Követeld vissza a Sátántól!

 „Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni a házát.”(Mt.12.29) „Senki nem mehet be az erősnek a házába, és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát.”(Mk.3.27) „Amikor az erős fegyverrel őrzi házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.”(Lk.3.27)

Krisztusi szavak, melyeket három evangéliumban szinte szóról-szóra egyformán olvashatok. Hiteles értelmezésükre, nem vállalkozhatom, maradjon az a biblikusok keresztje, „crux biblicorum”. Az „üzenet” jó hírének tartalmát azonban, elvitathatatlan érvényét kérdések sora jelenti most számomra, melyeket szívesen osztok meg minden mai keresztény magyar testvéremmel. Mert fontos szavak ezek, az ’erősről’, és a nála ’erősebbről’.

Ki lehet hát az az erős? Milyen holmija van, melyet el kell ragadni tőle? Milyen a fegyverzete, és mi a fontos zsákmánya? Lehet talán egy útonálló? Akinek háza rablott kincsekkel teli már?  Aki most, éppen ezért, féltékenyen őrzi, erős fegyverzettel védi ebül szerzett jószágát? Külön kutatás témája az – mint mondtam, a biblikusoknak --, hogy melyek azok a szavak, mondatok, amelyeket biztosan Jézus mondott, és úgy mondta-e, ahogyan írva van az Evangéliumokban.  Nem tudom, hová tartoznak ebből a szempontból a bevezetőmben közreadott mondatok. Azért választottam ezeket, és idéztem, mint Krisztusi szavakat -- mert én, a magam részéről, most különösen is azoknak érzem, és így is gondolkodom a továbbiakban felőlük.

 Az említett zsákmány tehát nem lehet földi kincs, arany, ezüst, drágakő, még nagyobb csűrökbe gyűjthető termés, és ’minden vagyon’. Hiszen ’Az esztelen gazdag’-ról olvashatom a Lk.12, 19-21-ben: „Azután majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég. Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.” Isten fia vagyonért, gazdagságért, földi hatalomért és hasonló hívságokért nem vállalta volna, hogy embertestben leszálljon porszemnyi bolygónkra. Jézus Krisztus azért jött, mint a ’nála erősebb’, hogy neki az erősnek, a Sátánnak -- aki Földünket, bitorolt ’házát’ légiónyi hadseregével védi, mint sajátjának hittet -- a kezéből kiragadja a lelkeket.

Péter, János, és Jakab látták, amint megdicsőülten a haláláról beszélt Jézus, melyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie, Mózessel és Illéssel. Hallották „a felhőből a szózatot: Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” És mégis a hegyről a völgybe azon vitatkoztak, ki a nagyobb közülük. Lehet-e csodálkozni azután, hogy valaki a tömegből azt panaszolja Jézusnak, hogy tanítványai nem tudták  beteg fiát meggyógyítani.

Sík Sándor Mint az ördöngős fiú édesapja című verse kívánkozik ide. „Engedj remélnem remény ellenére!” -- és erre a záró sorra is visszhangozzon az (adott helyzetben) sikertelen tanítványokhoz   szóló jézusi  válasz: „…csak imádsággal és böjtöléssel.” Talán ezt felejtettük el mi is mai keresztények. Szent magyar őseink az ima erejében bíztak tatárral, törökkel, pogánnyal sújtott történelmünk során. Hitük pajzsát örökítették tovább nemzedékről nemzedékre.

Azután valami olyasmi, vagy még annál is rosszabb történt, mint az egy talentumos szolgával. A lusta, rest szolgálóktól a gazda elveszi a talentumokat. Isten, amikor lehetőséget vesz el tőlünk, akkor restségünket, hűtlenségünket, tehetetlenségünket is megítéli.  Azokat a krisztusi értékeket, amelyeket a keresztény ember, és az egyház nem tesz közkinccsé, elveszíti. A jó munka jutalma pedig a még több munka és a még több felelősség. Világunknak szeretetre, örömre, békességre, béketűrésre, szívességre, jóságra, hűségre, mértékletességre, szellemiségre van szüksége. Az ember csak akkor lehet gazdag, ha adni tud. „Mid van, amit nem úgy kaptál?”(1kor.4.7) Amink van, minden Isten ajándéka.  A keresztény ember válasza erre a hála és a hűség, mely nem maradhat a templomok falai között. „hogy az emberek lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Minél nagyobb szeretettel áll a munkába, önmagáról megfeledkezve, és az ajándékként kapott lehetőséggel élve a hívő annál több újabb és újabb lehetőség nyílik meg előtte, mint az edzésben lévő sportoló rácsodálkozhat, hogyan tud embertársai javára mindig többet és többet tenni. Tisztaszívű, becsületes sportember, és ilyen kell, hogy legyen a jó keresztény is, azon meg nem csodálkozik, hogy amennyiben nem él ’sportszerűen’, imáit, böjtjét, jócselekedeteit nem napi rendszerességgel gyakorolja, elveszti Istentől kapott adományait, mert nem Isten dicsőségére, és az emberek javára használja azokat.

Természetesen fenti gondolatok értelmezése közben a lelkek birodalmára kell gondolnunk, ez Jézus országa, mely átível közigazgatási határokon, és túllépi a földi országok kereteit. Jézus, amikor elindul a Golgotára vezető úton, magára veszi minden nép minden gyermekének belső gondját. Életével és halálával pecsételi meg szavai igazságát, és így válnak életet formáló igékké két évezred távolából is az egykor elhangzott kijelentései. Azért jött, hogy segítsen eligazodni a filozófiák sokféleségében, és a téveszmék zűrzavarában. Azért jött, hogy rajta tájékozódjunk. Azért érkezik ma is, mint egykor Jeruzsálem lakóihoz, hogy az ellentétekkel terhes kor embereinek az igazat mondja, hogy hiteles gondolatokat, felülről való isteni üzenetet tolmácsoljon. Jézus mindent megtett, nem másoktól követelt, magának állította fel szeretete mértéket.

Várjunk magunktól sokat, követeljünk magunktól sokat, állítsuk magunknak magasra a mércét. Nagy a kincs, különleges a kincs, amiért nem nekünk kell földi energiáinkat aktivizálni. Ez a kincs pedig az az ígéret, amit Jézus hoz övéinek. Az a látás, amit Ő ígér a hozzá tartozóknak. Amit szem nem látott, értelem ki nem gondolt, de amit Isten készített az őt szeretőknek. Ez pedig nem kisebb érték, mint maga az örök élet. Örök együttlét Istennel, akkor már nem hitben, de látásban, akkor már nem reménységben, hanem valóságban.

Jézus Krisztus azért jött, hogy minden ember személyes megváltója legyen. Visszakövetelve a Sátántól mindazt, ami veszni indult, mindazt, amit a Sátán már a magáénak hitt. Nekünk is van fegyverünk, melytől retteg a Sátán.  Emlékszünk-e még arra, amikor a ’rendszerváltást’ megelőzően azzal a lehetőséggel éltünk, hogy az ’István a király’ minden esti előadásán tömegesen voltunk a Királydombon. Nemzeti Himnuszunkat, mint nemzeti imánkat együtt énekeltük, naponként, és hatalmas tömegben. Vagy a ’Boldogasszony Anyánkat’ éneklő sokaságra, 1989. június 16-án, vagy még szintén abban az évben Kerényi Lajos atya éjféli miséjére a Hősök terén emlékszünk-e még?

Az ilyen események követendő utódjára invitálnak bennünket Miskolcon:

Krisztussal a Golgotára

 Ökumenikus fáklyás felvonulás nemzetünk megújulásáért

Miskolc, 2007. március 13-án, kedden 19 órakor
(Indulás a Búza téri görög katolikus templom előtti lépcsőtől) 

1)      Búza tér: /római katolikus gyülekezet/ +

Jézus bevonulása Jeruzsálembe; főpapi tanács; Júdás

2)      Petőfi tér: /baptista gyülekezet/

Utolsó vacsora; Getsemani kert

3)      Deák tér: /ortodox gyülekezet/

Jézus a főpap előtt; Péter megtagadja Jézust

4)   Antall József park: /metodista gyülekezet/

Jézus kigúnyolása, megostorozása, tövissel való megkoronázása; Pilátus előtt

5)   Szinva-terasz: /református gyülekezet/

Találkozások a keresztúton (Jézus Anyja, Mária; Cirenei Simon; asszonyok)

6)   Erzsébet tér: /görög katolikus gyülekezet/

Jézus megfeszítése, halála, sírba tétele

7)      Városház tér /Szt. István szobornál/: /evangélikus gyülekezet/

Jézus feltámadása; a végén a Miatyánk közös elimádkozása; Himnusz eléneklése közösen

Dobos Marianne

(Minden állomásnál összesen kb. 5-7 percben igeolvasás, magyarázat/elmélkedés, ima és egy ének az egyes gyülekezetek megbízott lelkészével; az állomások között éneklés az ökumenikus énekeskönyvből és Taizé-i énekek)

(A fényképet az elmúlt évben lezajlott nagyböjti fáklyás felvonuláson Dobos Klára készítette)