Nem lesz Amerika?

Visszatáncolni látszanak a szabaddemokraták

Van némi haladás. Már nem tagadja senki, hogy a szabaddemokraták által támogatott egészségbiztosítási elképzelésekben a biztosítók profitra tartanak igényt. Ebben épeszű ember eddig sem kételkedhetett, csak azt nem tudtuk, s ma sem tudjuk, hogy honnan kerül elő az erre szükséges pénz.

Sejtjük viszont, hogy mekkora lehet a magánbiztosítók haszna. Ha az egész 1000 milliárdos piacot megkapják, a profit címén kivont pénz évi 10-30 milliárd lehet. Azaz ennyi mehet közpénzből magán zsebbe. Sok ez vagy kevés? Ha az összes ma működő biztosítási piac összesen 100 milliárd forint, akkor az egészségbiztosítási piacra való betörés - még a fenti százalékosan viszonylag kicsi haszon mellett is - új dimenzióba emelné a magánbiztosítókat. Váradi Péter, az AXA Biztosító Zrt. ügyvezető igazgatója közérthetően fogalmazott. Világossá tette, hogy az üzleti biztosítóknak csak akkor éri meg a több-biztosítós rendszerben részt venni, ha profitot tudnak elérni. Ez a spanyol modellben például 1-3 százalék. Erre támaszkodva jutunk el a fenti 10-30 milliárdhoz. A mai állás szerint azonban ez az összeg valamivel csökken. Az SZDSZ által favorizált Mihályi féle modell attól három elemű, hogy megemlékezik az állampolgári alapon járó ellátásokról, mint első szintről, (semmi köze a biztosításhoz), és mentesítené az üzleti biztosítókat a rendkívül drága ellátásoktól, mint például a transzplantáció és a sugárkezelés. Ez a megoldás, amennyiben e „harmadik pillért” a továbbra is fennmaradó Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza és ennek megfelelően a járulék arányos része nála marad, akár tisztességes is lehet. Bizalmatlanságot kelt, hogy e drága ellátások pontos köréről még nem szól a fáma, továbbá az is, hogy ezek kockázatát rendre kiszámíthatatlannak minősítik. (A néhány százezer tagot számláló biztosítók talán ki sem tudnák gazdálkodni a kiugró ellátások költségeit, épp ezért tekintik sokan értelmetlennek a több-biztosítós rendszer bevezetését.)

Az állami feladat és a kiugró kockázatú elemek között van a második pillér, ahová a magánbiztosítókat be akarják engedni. Ennek azonban a profit mellett további áremelő hatása van. Az üzleti biztosítók működési költsége nagyságrendileg magasabb, mint a mai OEP-é. E káros hatásoktól csak akkor lehet a társadalmat mentesíteni, ha nem lesz kötelező az egyéneknek magánbiztosítót választani, és az OEP-et sem lehetetlenítik el a magánbiztosítókkal való járulékelosztás során. Ki tudja, ezek után lesz-e komoly érdeklődés a biztosítók részéről?

A következő kérdés: hová és minek rohanunk? Ugyancsak Váradi Pétert idézve: a biztosítóknak egy év kell, hogy ajánlataikkal a piacra lépjenek, és hat év alatt lesz „érett” ez a piac. Ezzel a 2010-es választásokat aligha tudja az SZDSZ befolyásolni. Egyesek szerint a sietés oka a miniszter jelölt gyermekének érkezése. (Szívesen gratulálunk a családi örömhöz, s csak reméljük, hogy nem tartja meg ígéretét és nem otthon fog szülni, s ha mégis, akkor kívánjuk: legyen szerencséje és kerülje el az összes komplikáció.) Jókívánságaink mellett azonban nem hisszük, hogy ez indok lenne a döntés elkapkodására, s el is ítéljük azokat, akik erre hivatkoznak. Mindenkinek, még Horváth Ágnesnek is meg van a joga a magánéletéhez, s ezt mi is tiszteletben tartjuk. Nekünk biztosítottaknak is megvan viszont az a jogos igényünk, hogy rendszerszerű változásokat ne hozzanak létre a fejünk felett, anélkül hogy a tényleges lépéseket átlátnánk. Mivel a helyzet ma áttekinthetetlen, nem sok jóval kecsegtet egy a témáról szóló népszavazás sem, amit mellesleg épp most fogadott el az OVB. Láttuk, hogy a kormány mit művelt a határon túliak állampolgárságáról szóló népszavazás alkalmával, most is képes lesz becsapni az embereket. Ha tehát jogerős lesz ez a kezdeményezés, akkor itt ezen a honlapon is rendszeresen fogunk a kérdéssel foglalkozni. A kérdés, amit hitelesítettek világosan fogalmaz: Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó, üzleti alapon működő, több-biztosítós egészségbiztosítást? A kiemelt szavakon a lényeg.

A helyzet furcsaságát a Világgazdaság április 19-ei fóruma mutatta. Ezt Kóka nyitotta meg, s egy kiváló programot ajánlott a résztvevők figyelmébe: nem kell nagy találékonyság kitalálni, a piaci alapon versengő több biztosítós modell feldicséréséről volt szó. Kóka, majd Horváth megtartották a bevezetőket, majd mindketten látványosan távoztak. Horváth ugyan visszajött bezárni a konferenciát, anélkül, hogy tudta volna, hogy a nagyobbik koalíciós párt meglehetősen eltérő hangot ütött meg, mint ők. Terveiről mások is lehúzták a keresztvizet. A miniszterjelölt magatartása modortalan, és politikai szarvashiba. Mégsem kétlem, hogy miniszter lesz belőle. Szegény hazám!

A FigyelőNet azt idézi Kókától, hogy senki ne gondolja, hogy az amerikai modellt vezetnék be. Ha ez igaz, akkor valóban nagyot léptünk előre. Az elmúlt hónapok kérdése – Leninnel szólva – az volt, ki kit győz le. Az MSZP áll be az SZDSZ mögé, vagy az SZDSZ fogad el egy olyan modellt, amely csak nagy jóindulattal nevezhető a piaci alapon versengő biztosítási rendszernek. Ha Kóka nem hazudott, amikor a Világgazdaság említett fórumán állítólag azt mondta, hogy "Remélem senki sem gondolja komolyan, hogy Amerikához hasonló több-biztosítós rendszert szeretnénk" – akkor fellélegezhetünk. A gond az csak az, hogy a szemtanúk szerint Kóka az üzleti alapon történő versenyzésről igen határozottan, míg a nemzeti szolidaritásról visszafogottan beszélt. Csak remélhetjük, hogy az SZDSZ-ben egy társadalmi szolidaritásra épülő, nemzeti kockázatvállalást tartalmazó modellben gondolkodnak. Sietek kijelenteni, mi kereszténydemokraták is ezt akarjuk. Partnerei is lennénk a kormánynak, ha a mai Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) hibáinak kijavításán dolgozna. Ezen hibák nem a rendszer jogi alapjaiból fakadnak, hanem részben emberi hiányosságokból, részben a kormányzat mulasztásiból. Nincs jogi akadálya annak, hogy az OEP valódi biztosítóként tevékenykedjék, a fent említett és a konferencián főleg Draskovics Tibor által kifejtett korlátok között. Ekkor persze le kell építeni az OEP hatósági jellegét. Szó sem lehet ágyszám szabályozásról és teljesítmény korlátozásról. Ha egy biztosító azt gyanítja, hogy valamely kórház megalapozatlan számlát nyújt be, vagy szakmailag nem indokolt beavatkozásokat végez, módot kell adni az orvosi dokumentáció ellenőrzésre és bírságolásra is, de mindenkor csak bíróság előtt megtámadható módon. Sem az orvosválasztásnak, sem a gyógyításnak szabadsága nem korlátozható, bár mindkettőnek vannak ésszerű korlátai. Nyíregyházi beteg nem választhat győri háziorvost. A gyógyítás szabadságának pedig a szakmai szabályok és az orvostudomány szabnak határt.

Persze az ördög a részletekben van. Az ellenzék még nem bonthat pezsgőt. A szocialisták is fel kell kössék a gatyamadzagot, ha nem akarják, hogy a liberálisok átverjék őket.

Nemrégiben itt a MHL-on, majd a Népszabadságban is kifejtettem, hogy az SZDSZ nincs zsaroló pozícióban. Az SZDSZ időközben valószínűleg maga is rá jött erre.

A nemzeti szolidaritás érvényesítése mellett is lehet némi mozgásteret találni a piaci biztosítók számára. Ez is benne van a kilencvenes évek elején lerakott alapokban, ám ez merőben más, mint amiről az SZDSZ beszél.

Erről azonban egy külön írásban szólok, most elégedjünk meg annyival: Kókáék nagy valószínűséggel feladták. A bal-liberális bértollnokok kiemelkedő tehetsége kell ahhoz, hogy ezt a magyar lakosság ne vegye észre. Nem becsülöm le e szakemberek profizmusát, még lehet, hogy ez is sikerülni fog. Annyiszor bizonyították már a fehérről, hogy fekete.

Surján László

Népszavazás a több biztosítóról - ( A Népszabadság cikke)
Népszavazás dönthet a több-biztosítós modell bevezetéséről - feltéve, hogy az OVB döntését nem támadja meg senki, vagy ha a próbálkozásnak az Alkotmánybíróság is zöld jelzést ad.