Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
MTI
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

A szabadság függetlensége, avagy a függõség szabadsága? Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Közélet
2007. March 14.

A szabadság függetlensége,
avagy a függõség szabadsága?

            Nem tudom: államalapító királyunk tudta–e azt, hogy döntésével irodalmárok, történészek, politológusok kezébe is ad egy soha el nem fogyó kenyeret; mármint kenyérkereseti lehetõséget!? Hiszen – bár a történelem sem ismeri el a "mi lett volna, ha" tézisét – milyen sokan próbálták már vitatni vagy megerõsíteni a korona elfogadásának fontosságát és súlyát; vagy éppen értelmezni királyi Intelmeinek azon passzusát: "Nam unius linguae uniusque moris regnum, imbecille et fragile est." Azaz: "Mert az egynyelvû és egyszokású ország gyenge és esendõ." Legalábbis így fordítják ezt; holott néha talán azon is eltûnõdhetnénk: vajon nem gondolt–e itt, kivételesen, valami ennél is többre nagy királyunk?

            Aki akkor, amikor elfogadta a koronát – egyúttal egy nyugat–európai kultúrkört és egy (ugyanezen irányba regnáló) fokozatosan erõsödõ új államigazgatási struktúrát is elfogadott. Látva, hogy a kettõ együttes alkalmazása olyan szilárd egységet teremthet meg, amely felõrli és beolvasztja az ezzel ellentétes törekvésû népeket. Jól tudom azt, hogy I. István nem igazán akarta volna kódolni Intelmeibe zárt üzeneteit – mégis, csak egy pillanatra, játszunk el azzal a gondolattal, hogy a regnum szó transatlusára célozva itt talán egy egységes szellemû európai kormányzásra (is) utalt...!?

            Vajon "mi lett volna akkor, ha" Árpád–házi királyaink a kezdet kezdetétõl vezetõ erõivé válhatnak az új Római Birodalom építésének? A lépéshátrányunk (már ekkor is) tagadhatatlan, hiszen mi még belpolitikai harcokkal és "legitimációs kérdésekkel" vagyunk elfoglalva, akkor, amikor III. Ottó már "servus apostolorum"–ként tüsténtkedik Közép–Európa irányába. Mégis: talán volt, lehetett volna valami többre is esélyünk annál, minthogy negyven évvel késõbb valóban német hûbérbirtokká váljunk.

            Természetesen nem az a célom, hogy továbbra is fikciókkal raboljam az olvasó drága figyelmét. Csupán arra akartam, mintegy bevezetõként, utalni, hogy a dilemma kódja (talán) már Szent István Intelmeibõl kiolvasható; azé a dilemmáé, amely azóta is – magyart magyarral fordít szembe. Mert belviszály elõzi meg Mohácsot; belviszály rombolja le Mátyás király örökségét; magyar köti magyarral a szatmári békét; belviszályoknak (is) köszönhetõ az ország három részre szakadása; magunk verjük le az õszirózsás forradalmat, ezáltal hozva "helyzetbe" a trianoni diktátum kiagyalóit; de minderre az idõben hozzánk legközelebb álló példa (nem számítva ide az abszolút jelent: rendszerváltásunk kínkeserves zökkenõit) ezerkilencszázötvenhaté – hiszen máig is magyar magyart marcangol a forradalom örökségéért, már–már kiábrándító módon; és minderre a történelmi dilemmára talán valóban a legjobb, legrelevánsabb példa: ezernyolcszáznegyvennyolcé.

            Kossuth, vagy Széchenyi?

            Varga László ezen a címen bemutatott színmûve ad módot arra, hogy mindezek fölött újólag is eltöprengjünk. (A darabot 1996 áprilisában állította színpadra a Pesti Vigadó Kamaraszínháza, Pécsi Ildikó sallangmentes rendezésében; aki is inkább a dialógusok erejére, mintsem a gesztusokra helyezte színészvezetõi elvárásait. =az itt olvasható írás a bemutató után született, de talán nem árt az alkalom kapcsán felfrissíteni =) A szerzõ azonban még 1988–ban írta azt, new yorki emigrációjának negyedik évtizedében; politikusi életfelfogásának egyik kihívásai közé tartozván bár a konfliktusok feloldására tett kísérletek; színmûíróként azonban épp a konfliktusok középpontba állításának elvét vallja (egyik) ars poeticájának. (E mûve is az alkotómódszerére jellemzõ, jellegzetes kamaradarab: kevés szereplõ, egyetlen helyszín, s a történeten belül csupán az egymásnak feszülõ dialógusok indulatainak áramkörébe kerülve kell megpróbálkoznunk a döntéssel:)

            Kossuth, vagy Széchenyi?

            A továbbgondolásra felkínált szituáció elsõsorban a lelki erõvonalak interferenciáira helyezi a fõ hangsúlyt; még maguk a konfliktusokat teremtõ események is csak egyfajta "kulisszák" csupán. Körülveszik a színpadi teret, hatnak arra, de jóval fontosabb az általuk kiváltott hatás – és a szereplõk reagálása. Két idõpontban és egy helyszínen (Rajk László talán túlságosan is puritán díszletei között) – Széchenyi István szalonjában játszódik. A történeti hûségnek csupán annyiban nem felel meg, hogy valójában sohasem történt meg az, amit látunk – ámbátor bízvást megtörténhetett volna. Mármint az, hogy 1848. március 15.–ének délelõttjén Széchenyit mind Deák, mind pedig Wesselényi felkeresse; részben az események értékelése, részben Kossuth–tal szembeni álláspontjának befolyásolása végett. A szituáció korántsem lépi túl az amúgy is megengedett írói szabadság eszközeit, hiszen csupán néhány napon múlt az, hogy valóban Budapesten tartózkodjon báró Wesselényi Miklós is; a darabban ábrázolt hármas találkozás szellemi erõtere tehát bízvást válhatott volna fizikai valósággá. Nos, ha az egyidejûség ábrázolása írói fikció is csupán – az tény, hogy az elénk táruló nézetkülömbségek megjelentek és tartósan ütköztek a kor (és az utókor) közéletében.

            Mert Varga László szituációteremtõ ereje világosan értelmezhetõ parabolát állít fel. Hiszen történelmünk nagy alakjainak egymás ellen feszülõ indulataiból – egy jól megírt darab esetében – mindig is kihallik a mindenkori jelenre aktualizálható feszültség. Mind Deák, mind Wesselényi két nagyformátumú egyéniség szavainak és indulatainak igazságával küszködik. Érzik azt, hogy a helyes út valójában e két igazság között húzódik, valahonnan valahová, de – honnan hová? És itt, valahol, utat tévesztünk–e – ismét!? És melyikük igazságához van közelebb a járható út eredõje? Az ütközési pontok igazi kulcsfigurája talán Wesselényi, aki pártolná ugyan a nemzeti erõ felmutatását, ám ugyanakkor darabbéli mondataiból is kicseng egy korhû beszédének hangulata: "Az anarchia oly híd, melyen át az elûzött absolutizmus mindenkor visszajõ!"

            Deák Ferenc a liberális alkotmányozás egyik – ha nem a legelsõ – vezéralakja. (Horváth István által egy, a köz–, és a személyes érdekek és érzelmek között utat keresõ Deákot ismerünk meg.) báró Wesselényi Miklós a kor egyik közszeretetet élvezõ mártírja, akiben egyszerre feszül a szabadságuktól megfosztottak revansvágya és a szabadságuktól egyszer már megfosztottak megroggyant reménykeresése. (Kovács Titusz jellemformáló ereje mutatkozik meg talán a legtökéletesebben az elõadás során; feledtetni tudja azt is, hogy külseje nem igazán felel meg az általa játszott figura fizikumának.)   

            Széchenyi István félti az ország békéjét és félti a már nagynehezen megindult országépítõ reformok végzetes elhamvadását egy forradalom lángjában. Szerinte minden harc eleve kilátástalan. Az országépítést apró lépésenként képzeli; fokozatosan létrehozott, saját erõforrások alapján. De kitetszik emberi gyarlósága is: sérti büszkeségét Kossuth hatalmasra nõtt népszerûsége; önmaga érdemeinek csorbulását és csorbítását látja abban. (Bregyán Péter szándékosan nem túl "meggyõzõ" vitapartner a szócsatákban; érzékelteti, indulatainak fellobbantásával is, hogy lejártnak véli az észérvek korát. Ezt néma közjátékainak gyötrõ gesztusai még inkább alátámasztják. Ugyanakkor kiválóan jeleníti meg Varga László drámakoncepciójának azon elemét is, amely megcáfolni igyekszik egy már–már sztereotípiává vált állítást: amely szerint az ezernyolcszáznegyvennyolcas szabadságharc kirobbanása után Széchenyi szerepe eljelentéktelenedik. Valójában még hosszú ideig folytatja békementõ küzdelmeit.)

            Kossuth Lajos a robbanásig feszült helyzet szikrája, vagy méginkább: gyújtópontja. Majd másfél évtizedes polgárjogi harccal a háta mögött, amely közben még börtönbe is vetették, õ a szabadságvágy nemzeti letéteményese. Lázad s lázít. Nem mérlegel; számára nem taktikai játszadozás a politika. Igent akar és nemet; és általában minden választ – azonnal. A vargalászlói koncepció kiemeli a magyar fõurakkal szembeni bizalmatlanságát is; és személyes sértettségét is a gróf Széchenyi ellen, aki semmit sem tett érte a császári udvarnál bebörtönzésének idején. (Mihályi Gyõzõ elegánsan formálja meg az erõ, a pátosz, és az önhittség különös egyvelegét.)

            De fel kell villannia az események hátterének is. Lehetõleg korhûen. Crescence, Széchenyi asszonya (Varga Mária méltósággal teli elõadásában) egyengetni próbálja a kor nagy férfiai közötti megértés útjait, mert érzi férje azonosulását az eljövendõ tragédiával. Praktikáiban megértõ társa barátnõje, Zsófia – (Antal Anett viszont kissé bizonytalan, mint színésztárs...) A ház személyzetének szerepe pedig akár a túlontúl sok hevülettel, ámde kevés racionalitással megáldott köznép, a tömeg metaforájaként is felfogható. (Az inas szerepében Boros Zoltánt; a szobalány szerepében Lóránt Krisztinát látjuk. Mindkettõjükbõl lendületesen árad az ügyesen szerepükbe fogalmazott jó szándékú liberalizmus hatásainak rosszul értelmezése miatti társadalmi szerepzavarba kerülésük kritikus feszültsége.)

            Nem szólhatunk úgy egy színdarabról, hogy ne értékeljük magát az elõadást is. Ezért a zárójeles kitérõk e tulajdonképpeni történelmi jegyzet szövegtestén belül. Mert valójában – ahogyan ezt már az elsõ mondatokban jeleztem – egy sorsfordító pillanatot kell megvizsgálnunk, úgy, ahogyan azt Varga László tette.

            Mert a konfliktus – nem új. A kérdés most is az, mint ami az volt már annyiszor a megelõzõ évszázadok során: a szabadság függetlensége, avagy a függõség szabadsága!? A helyzet csupán annyival bonyolultabb, hogy a korábbi évszázadokkal ellentétben most megadatni látszik Magyarországnak az önállósodás belsõ útja, a korai kapitalizmus lassan beáramló európai struktúrájának árnyékában. (Míg – ezzel ellentétben – korábbi, feudális viszonyaink egyértelmûen kétségessé tehettek minden szabadságvágyat – hiszen szabaddá csak a békéjét is megõrizni képes ország válhat!) A politika a kompromisszumok mûvészete ugyan, de a jelen (talán) mindig túl gyarló ahhoz, hogy tisztán ismerje fel a holnapokat termõ kompromisszumot. Megoldás? Ott rejlik a vargalászlói mû üzenetében az is, jól artikulált parabolával: hogy mindig rosszat szül az, ha párhuzamos igazságokra feszül egy kor, saját terében görbülve csak; s az, ha valaki a saját személyét mindenek fölé helyezi, legyenek bár szándékai a legjobbat akaróak. Ki gyõztes a csatákban, nem teremthet az békét; s ki építésre, békés munkálkodásra buzdít, az elvész, s véle mûve is, ha támaszt a fegyverekben keres...

            Igaza van–e Kossuthnak? A darabbéli Kossuth életprogramja: harcolni kell, akár a legfõbb érték, az élet árán is; de a Nyugat úgysem tûrné tétlenül az ország vérbefojtását. Míly ismerõs illúzió!... A szabadsághac gyõzni fog – s az ország kivívja majdan függetlenségét.

             Igaza van–e Széchenyinek? Eddigi életpályájának minden szakasza, annak minden tapasztalata arra figyelmezteti: nem csupán a szabadságharc fog elbukni, de a megtorlás ürügyén minden addigi reformeredményét is elveszíti az ország; és ezáltal elveszíti õ is élete minden addigi, személyes, de a köz javáért elért sikerét. Igazából arról sincs meggyõzve és meggyõzõdve: akárha gyõztes szabadságharca után kezdhet–e majd valamit önmagával s önmagától; önmagáért; egy kivérzett, fél–, de inkább háromnegyedfeudális ország!?

            Igaza van–e Wesselényinek? A legdrámaibb és legromantikusabb mondatok éppen az övéi: tudja, hogy legyõzetik a nemzet, de e vereség talán tartást és büszkeséget ad majd az utódnemzedékeknek. ...Míly ismerõs illúzió!... Pátoszát a méltó szóért börtönbe vettetései hitelesítik; ugyanakkor azt is tudjuk, hogy már 1843–ban figyelmeztetõ írást közöl az Orosz Birodalom fenyegetõ létérõl. Kevesebbet tud, meglehet, mint vitapartnerei, de – talán náluk is – jóval többet sejt.

            Kié tehát az igazság? S a talán még fontosabb kérdés: jó helyen keresik–e azt? Mert harcba szállhat–e – a gyõzelem reményével – külsõ ellenségeivel szemben egy önmaga belsõ viszályaival és indulataival is reménytelen küzdelmet vívó nemzet? Varga László drámájának valódi üzenetei ezek a kimondatlan, vagy csak félig kimondott kérdések; amelyek mára ható érvényességgel fogalmazódnak meg. Mert a döntés, a választás súlya ma sem kisebb. Jó jövõt mindig kettõs kompromisszum szül, mondja Deák a darabzáró, torokszorító passiótöredékben; s a múltból felénk szálló szavai ma is a jelennek szólnak – de azokat talán most is csak a jövõ fogja érteni és értelmezni. Hiszen mintha még ma, ezeregyszáz esztendõ távolából sem tudnánk kivergõdni a regnum szó félreértelmezett bûvkörébõl. Gyanakszunk egymásra és gyanakszunk Európára; miközben mások kihasználják gyanakvásainkat; miközben Európa kihasználja gyanakvásunk nehézkes méltóságát. Miért teszi? Mert megteheti!...

            Az "egynyelvû és egyszokású ország esendõségét" éppenhogy 1848 példája is bizonyítja. Hiszen az V.Ferdinánd által – éppen április 11.–én – jóváhagyott törvények (amelyek késõbb pilléreivé váltak az 1867–es kiegyezésnek) talán biztosíthatták volna a nemzet önrendelkezési jogait; talán. Ha a nemzet ezer esztendõ alatt valóban nemzetté forrt volna össze. De a szabadságharc bukásának egyik fõ oka épp a nemzetiségi ellentétek kiélezõdése volt – aminthogy a keleti függõség alól kiszabadult államok európai csatlakozásának egyik feltétele ma is az egymással megkötendõ alapszerzõdések kérdése. És talán nem is annyira elítélendõ egy egységes regnum–ra törekvõ Európától a disszonáns provincializmusok kiküszöbölésére tett kísérlet. (Ámbátor az is igaz: arrafelé már azt is el kellene dönteni végre, hogy a multinacionális, multikultúrára törekvõ cégek, vagy az integráló erejû demokratizmus "vigye–e a vadászpuskát"...?)

            Messzire jutottunk – Varga László drámakoncepciójának sarokpontjait vizsgálva. Vagy éppen nagyon is közel – saját mindennapjainkhoz. Amelyek sorát néha egy–egy ünnepnap is megszakítja. Mint például a Költészet Napja, április 11., József Attila születésnapja. És ezen a napon – ahogyan fentebb írtam – fogadtattak el az áprilisi törvények is, amelyeket semmissé tett a trónfosztás kérdésének kossuthi követelése és amelyet semmissé tettek a nemzetiségek elszakadási kísérletei. Különös nap ez; egy különös költészet napja. Mert maradjunk még mindig a szabadságharcnál. Az azt megelõzõ kor politikai küzdelmeinek egyik vezérmottója volt Vörösmarty híres sora: "Régi dicsõségünk, hol késel az éji homályban?"

            Nem is igazi magyar poéta az, úgy tartjuk, aki nem szabadság–dalokat ír; republikánusok, patrióták, plebejusok, de legalábbis polgárpukkasztóak legyenek azok a költemények. A nemzet egyik karaktere a még a trónfosztást is ráadásként követelõ április 11.–ike; és egyik karaktere a józsefattilai sors, amely egybe kapcsol forradalmat és költészetet és amelyre ugyanezen a napon esik fokozottabb közfigyelem; de ez a nap egy másik karaktert is magában rejt.

            Mert a nemzet másik karaktere az az útkeresés is, amelyrõl fentebb már írtam; s amelyrõl még fennebb Varga László is írt; az az útkeresés, amely szembeállítja a szabadság függetlenségét a függõség szabadságával. Az a polgári eszmerendszer, amely, ha kell: patrióta; amely, ha kell: republikánus; amely, ha kell: józanul liberális; amely, ha kell: szabadelvû; amely, ha kell: halni is mer; de amely inkább (ha lehet) belsõ békéje teremtõ erejével akarja kivívni saját és hazája tekintélyét. Amely felismeri – és jóval korábban annál, mint amikor kell, mint amikor már muszáj – azt is, hogy a nemzetek szabadsága viszonylagos. A polgári eszmerendszerek és társadalmi berendezkedések függõségi viszonyain belül egyensúlyozva érhetik csak el a legtöbbet – és a régi helyett az új dicsõséget.

            És a magyarság történetiségének különössége az, hogy – igen – akár ezt az útkeresést is manifesztálhatjuk ugyanezen a napon: április tizenegyedikén. Ha tudjuk azt, hogy ugyanezen a napon született a polgári eszmerendszer nem csak számunkra egyik legjelentõsebb képviselõje: Márai Sándor; a huszadik század magyarságának és magyar irodalmának Széchenyije.

            Aki mindig tisztában volt a helyes válaszokkal. Tudta, hogy a tömeggé terelt emberek közös illúzióira az egyénnek válaszolnia kell; akkor is, ha szava s szava után õ maga is a porba hull. Tudta, hogy nem válhat valós és reális jövõképe annak a nemzetnek, amely még ünnepeikor is radikálisaira gondol elsõként; holott múltjának csendjei õrzik inkább szíve dobbanásait. Tudta azt, hogy mikor válaszolnak és választanak a nemzet vezetõi hibásan és rosszul a század során; s mikor teszik ugyanezt az emberek milliói. Mindent tudott; s végül mindent megértett. Mint Széchenyi. Csak õ nem Döblingben, hanem San Diegoban mondta ki a végsõ választ:

            Kossuth, vagy Széchenyi...!?

Tamási Orosz János

 

 


 
instagram takipçi instagram takipçi free followers for instagram instagram takipçi satın al instagram free followers free instagram followers instagram takipçi kasma instagram beğeni hilesi cheat follower for instagram instagram giriş instagram free follower instagram takipçi kasma instagram takipçi hilesi instagram beğeni hilesi instagram takipçi instagram giriş instagram takipçi satın al instagram free followers instagram free follower cheat follower for instagram free instagram followers free followers for instagram Ankara Escort Ankara escort Eryaman Escort Keciören Escort istanbul Escort Beşiktaş Escort beylikdüzü escort Ataşehir Escort Beylikdüzü Escort Beylikdüzü Escort Ankara Escort Ankara Escort Beylikdüzü Escort izmir Escort Bahçeşehir Escort http://www.ankaraal.com/ Kadıköy Escort Ankara Escort ankara escort İstanbul Escort Ataşehir Escort Taksim Escort Sincan Escort Çankaya Escort İzmir Escort şişli escort Kartal Escort Antalya escort Bahçeşehir Escort ankara escort Maltepe Escort Altyazılı Porno Kurtköy Escort Pendik escort sarışın porno Bakırköy Escort Ataköy Escort Halkalı Escort Bayan Şirinevler Escort Bayan Şişli Escort Esenyurt Escort Etiler Escort pendik escort Pendik Escort Eros Porno Kartal Escort Ataşehir escort Bostancı Escort türk porno Kadıköy Escort Anadolu Yakası Escort Kadıköy Escort Bostancı Escort Göztepe Escort acıbadem escort Kadıköy Escort Bostancı Escort bayan Ataşehir escort Şerifali Escort Tuzla Escort Şerifali Escort Pendik Escort Escort Bayan Kartal Escort Pendik Escort Kadıköy escort Pendik Escort Kartal Escort Kartal Escort Kurtköy Escort Pendik Escort sex hattı mersin escort bahis siteleri bedava bonus bedava bonus veren bahis siteleri
c99 shell hacklink hacklink al istanbul evden eve nakliyat hacklink Google