Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Száz év magány után Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Közélet
2019. February 15.

Száz év magány után

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédének leirata 3612 szóból áll. Ebből most csak tizenöttel szeretnék foglalkozni, nem mintha a többi nem érdemelne figyelmet. Nem állítom, hogy épp ez a két mondat, (a szöveg négy ezreléke) a legfontosabb. De olyan kijelentés, ami a magyarok egyharmadának életét alapvetően befolyásolja: „Szomszédaink tisztelnek bennünket, és szívesen társulnak velünk. Véget ért a száz év magyar magány korszaka.”

Ha ellenzéki szemmel írnék, azonnal idézném azokat a szinte naponta érkező híreket, amelyek épp a magyarellenes érzelmekről és lépésekről tanúskodnak. Ezeket tagadni nincs értelme. De azt azért mindenki belátja, hogy Pozsony, Bukarest és Belgrád már nem azzal foglalkoznak, hogy miként tudnának összefogni ellenünk, és hol tudnának ártani nekünk. Kormányszinten, ha van is néha némi kötözködés, inkább az együttműködés lehetőségeit keresik, amiknek az érdekében a szőnyeg alá seprik a problémákat. Azoknak a diplomáciai csörtéket, nyilatkozatokat, amelyek nem illenek a fenti idillikus képbe, többnyire szomszédaink belpolitikai nehézségei okozzák. De eddig egyetlen szomszédunkkal sem süllyedt a kétoldalú kapcsolat olyan mélyre, mint jelenleg az olasz-francia viszony.

Ami tehát a szomszédságpolitikát illeti, az jogosan került be az évértékelő beszéd pozitív kosarába. De nem szeretnék – Petőfivel szólva – hamis próféta lenni, és azt hirdetni nagy gonoszan, hogy most már megállhatunk. Nem, a Kárpát-medence még nem az ígéret földje, de azzá tehető. Ennek egyik titka az, amit Kövér László mondott az idei Felvidéki Magyar Bálon: „Hazánkat, a Kárpát-medencét nem egymással szemben harcolva, hanem egymás mellett állva kell megvédenünk.” Sehová sem jutunk, a magyar nemzet testéről elszakított nemzetrészeknek sem segítünk, ha szomszédainkat legyőzni, s nem meggyőzni akarjuk. Térségünk előtt álló kihívások, akár az európai egyesülési folyamatra, akár a kontinens egészét elérő migrációs hullámra gondolok, egy táborba sodortak minket. Sokan szeretnek egy viszonylag új kifejezéssel a Kárpát-hazáról beszélni. Kulcskérdése történelemoktatásunknak, hogy beleverje legalább az új nemzedék fejébe, hogy ezt a teret, a Duna völgyének Kárpátok határolta részét, soha nem egyedül laktuk. Magyarország a honfoglalás óta soknemzetiségű ország, amire méltán lehetünk büszkék, de csak akkor, ha tudjuk, hogy azt a többi itt élő nemzettel együtt építettük és együtt védtük meg. A XIX. és XX. század egymás ellen fordított bennünket, de a mai kihívásoknak csak akkor tudunk megfelelni, ha a szembefordulás helyett egymás mellé állva védjük közös érdekeinket. Érezhetjük, hogy a Kárpát-medence a hazánk, de csak akkor, ha tudjuk, hogy nemcsak a miénk. A szlovákoknak, horvátoknak évezredes, de a többi itt élő népnek is sok évszázados joga van hazának tekinteni ezt a teret. Olyan ez, mint egy műalkotás: egy szobor, egy festmény értéke nem csorbul, sőt nő attól, ha sokan, ha mások is szeretik. Szeressük hát közösen ezt a hazát, a Kárpátoktól le az Al-Dunáig. Együtt, hiszen véget ért a száz év magány.

Egy kormány nem tud minden feladatot magára vállalni. Nem zárhatja börtönbe azt, aki lerománozza az erdélyi magyart, aki idegennek, más nemzethez tartozónak minősítené a székelyt, aki szlováknak, tótnak mondja mindazokat, akik a Dunától északra születtek. Ahogy nem cipelheti Hágába azokat sem, akik kikergetnék Erdélyből a magyarokat. A kormány szomszédságpolitikája mellett van tere és talán pótolhatatlannak is mondható feladata a civil világnak. Félve írom le a civil szót, mert egyes, - távolról sem civil - szervezetek megpróbálják a maguk politikai gerilla tevékenysége számára lefoglalni azt. Megint Petőfivel szólva: hazugság, szemtelen hazugság. A valódi civileknek most kezdődik a munka, mert a száz év magány vége voltaképp kezdet: a normális együttélés akadályoktól még nem mentes kezdete.

Pártpolitika feletti, de nemzetpolitikai szempontból kulcsfontosságú kérdés, hogy hogyan viszonyulunk a Kárpát-medence lakóihoz. Csak akkor érezhetjük hazánknak ezt a térséget, ha földinknek tekintünk mindenkit, aki itt él, aki itt született. Lassan tíz éve törekszünk erre egy megbékélési mozgalomban, mély és nehezen gyógyuló nemzeti sebeink ellenére. Ám mozgalmunk, a Charta XXI Egyesület fel tud mutatni néhány biztató jelet. A napokban írta valaki Romániából, aki ismeri mozgalmunk erőfeszítéseit, hogy elérkezett az a pillanat, amikor a volt birodalom népeinek nem szabad tovább egymást kölcsönösen ignorálniuk, ez a birodalom (értsük e szón akár a Magyar Királyságot, akár a Monarchiát) azt a kulturális diverzitást hagyta ránk örökül, ami mindnyájunkat gazdagít, függetlenül attól, hogy "bună ziua" vagy "jó napot"- a köszöntésünk. Egy másik román ember, nagybányai „chartatársunk”, felvette a magyar állampolgárságot. Miért? Az önök miniszterelnöke iránit tiszteletből. Így kapcsolódik egymáshoz szervesen a kormány politikája és a civil kapcsolatépítés.

Persze ezeknek a józan hangoknak az ereje nem olyan nagy, mint például a székelyföldi kórós feljelentgetőé, de érdemes rájuk figyelnünk. Aki ma szívén viseli a Kárpát-medence jövőjét, az keresi az elszakított nemzetrészekkel való találkozás alkalmait, baráti szálakat fűz a légiesedő határokon keresztül, erősíti a határon átnyúló kereskedelmi kapcsolatokat, és nyitott az ott élő, többséget alkotó nem magyar ajkú emberek felé is. Megtanul legalább néhány szót az ő nyelvükön is, tud köszönni és megköszönni. Hiszen véget ért a száz év magány.

Surján László