmének egyik igen szép fejezetét alkotja.

Más ország is volt, amelynek kormánya és népe a lengyel menekülteket beengedte. De távoli – francia és angol – szövetségesein kívül Magyarország volt az egyetlen ország Európában, ahol nemcsak hogy hely akadt a lengyel menekültek számára, hanem a befogadó ország gondozta és támogatta életszükségleteiket is, anyagiakat és szellemieket egyaránt. Balatonbogláron lengyel iskola, sõt gimnázium jött létre: így a magyarok gondoskodtak a lengyel gyermekek és a lengyel fiatalság erkölcsi és szellemi szükségleteirõl. 1939 és 1944 között – a II. világháború vérzivatarai közepette és az állandóan növekvõ német követelések ellenére – a magyarországi balatonboglári epizód, más hasonló jelenségekkel együtt, még inkább összeforrasztotta a magyar-lengyel barátságot. Ennek emléke a lengyel nemzet gondolatvilágában a mai napig él. Jólesõ tudni, hogy ötven esztendõ múltán a balatonboglári epizód megünneplése éppen a lengyelek soraiból indult meg.

Én magam – egyszerû parasztok gyermeke – akkoriban plébános voltam Balatonbogláron, a Független Kisgazdapárt egyik országgyûlési képviselõje. Máig is hálát adok a gondviselõ jó Istennek, hogy rám ruházta ezt a kötelességet, hajlékot, anyagi és szellemi táplálékot nyújtandó üldözött és menekült testvéreimnek. Életem egyik legszebb, lelkiekben leggazdagabb fejezete volt ez. De egyedül én nem tudtam volna mindezt megtenni. Jó magyarok, barátok, és az akkori magyar belügyminiszter, boldog emlékû Keresztes-Fischer és kollégái, nyíltan vagy burkoltan mellettem álltak, megsegítették munkámat, amelyet – minden emberi szimpátián belül – a Szentlélek illetett.

Ötven év óta kapok híreket, leveleket, néha újságcikkeket volt lengyel barátaimtól és hozzátartozóiktól. És most, amikor újból bizonyos párhuzam alakul ki a két nemzet történelmében, mély öröm és köszönet tölt el annak láttára, hogy az akkori események mily mélyen élnek továbbra is a két nemzet emlékezetében. Mintha csak zálogai lettek volna a két nép ma is kifejezett barátságának, összetartozásának és nem utolsósorban szabadságszeretetének.

Szent kötelességemnek tartom a történelem számára is – itt, hivatalosan, az ünnepség lelkeket emelõ, melengetõ örömében – kijelenteni, hogy azok, akik ezt a szép központi épületet emeltük, nemcsak a háborús menekülteknek szántuk, hanem minden idõk lengyeleinek. Lelki szemeink elõtt lebegett a jövõ, amikor ezt a területet és épületet tulajdonba veszik majd azok, akiknek szántuk – a lengyel ifjúság –, és benne idõtlen idõkig ápolják majd a lengyel-magyar barátság szent örökmécsesét. Ezt az álmot többen közülük vérükkel pecsételték meg Hitler rabságában. Ezen az épületen Sapiecha bíboros áldása nyugszik, megszentelve annak minden darabját.

Mindörökre éljen a lengyel-magyar barátság! Viva Polska! Isten áldjon meg Benneteket!

D. M.: -- Arra kérlek Bogdan atya (minorita szerzetes, plébános), gondolkodjunk el közösen a felidézett írások kapcsán a világháború és a vészkorszak borzalmai között is megmutatkozó irgalomról. Talán meg fogsz lepõdni azon a megközelítési módján ennek a kérdéskörnek, mely bármilyen naivnak és egyszerûnek tûnik, de amelynél meghatározóbbat, még sem tudnék ezzel kapcsolatban felvázolni.

A magyar kis gyermekek talán elsõként azt az imádságot tanulják meg, amit jobbára csak egy étkezés elõtti imának tekintünk. Nagy kapkodva elrecitáljuk, valahányszor asztalhoz ülünk, miközben szemünkkel már az elõttünk álló falatokat vizsgálgatjuk. Pedig, mit is tettünk az ima szavaival? Vendéget hívtunk. Magát Jézust, de arra már nem igen gondoltunk, hogy Õ el is fogadja meghívásunkat. Ha pedig a társaságunkban, velünk, mellettünk ül, akkor szolgáló szeretettel kell, hogy fogadjuk. De hogy is kéne ezt tennünk, és hogyan tették õk, a mi idõsebb testvéreink, akiknek a történelem nehéz viharaiból sokkal bõségesebben jutott ki, mint a teli tányér ételbõl.

Bogdan Adamczyk: -- Bizony sokan voltak õk, a szolgálat emberei, a felebaráti szeretet hõsei, akik életükben ezért, nem kaptak jutalmat és elismerést, az utókor sem emlékezik többségükre, s akikre a kortársaik még gondoltak, mára õket is lassan elfelejtik. A történelemben ritkán valósul meg, a „mondjátok el fiaitoknak!” Pedig a példa és a példakép nem nélkülözhetõ. Valóban kevesen és keveset tudnak errõl az iskoláról is, amely abban az idõben az egyetlen lengyel középiskola volt Európában. Azt pedig, hogy milyen légkör uralkodhatott ebben a liceumban a menekültek, a diákság és a befogadóik, nevelõik, tanáraik között, ezt az ötven évvel késõbbi megható levélváltásból világosan kiolvashatjuk.

Az ember legnemesebb, legnagyobb, és olykor a szeretet hõsi fokban való gyakorlását is megkívánó feladata az életben, hogy a szolgálat útján járjon.

Szent Maximilián Kolbe atya életének a mottója szerint „az Isten iránti szeretetbõl következik a felebarát szeretete. Add felebarátodat Istennek és felebarátodnak Istent az igazi szeretetet”. Az Isten szeretete a felebarát igazi és õszinte szeretetének egyetlen forrása. Az idézett kor szentté avatott mártírja ifjúságától kezdve buzgón tanulta ezt a fontos és egyúttal nehéz igazságot, hogy az emberek közti kapcsolat leghelyesebb formája, melynek egyben az egyetlen lehetségesnek is kéne lennie, a szeretet. Megértette ennek a szeretetnek az értékét még a háború kitörését, a letartóztatását és az auschwitzi rabságot megelõzõ idõszakban. A táborban ennek a magatartásának gyümölcseit nyerte el, mert ott is, mindenki számára nyitott volt a szíve, hiszen az, aki igazán szeret – írta a Szeplõtelen lovag címû munkájában – nem korlátozza szívét csak magára, családjára, rokonaira, barátaira, munkatársaira, hanem megöleli az egész világot, mindenkit külön-külön, mert mindenki kivétel nélkül megváltott a Krisztus vére által, ezért természetesen mindenki testvér. Ezt érezték a magyarok is, amikor kitárt karral fogadták a lengyeleket, akárcsak, mint az ’unokatestvéreiket’.

Õszinte szívvel, erõs hittel bíztak a szeretet erejében és örökké tartó voltában. Állandóan új értelmet, új jelentõséget és mélységet keresve, tették, amit hittek, annak a kedvéért, akiben hittek. Érdemes tehát tõlük nekünk is példát venni, szorgalmasan és kitartóan tanulni a Szeplõtelen Anya iskolájában, okosan használni az idõ minden pillanatát, az órák minden percét. Az érkezõ Édes Jézust -- akit, mint olyan gyermeki egyszerûséggel, fogalmaztad az imént, meghívtunk magunkhoz -- nehogy ne vegyük észre. Õt, aki magával hozza az autentikus bölcsesség adományát. Azt az adományt, amelyet azután tovább is kell adni. Sapiecha bíboros kérése, egyben felszólítása megszívlelendõ: „A lengyel nép legnagyobb kincsét, jövõjének biztosítékát, hazánk ifjúságát bízzuk gondviselõ kezeitekre. Úgy sáfárkodjatok vele.” Ezt tartották szem elõtt a pedagógusok, nevelõk, amikor arra irányították a rájuk bízottak figyelmét, hogy kuporodjanak le, abban a ’speciális betániai házban’ az oda meghívott Mester lábához, mert csak azokról, akik így cselekszenek, mondhatja majd Jézus, hogy a legjobb részt választották, amelyet nem is veszíthetnek el soha.

A Szeplõtelen Szûz nagy kegyelmébõl élni, Jézus lábai mellett felnövekedni, miközben az életfeltételeket az Isten gondviselése biztosítja. A Szeplõtelen Szûz bátorítja a fiatalság mindenkori nevelõit arra, hogy továbbadják a tapasztalataikból szerzett tudást, miszerint a nehézségek a kegyelmek által viselhetõek csak el. Éppen ezért, ezek miatt a kegyelmek miatt is, hálát kell adni mindenért, mert a hálaadás újabb sok kegyelem forrása lehet. A hálaérzés a legkellemesebb az erények közül, de egyúttal a legnehezebb is. „A hálaérzés másodlagos megtapasztalás, mely meghosszabbítja az elsõ benyomást, mint az öröm visszhangját, a megtapasztalt örömet, mint a boldogság felhalmozódását.”

Megvallom, melegíti a szívemet a levél, melyet ötven évvel késõbb írtak honfitársaim, a valahai diákok. A hála kifejezése az. A háláé, amely olyan természetes és annyira szükséges, és egyszerû emberi érzés, amely pedig mégis tulajdonképpen az emberiség történetében, a kezdetektõl napjainkig hiánycikk.

D. M.: -- Maximilián Kolbe atya, akire utalsz beszél ilyen nagyon világosan a háláról, és annak fontosságáról?

B. A.: -- Igen. Ahogyan a balatonboglári iskoláról kérdeztél, az õ életáldozata jutott azonnal eszembe, a háborúval, és a vészkorszakkal kapcsolatosan. Valóban elgondolkodtam mindazon, amit a háláról mondott, mert az illik a menekült sorsra ugyanúgy, mint az életünkre. Hiszen átutazóban vagyunk a földön, útban az örök haza felé. Éppen ezért nem ajánlatos úgy berendezkednünk a világban, mintha ez lenne a végleges otthonunk.

Annak a belátása követeli meg az emberi hálát, hogy elfogadjuk azt, hogy életünk minden pillanatában más emberektõl függünk, bölcsességüktõl, munkájuktól, jóságuktól és gondoskodásuktól, hogy mindent, ami az élethez szükséges és értékes, azt ajándékba kapjunk.

Végtelenségig lehetne sorolni a hála motívumait, amelyeket elfelejtünk. Szent Pál apostol is levele címzettjének szigorúan a lelkére köti: „Legyetek hálásak! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” (Kol 3,15.17). A hála semmit nem vesz el a hálástól. Ajándék az, melyet másoknak nyújthat, semmit sem veszítve. A hála a kellemes érzésen kívül, hogy valamit kaptunk, mást nem ad, és nincs boldogabb és szerényebb erény, könnyebb és szükségesebb kegyelem, mint éppen Istennek, a közeli és távoli embereknek hálát adni, megköszönni az élet különféle ajándékait. A szeretettõl irányítottan, mert a szeretet gyakorlására jól megtanították õket, barátságos lelkû és meleg szívû emberekké nevelõdtek, akik ötven év múlva is készek voltak hálásan viszonozni azt a szeretetet, melyben kamaszkoruktól nevelték õket magyar barátaink.

D. M.: -- A két nemzet kölcsönös barátsága valóban hosszú múltra tekint vissza.

B. A.: -- A története ezeréves. A magyar és lengyel államok körülbelül ugyanabban az idõben alakultak. Hasonló, de nem ugyanolyan körülmények és feltételek mellett. Közép-Európában évszázadokon keresztül azokat a területeket foglalták el, ahol a keleti és a nyugati civilizációk keresztezõdtek. Már ezek a feltételek és körülmények is befolyásolták és irányították a magyar és lengyel nemzet jövõ sorsát. Ezek nagymértékben forrásává váltak annak a csodálatos fenoménnak a nemzetközi kapcsolatokban, amit magyar-lengyel barátságnak nevezünk. Errõl a barátságról sokat írtak, kifejezésre jutottak mindkét nemzet mûvészetében, irodalmában, történelmi munkákban és a publicisztikákban. Sõt, a magyar-lengyel barátság szilárd, de nehezen mérhetõ elemmé vált a Visztula és a Közép-Duna közt élõ népek köztudatában. A XIX századi költõ, Arany János egyszer azt írta: A magyar szívesen üdvözli a lengyelt, az ismeretség új, de a barátság régi. A század lengyel publicistája, Stanis³aw Worcell pedig ugyanezt a gondolatot a következõképpen fejezte ki: Magyarország és Lengyelország két õsi tölgyfa, mindegyikük külön és önálló törzzsel rendelkezik, de gyökerei szélesen szétterülnek és összefonódnak a föld felszíne alatt, láthatatlanul összekapcsolnak egymással. Innen van léte és frissessége az egyiknek, valamint élete és egészsége a másiknak.

Worcell gondolatait folytatva meg kell említeni a magyar-lengyel barátság történetében azokat a momentumokat, melyek jellemzõ és meghatározó szerepet játszottak.

A régi Magyar- és Lengyelország történetét elemezve hasonló társadalmi szerkezetet találunk, hasonló politikai és szociális rendszert, és közel azonos állami problematikákat, ezzel a dilemmával szemben szilárd centrális hatalom vagy anarchiává változó szabadság áll. Késõbb a függetlenség elvesztése, a fogság hosszú évei, a szabadság elvesztése, a szabadságharcok, a külföldi számûzetések, a függetlenség jelszavai a két ország legtipikusabb politikai és szociális problémái közé tartoztak. Ezenkívül a két ország gazdasági struktúrájában is vannak hasonlóságok. Magyarországot és Lengyelországot a múltban a gazdasági fejlõdés gyenge dinamikája jellemezte: belsõ és külsõ kereskedelem, nehézipar, és ami ezzel jár, a városok gyenge fejlettsége. Amikor még a középkorban a két országot lendületes gazdasági fejlõdés jellemezte, ez nem tartott sokáig. Jött a gazdasági regresszió, amely a feudalizmus végéig tartott, a XIX. század feléig.

A két nemzet kultúrájában még feltûnõbbek a hasonlóságok. Függetlenül az idegen inspirációktól és a nyelvi és mentalitásbeli különbségektõl, a lengyel és magyar kultúra formában és tartalomban a legközelebb állnak egymáshoz Közép-Európában. Ez vonatkozik az irodalomra, a szellemi kultúrára és a magatartásformákra. Például említhetõ a templomok, várak, nemesi kastélyok, városházák építészeti stílusa. A kultúrában is tapasztalhatók kölcsönös áthatások. A Kárpátok nem jelentettek akadályt, nem elválasztották, hanem összekapcsolták népeinket, és manapság még kevésbé választanak el minket, amikor már nem töltik be a határ szerepét.

A közelmúlttól pedig a magyar-lengyel együttmûködés még szorosabban fogja át a politika, gazdaság és kultúra minden területét. A barátságot szimbolizáló „két tölgyfa gyökerei” továbbra is egybenõve, összekapcsolódva alkotják az erõs, tartós, és hagyományos magyar-lengyel barátságot.

Persze arról a körülményrõl sem szabad megfeledkezni, hogy Lengyelország életerõs érdekei gyakran a magyartól eltérõ irányúak voltak. Az akkori Lengyelország politikája a Balti-tengerrel és a keleti határral volt összekapcsolva, a magyar érdekeltségek pedig Dél és Dél-kelet Európához fûzõdtek. Oda vezetett a magyar politikai expanzió, és onnan jött a halálos veszély a magyar állam létére. Hosszú fogság közelített mindkét nemzethez.

Nem tartoznak közös nyelvcsaládhoz. Másképpen alakult nemzeteink államszervezete is.

A barátságot a politikai uniók, a királyi családokon belüli házasságkötések és a közös szentjeink szilárdították meg. Ez a barátság ne legyen csak történelmi, és pusztán csak hagyományos, ne csak az ismert mondást ismételgessük: „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”, hanem tegye kapcsolatainkat is éltetõvé, gazdagítsa imáinkat és emelje Istenhez szívünket.

D. M.: -- Most megleptél ismét, mert nem valószínû, hogy ilyen gyorsan és szépen el tudtam volna én mondani mindezt.

B. A.: -- Hogy ne szégyenkezz, és ne dicsérj emiatt érdemeimen felül, bevallom, ezt egy régebbi összeállításomból idéztem a „Tysi±c lat przyja¼ni” alapján.

D. M.: -- De a lengyel-magyar kapcsolatokról beszélve nem lehet persze figyelmen kívül hagyni a konfliktushelyzeteket sem. Hadd idézzem ide nagy nemzeti költõnk fájdalmasan keserû kétségbeesését, amikor éppen a magyarok segítõkészségét akarták egy változott világ sötét erõi befeketíteni, a párizsi béketárgyalások elõtt szembeállítva a két népet. Illyés Gyula az 1946-os Válasz címû folyóiratban kesereg errõl, az ironikus Dialektika címmel.

„A lengyelek jóvátételi igényeinek – mit tehettem? – már örültem. Ez volt a pont az i-n, ahogy a franciák mondják. Ez volt a szerencsés plusz, amelytõl egy alkotás jelkép lesz és – ahogy a mûvészek mondják – többet mond önmagánál. Igen, így már én is bûnös vagyok, így már én is fejet hajtok és megnyugszom. Jöhet, aminek jönni kell.

A budapesti lengyel ügyvivõ magyarázata következett. A kártérítés azért jár, mert 1939-ben néhány lengyel hadosztály Magyarország felé menekült. Befogadni befogadták ugyan õket, de felszerelésük azóta szõrén-szálán eltûnt. Mind a mai napig nem kaptak róla elszámolást. Hibátlan, klasszikus okfejtés. Valami mégis billen benne? Az ügyvivõ mélyen sajnálja, hogy a magyarok nem »fejtettek ki kellõ propagandát« a lengyelek felé, hogy felvilágosítsák õket, tettek közben némi szívességet is nekik.

Márványba ezt is.

Íme a pillanat, amikor a mennyiség minõségbe csap át, a víz gõzzé forr, a gyászoló özvegy fölkacag. Az igazság és igazságtalanság egyensúly-játéka finomabb, mint a patikamérlegé, titokzatosabb, mint a pohár peremén túldagadó s már-már lekívánkozó vörösboré. Ez volt a csepp, amitõl parasztian szólva a pohár, költõien szólva pedig a teli szív kicsordul s az ember kutyajókedvében térdére csap.

Mérj csak egy legyintéssel többet a bûnösre annál, amit pontosan megérdemel s az igazság menten átugrik az õ oldalára, most már holmi õrangyalként áll elébe; a bûnös már áldozat, a vádlott már üldözött. Így mûködik a lélek, de csodálatosképpen így mûködik a világ is. Így nyertem vissza lelkem egyensúlyát a világban a lengyelektõl; nem tréfából mondom, hogy õszintén hálás vagyok nekik.

B. A.: -- De ezek a következõ nemzedékeknél gyorsan feledésbe merültek! Például a közös sötétségbõl, amire a költõ már akkor ráérzett, egyszerre akart a két nép kilábolni 1956-ban.

D. M.: A poznani események elõjátékai lettek az október 23-i budapesti forradalomnak. Az újabb magyar szabadságharcnak. 1956 egyik jelszava volt: „Lengyelország utat mutat, / csináljunk egy magyar utat”.

B. A.: -- Amire pedig mi lettünk nagyon büszkék.

D.M.: -- Itt ülsz velem szemben a miskolci Nagy Boldogasszony minorita templom plébániáján, de mondjuk el az olvasóinknak azt is, hogy hogyan is kerültél ide?

B. A.: -- Jól van, kezdjük hát akkor egészen az elején. 1965 július 13-án születtem a Krakkótól 70 km-re délre fekvõ Limanowa nevû kb. harmincötezer lakosú kisvárosban. Szüleim a környékérõl származnak. Késõbb Krakkóba költöztünk. Édesapám, bár földmûves családból való, a Krakkói Kohászati Kombinátban dolgozott, mint fizikai munkás. Édesanyám háziasszonyként nevelt két fiútestvéremmel. Amikor felnõttünk, varrónõként helyezkedett el. A bátyám két évvel idõsebb nálam, magyarul Györgynek hívják. Lelkipásztor õ is, világi pap. Öcsém, Pál, aki tizenhárom évvel fiatalabb nálam, nemrég céget alapított. Õt évvel ezelõtt nõsült meg, a kislánya az én szép unokahúgom. Érdekességként említeném, hogy bátyámmal egyszerre szenteltek fel, és egyszerre volt a prímiciánk is.

Tanulmányaim elsõ nyolc osztályát Krakkóban végeztem, ezután hároméves szakmunkásképzõ következett. (Szakmai végzettségem építõipari gépszerelõ). Középiskolai tanulmányaimat esti-tagozaton folytattam. Lengyelországban ez szakképzés után mindössze három év. Délelõtt dolgoztam, délután, háromszor hetente, jártam iskolába. Érettségi után jelentkeztem Krakkóban a minorita rendbe. Az egyéves noviciátus után 1987--1991 között végeztem Krakkóban a teológiát.

1991. július 15-én jöttem Magyarországra. A rend magyarországi tartományfõnöke arra kérte a lengyel tartományfõnököt, hogy segítsen ujjá éleszteni a minorita rendet. Két társammal érkeztünk Miskolcra, az 1990-ben visszakapott rendházba. Rendtársaink nagy-nagy örömmel és szeretettel fogadtak. Még abban az évben tovább mentünk azután az Egri Szemináriumba. Magyar nyelvtanfolyam után még két évig teológiai tanulmányokat folytattunk. 1993 június 20-án Miskolcon szentelt pappá az egri érsek, Seregély István. Elsõ állomáshelyem Nyírbátor, a körülbelül tizenötezer lakosú város volt, A lakosság egyharmada volt abban az idõben katolikus vallású. Nyolc misézõ helyet láttunk el a plébános úrral. Fõnökömmel jól megértettük egymást és testvériesen osztoztunk a feladatokon.

Másfél évig, 1995 januárjáig szolgáltam itt, ezután újból Miskolcra helyeztek. Kezdetben káplán, majd késõbb plébános lettem. Szolgálatom alatt indítottuk el a plébánia újságját, amely kezdetben csak az egyházközség életét-híreit mutatta be, késõbb a minorita plébániák lapjává nõtte ki magát, olvasható lett Miskolcon kívül a nyírbátori és egri hívek számára is. Soha sem gondoltam volna, hogy újságot fogok írni és szerkeszteni, valamint könyveket adok ki, és nem is az anyanyelvemen. Példaképem ebben is Maximilián Kolbe atya. A szó hatalma. Verbum Dei caro factum est. Tõle tanultam, életmûvére figyelmesen, hogy milyen nagy súlya van a misszióban a média kommunikációs lehetõségeinek is.

Könyveim magyarországi tartózkodásom idején íródtak, jelentek meg. Az elsõ Miskolcon, 2002-ben. Ferences lelkiség a címe, ami természetesen a magam ferences életeszményét is tükrözi. A másodikat egy évvel késõbb adtuk ki, Pap vagy te címmel. Azokat az írásaimat gyûjtöttem egybe, amelyek a már említett kiadványokban -- Miskolci Értesítõ, Hírlevél, Egri Levél, Minorita-értesítõ -- láttak napvilágot. Talán ezek is mutatják, hogy az eddig itt töltött tizennégy esztendõ milyen fontos volt az életemben.

Lengyelországban – mint krakkói -- már korán megtanultam Szent Hedviget, aki Nagy Lajos király második leánya volt, és lengyel királynõ lett tisztelni és becsülni. Hazámban, már sokkal azelõtt, hogy II: János Pál pápa szentté avatta, szentként tisztelték. Kapocs volt személye a magyar és a lengyel nép közötti barátságban. Szinte természetes tehát, hogy Magyarországra kerülve kutatni kezdtem ennek a kapcsolatnak más sajátos vetületeit is. Hiszen már a kereszténység felvétele is egy idõben történt. Ne feledjük, hogy Szent Istvánnak a pápa által adományozott koronája is eredetileg a lengyel fejedelem számára készült. Az Árpád-házi királyok idején több lengyel herceg vett feleségül magyar királylányt, akik nem hoztak szégyent országukra, nemzetükre, származásukra. Közülük többet boldoggá és szentté avatott az egyház. A magyar trónkövetelõ hercegek is a közeli Lengyelországban „húzták meg” magukat. Ottani menedékükbõl figyelve a magyarországi eseményeket, hogy visszatérhessenek.

Külön kiemelném a történelem során kialakult magyar-lengyel perszonáluniót, ami Nagy Lajos magyar király idején valósult meg elsõ ízben, aki édesanyja révén örökölte a lengyel trónt is. De megemlíthetjük I. Ulászló lengyel királyt, akit meghívtak a magyar trónra. Kár, hogy ez a sikeresnek induló összetartozás a szerencsétlen kimenetelû várnai csatával, és a fiatal király halálával véget ért. De megemlíthetjük Báthory István erdélyi fejedelmet is, aki dicsõ királya volt Lengyelországnak is.

Az uralkodókon kívül a két nép között is állandóan létezett kapcsolat, rokonság és ismeretség. Lengyelország hármas felosztása után azok, akik nem akartak idegen nagyhatalmak igája alá kerülni, Magyarországra menekültek és itt találtak megélhetésre és második hazára. Közülük sokan elmagyarosodtak, asszimilálódtak. Csupán idegen hangzású neveik, a szóvégén a ’szki’, ’szky’, ’cki’ és hasonló végzõdéssel idézi fel lengyel származásukat.

D. M.: -- Nem tudom, értesültél-e arról, hogy Miskolc mindeddig legnagyobb szülöttjének, a klasszikus magyar költõnek, Zygmunt Krasiñski Pokoli színjátékának magyar fordítója, Szabó Lõrinc édesanyja is lengyel menekültek leszármazottja, Panyiczky Ilona. A költõ nagy összefoglaló életmeditációja, a Tücsökzene idézi fel az anya visszaemlékezését õsei földjére, szabadságszeretetére, felidézve a lengyelek szent énekét, amely egy kicsit a mi Szózatunkra emlékeztet:

Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú

szövegeket. A megfagyott fiú

szívszaggató volt, s édes-kedves a

fekete tóban fürdõ kis kacsa.

De a legjobban az tetszett, ahogy

a Lengyel Himnuszt -- szinte lobogott,

mikor azt énekelte: oly üdén

szárnyalt a hangja, s oly szomoru fény

ragyogta be, hogy szívem reszketett,

s bár azt se tudtam, kik a lengyelek,

letérdeltem (így biztosan nagyobb

foganatja lesz!): háromszor csapott

égig a hang, a szent oltár elõtt,

a térdrehullásnál, s amikor Õt,

Istent kértük: „Szabad hazánkat, óh,

add vissza nékünk!…” S hogy a zokogó

ima elnémult, csend lett, nagy szünet.

Ez után csak hallgatni lehetett.

És belesírja ebbe a gyermeki emlékbe a költõ a nemzet megalázottságát az orosz megszállás idején. „Legfájdalmasabb zenei emlék a lengyel himnusz volt csakugyan; még inkább az lett számomra, amikor ezt a verset írva ’46-ban a saját helyzetünkre gondoltam. A verset Nyíregyházán egy parasztpárti gyülekezetben felolvastam. Tudtam, hogy közben könnyek gyûltek a szemembe, de azt hittem, senki nem látja. Tévedtem. Évek múlva egy ottani ember, nevét már nem tudom, megsúgta, hogy õ látta azokat a könnyeket.”

B. A.: -- A két katolikus nemzet történelmében a reformáció, különbözõképpen hódított teret. Magyarország földrajzi és történelmi helyzetnél fogva, itt jelentõsebbet, mint Lengyelországban, amely meggyõzõdéses katolikus maradt a mai napig. Ezen a kommunista rendszer sem tudott változtatni, így jelenleg Lengyelországban a lakosság 93%-a katolikus, míg Magyarországon csak kb. 60% vallja magát annak.

Összegezve mindezeket, nyugodtan állítható, hogy a két nép történelme, vallása és mentalitása közös, lelki világának rokon vonásai vannak. Nagyon jó az, ha két nép egymás között testvéri szívre talál. Mi lengyelek nemcsak barátoknak, hanem rokonoknak is tekintjük a magyarokat, akiket bratanek (rokon, unokatestvér)-nek nevezünk, és így is szeretünk.

Én a béke embereként jöttem hozzátok, hisz a ferencesek köszöntése is „Béke és áldás.” „Pax, et bonum!” Kezdettõl fogva igyekeztem kizárni az esetleg ellentéteket kiváltó okokat, és így megszûnt, azaz létre sem jöhetett maga az ellentét. Ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt, hogy én a Minorita Rend tagja és papja vagyok, engem ez kötelez. 1993-ban tíz évre szegõdtem arra, hogy a magyar minorita rendtartományban fogom a rend érdekeit szolgálni. Azóta, bár az idõ letelt, de feletteseim úgy döntöttek, hogy továbbra is maradnom kell. Bár megvallom, nagyon vágyódom haza, Lengyelországba, de kötelez az engedelmesség, alá kell vetnem akaratomat rendem irányítói döntéseinek. Ezért tehát maradok, és igyekszem a Jóisten és a hívek egyszerû, szerény és hûséges szolgája lenni.

D. M.: -- A pap, alter Krisztus. Ilyen minõségedben is tisztelünk, szeretünk, és hálásak vagyunk nemcsak Neked, de érted is a mennyei Atyának, hogy a meghívást, küldetést elfogadtad hazánkba. Sõt elöljáróidnak is, hogy nem rendeltek vissza a megbeszélt idõ leteltével, Remélem, hogy nem vendégnek érzed már itt magad, hanem második otthonodnak is tekinted ezt a várost, és megszeretted a magyar népet.

B. A.: -- Tudod, hol zártam nagyon mélyen szívembe a Te honfitársaidat? Aradon. Ott a kisebbségi sorsban élõk között. Csiszoltam is minden módon a magyar tudásomat, akkorában még sokkal inkább. A templom az a hely, ahol õk, akik az anyaországtól elszakítottan kénytelenek élni, az anyanyelvükön hallgatják a szentmisét, a prédikációt, éneklik a népénekeket. A Boldogasszony Anyánkat, a második magyar himnuszként gyakorta könnyes szemmel. Komolyan gondolják a hazaszeretetet, fájdalmat éreznek a hazájuktól õket elválasztó határok miatt. Milyen meghatóak a nemzeti ünnepek alkalmából, hosszú kitartó lelkesedéssel elõkészített, lebonyolított események. Akkor a haza vendégének érzik magukat, és egyben a hazát látják vendégül.

Édes Jézus légy vendégünk -- kezdted, s hogy ezt hogyan is kell, lehet egészen szó szerint érteni? Karácsonyos beszélgetéskötethez kérted az interjút, legyen hát valóban annak szellemében is a befejezés. Valamennyien szeretnénk, ha életünk minden napja karácsony lenne. S, hogy valóban az lehet, azt beláthatjuk, ha arra az éjszakára emlékezünk, melyen Szent Ferenc atyánk hívta meg a neki készített parányi jászolba az Édes Jézust, miközben az Édes Jézus az oltáránál vendégelte meg õt. Kegyes Megváltónk, Aki nagyon szerette övéit, és nagyon szereti övéit, és a világ végezetéig szeretni is fogja, a feledékeny emberiség, az ember számára megalapította az erre a szeretetre emlékeztetõ Szentséget, a Szeretet Szentségét -- az utolsó vacsorán --, az Eucharistiát, ’éhes lelkünk táplálóját’

A szent hagyomány szerint a jászol melletti oltáron, ahol a szentmisét mutatták be, amikor a kenyér Krisztus testévé, a bor pedig véréve változott, a jelenlévõk csodálattal pillantottak meg a jászolban egy édesdeden szunnyadó kisdedet. A szent karjába vette a csecsemõt, míg a Krisztus testtévé változott kenyérrel táplálkozott, a megrendülten körülállókkal együtt, fogadva szívébe az Isten elsõ karácsony éjszakán megváltásunkra, mennybõl leszállott Fiát.

Édes Jézus, légy vendégünk. Lám csak, milyen szép kép ez! Azt illusztrálja, a mi Urunk elfogadja a meghívást, és mint földi életében is tette, betért barátai, de a farizeusok, tehát ellenségei házába is. Mert mindenkit egyformán szeret. A különbség abban van, hogy az ember, hogyan szereti viszont Õt, ’aki elõbb szeretet’? Mennyire veszi komolyan Isten meghívását a ’Krisztus nevével ékesített’ keresztény életre, és mennyire tartja komolynak, azt a meghívást, melyben élete társául kéri Jézust, meghívva, hogy vegyen öröklakást nála. Édes Jézus, légy vendégünk halálunk órájáig, és utolsó útravalónkként kísérj át bennünket az ’Atyád házába’, melyben helyet készítettél nekünk, és amelyben sok lakóhely van.

Az ilyen igaz hitben és szeretetben élték a keresztény remény életét a történelmi tragédiák közepette õk, akikre emlékeztetnek az írások, melyeket a beszélgetés bevezetõjében adtál közre.

„Mindörökre éljen a lengyel-magyar barátság! Viva Polska! Isten áldjon meg Benneteket!”--csak toldjuk meg, még ennyivel: És Bennünket a késõi utódokat is.”

D. M.: -- Bogdan atya, ezt nagyon szépen mondtad. Kívánjuk is így, végszóként, együtt, hogy úgy legyen! Amen!


 
instagram takipçi instagram takipçi free followers for instagram instagram takipçi satın al instagram free followers free instagram followers instagram takipçi kasma instagram beğeni hilesi cheat follower for instagram instagram giriş instagram free follower instagram takipçi kasma instagram takipçi hilesi instagram beğeni hilesi instagram takipçi instagram giriş instagram takipçi satın al instagram free followers instagram free follower cheat follower for instagram free instagram followers free followers for instagram Ankara Escort Ankara escort Eryaman Escort Keciören Escort istanbul Escort Beşiktaş Escort beylikdüzü escort Ataşehir Escort Beylikdüzü Escort Beylikdüzü Escort Ankara Escort Ankara Escort Beylikdüzü Escort izmir Escort Bahçeşehir Escort http://www.ankaraal.com/ Kadıköy Escort Ankara Escort ankara escort İstanbul Escort Ataşehir Escort Taksim Escort Sincan Escort Çankaya Escort İzmir Escort şişli escort Kartal Escort Antalya escort Bahçeşehir Escort ankara escort Maltepe Escort Altyazılı Porno Kurtköy Escort Pendik escort sarışın porno Bakırköy Escort Ataköy Escort Halkalı Escort Bayan Şirinevler Escort Bayan Şişli Escort Esenyurt Escort Etiler Escort pendik escort Pendik Escort Eros Porno Kartal Escort Ataşehir escort Bostancı Escort türk porno Kadıköy Escort Anadolu Yakası Escort Kadıköy Escort Bostancı Escort Göztepe Escort acıbadem escort Kadıköy Escort Bostancı Escort bayan Ataşehir escort Şerifali Escort Tuzla Escort Şerifali Escort Pendik Escort Escort Bayan Kartal Escort Pendik Escort Kadıköy escort Pendik Escort Kartal Escort Kartal Escort Kurtköy Escort Pendik Escort sex hattı mersin escort bahis siteleri bedava bonus bedava bonus veren bahis siteleri
c99 shell hacklink hacklink al istanbul evden eve nakliyat hacklink Google