Surján László

Kinek a pap, kinek a papné

Ismerjük a kicsit frivolabb folytatást is: …kinek a lánya. Orbán évértékelőjének értékelése a mi lapunk olvasói körében is olyan, mint a sajtóban. Kinek tetszik, kinek nem. Kinek bíztató ígéret, kinek elutasítandó szörnyűség. Az utóbbiak nehéz helyzetben vannak. Mivel értelmiségi módon, azaz okosan érvelve nem tudtak belekötni, hát minősítgetnek, nagyképűsködnek, s lehülyézik a más véleményen lévőket. Ne ijedjünk meg. Ez már olyan, mint a kifogott hal csapkodása a horgász csónakjában. Végvonaglás.

Ne gondoljuk, hogy a nem hozzánk közeli sajtóban csak támadást, csak végvonaglást találunk. Az alábbi összeállítás három szemszögből szól az évértékelőről. Mindhárom magáról állít ki bizonyítványt, s részemről sok hozzáfűzni valót nem is kíván.

Kezdjük a durvábbikkal. Hol is jelenhetett volna meg, mint az annak idején Kovács László által a szocialisták figyelmébe ajánlott Népszavában? E mára már teljesen a bértollnokságig züllött lapban Andrassew Iván Hülye vagy, Sándor? címmel próbálja meggyőzni az általa bevallottan nagyra tartott Fábry Sándort, hogy szerinte rossz úton jár. A cikkíró nem felejti el, amikor Fábry „Szárszón Farkasházynál feldühítette Orbán Viktort, amikor azt mesélte el, hogy a Fidesz úgy van a hatalommal, mint a nővel a kamasz, ott áll az ajtó előtt, tudja, hogy bent a hálóban, az ágyban várja a nő, és nem tudja, hogy még kint tolja-e le a gatyáját, vagy ráér odabent. Ott jöttem rá, hogy Orbán rendkívül veszedelmes, mert nincs humora, mert nem ismeri az önirónia boldogságát.” Andrassew szerint Fábry Sándor most „undok és méltatlan” interjút adott a Heti Válasznak. Azt kérdi: „Nem veszed észre, hogy egy virtigli bolsevista párt túlspirázott vezérének hálójában virítasz?… Nem hiszem el, hogy ha te végighallgattad Orbán Viktor évértékelő beszédét, nem tűnt föl, hogy ez az ember 45 percen át az égvilágon semmit nem mondott, azt is olyan mérhetetlenül primitív stílusban, amilyenre a kádári Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusai óta nem volt példa. Nem hiszem el, hogy egy Fábry Sándor ettől beájul.”

Andrassew úgy lehetett ezzel a beszéddel, mint én, amikor már századszor jövök rá, hogy X.Y. hozzám írt levelei soha értelmes gondolatot nem hordoznak, s olvasatlanul küldöm azokat a kukába. Nem szép, de van egy mentségem. Nem írok az olvasatlan levélről publicisztikát, s nem hülyézem le azt, akinek tetszik.

A Világgazdaságban Gaál Csaba egészen más hangot üt meg. Másik kapitalizmus címmel azt írta: „Kétségkívül nehéz feladatra vállalkozott Orbán Viktor évértékelő beszédében. Úgy kellett kielégítenie piacellenes, az állami gondoskodást visszasíró szavazótáborának igényeit, hogy eközben a külföld szemében is felelős, a kapitalizmus szabályait elfogadó politikusként mutatkozzon. Ha sikerül elvonatkoztatni az ilyenkor szokásos, populista túlzásoktól, akkor a Fidesz elnöke egész jól teljesítette a feladatot. Tény, hogy Orbán egészen más modellben gondolkozik, mint ellenfelei. Nála a piacgazdaság valódi teljesítményen és versenyen alapulna és kizárná abból a nyerészkedőket. Kívánatosnak tartja a hazai termékek és munkahelyek fokozott védelmét. A jegybankra és hitelezésre tett utalása pedig akár a Surányi György által szorgalmazott irányváltásként is értelmezhető. Hasonló törekvésekre azonban bőven akadnak nemzetközi példák, jobboldali kormányok esetében is.”

Érdekes lenne tudni, mit tart a szerző populista túlzásnak.

Végül mi jelent meg „hazai pályán”? A Magyar Nemzetben Körmendy Zsuzsanna Visszafordulni a zsákutcából címmel írt: „Nem év-, hanem ciklusértékelés történt a Millenárison megtartott Orbán Viktor-beszédben. Méghozzá két ciklusé, összekötve a legfontosabb célok megfogalmazásával… Orbán Viktor azokhoz beszélt, akik nemcsak az autójuk ablakán át néznek a vidékre, és nem skanzenek révén ismerik a magyar falvakat. Hívta a baloldali szavazókat is, nem többre kérte őket, csak arra, hogy világlátásuk, értékrendjük megtartásával, a józan eszükre hallgatva gondolják meg erősen, kikre érdemes szavazniuk. Realizmus, gyűlöletnélküliség és ígéret volt ebben a beszédben. Itt az agyafúrt kommunikációs tanácsok csak háttérzenének tűntek az ország felgyorsultan verő szívének meghallgatásához képest.”

Három reflektor. Fényükben talán plasztikusabb a kép. De nem ezek az igazán fontos vélemények, hanem azok a gondolatok, amik benned alakultak ki. Az internet nagy segítség abban, hogy ne mások, hanem ki-ki a maga fejével gondolkodjék, és akár többször is átgondolva, a maga ítéletét fogalmazza meg. Minél többen teszik ezt, annál kisebb hatásuk lesz a népszavás agymosásoknak.