Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Talán megszoknók mi is? Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2018. June 9.

Tamási Orosz János

Talán megszoknók mi  is?

Latzkó Andor páratlan hazatalálása[1]

A magyar irodalom élvonalbeli világirodalmi jelenlétének bizonyítéka ez a kötet, mondtam-mondhattam ki (nem ott először) a bécsi Magyar Otthonban, ahol Latzkó Andor százesztendős munkáját (Emberek a háborúban, Napkút Kiadó) mutathattuk be a magyarítójával, Kállay-Kotász Zoltánnal.Mindössze hat hosszabb novella az egész könyv. Hat novella, melyek megdöbbentő eleven erővel, közvetlen lélekbemarkoló s lelkiismeret-szakitó hatalommal rázzák fel az olvasót- fűztem szavaimba szinte azonnal egy szintén közel annyi idős egykori recenziószerzője  Reminger Józsefmondatait.Hat eseménydarab a mindennapos háborús förtelmek, a pusztítások szomorú emlékű esztendeiben, s mégis: többek, igazabbak minden azótai háborús írásnál- olvashatták hajdan a Prágai Magyar Hírlap olvasói, 1929. szeptemberében.

Sorainak folytatása rejt valódi okot mély döbbenetünkre.A nálunk köztudatba át sem ment Latzkó-könyv eme nagyszerű dokumentum-voltára mutat Barbusse irodalmi hetilapjának, a Monde-nak egyik legutóbbi számában, mikor Latzkó könyvéről, mint egy «elfelejtett remekműről» beszél s mikor igazán őszinte elismeréssel saját munkájának, a Tűz-nek értékéről való teljes tudatában is a magáé fölé emeli e könyvet mint olyat, mely valóságból fakadó, eredeti és megdöbbentően dokumentáló írás és gúnnyal veti Latzkó «osztrák» honfitársainak szemére, hogy nem ismerik legnagyobb írójuknak a háborúról szóló sok-sok könyv közül is a könyvek legjobbikát.

Megrázó mondatok, különösen most, sok évtizeddel később olvasván azokat. Megrázó, főleg akkor, ha eltűnődünk Reminger két tévedésén; írásában, amúgy, mindvégig Latzkó Andrásról beszél, így fordítván vissza az Andreas-nevet, s bár az író osztrák és magyar szülőktől származik, így nevezhető osztráknak is, de indulása okán sokkal inkább a magyar irodalom jelese. Hiszen az 1876-ban született szerző nem csupán iskoláit végezte Budapesten (és folytatta Stuttgartban és Berlinben), hanem első szépirodalmi munkáit is magyar nyelven, magyar kiadóknál tette közzé. Huszonöt évesen debütált a Nemzeti Színházbanés egészen jónak mondható kritikai fogadtatás díjazta. A magyar irodalom pályakezdője tehát, majd pár esztendőn belül nyelvet vált, újabb munkáit németül publikálja, de a hazai érdeklődés nem múlik; a Nyugatban Tabéry Géza számol be Andreas Latzko kisregényéről, rövid jegyzetének egy mondatára érdemes felfigyelnünk:S ahogy többször visszacsuklik a mese menete egy szomorúan meleg komolyságba, érzem, hogy emberei húsból, vérből valók, s rajtuk átérzem - a művészi alkotáson túl - egy emberi szív melegét.- írja Tabéry pályatársáról, 1913-ban. Amikor még csak alig, de már sejthető: milyen gyorsan ki fog derülni, hogy az emberek húsból s vérből valók, s hogy mennyire fontos lenne hamarosan az emberi szív melegét érezni, mindenek felett... Tabéry gondolatmenete későbbi munkáiban tetten érhetőek; drámái, prózai művei világnézeteket ütköztetnek, nem tisztünk most ezekre átevezni, de említsük meg egy roppant törékeny szeletben is a világháborúk s az egymásra uszuló világnézetek pusztító hatását. Latzkó Andor elsőmég itthoniszínpadi kritikáinak javát olyan szerzők dicsérik a legmelegebben, akikkel majd egy későbbi, vészterhes évtizedben egyazon könyvmáglyákra kerülnek könyveik. Tabéry és Latzkó mindketten vesztesei az első világháborúnak, sebesülés (Tabéry) és sebesülést követő ideg-összeroppanás (Latzkó) a személyes áldozatuk. Tabéryt, ezen túl, sújtja világnézetének harcossága, a Tanácsköztársaság után bebörtönzik; nem úgy Benedek Marcellt, akitcsakmegfosztanak ugyanakkor, ugyanazért addigi tanári állásától. De hogyan is kerül egy újabb név ide, Latzkó-térképünkre?

Nos, mert Benedek Marcell az egyik a korabeli kritikusok közül, akik felfigyeltek Latzkó munkájáramondhatni elég hevesen. Jóval rosszabbnak ítéli azt meg Barbusse köteténél; e kettőt hasonlítja össze ugyanis a Huszadik Század lapjain (vajon később hogyan vélekedett Barbusse Latzkóról szóló fentebb idézett gondolatairól, ezt lenne kikutatni); ám nem csupán a szerző írói gyöngeségét kárhoztatja, ez amúgyha tényszerűminden kritikus szíve joga, hanem a munka tartalmi üzeneteit is megkérdőjelezi.Latzkó a kötelesség buzgó teljesítését  könyve legellenszenvesebb alakjának, Weixler hadnagynak   tulajdonságává teszi. A fővezér munkáját, szerepét valósággal gyerekes    módon gúnyolja ki, még abba  is erősen belekapaszkodva, hogy  saját  bőrét nem viszi vásárra- jegyzi meg, szinte mellékesen, s ha ő, akkor legyünk itt mi is picinykét pikírtek: Latzkó megjárta a hadak útját, a kritikust azonbanmint tanári állásában nélkülözhetetlentfelmentették a katonai szolgálat alól. Ám ha csak ennyi lenne a bajde Benedek súlyosabb bírálatot is papírra vet.Novellahősei csupa emberroncsok- idézem Benedeket. -Ha kultúremberek (s a legtöbb az), akkor  válogatottan olyanok, akiknek idegei nem bírhatják el a háborút. Vagyunk,  akik rokonszenvezünk velük és érezzük, hogy minket hasonlóképen  betegekké tett  volna a borzalmak látása, a gyilkolás  és főként a  halálthozó parancsok kiadása, de harctérről hazakerült kultúrember-ismerőseink legnagyobb százaléka, ha megviselten is, mégis csak átélte és úgy-ahogy megszokta ezeket a dolgokat. Ki tudja, talán megszoknók mi  is.

Meg lehet szokni, írja tehát a Huszadik Század kritikusa a háború borzalmairól. S idézzünk még egy-két gondolatot: „Ezzel egyenlően nagy bajnak tartom a nacionalizmus abszolút hiányát. … Latzkó Andort egy  kevés internacionalizmus teljesen elszakította nemcsak a maga hazájától,   de minden »hazától« … Vagy lehet, hogy ez a lelkében megvan és csak    írói gyöngesége nem tudja kifejezésre juttatni.” Szemezgetésre érdemes mondatok, mint ahogy minden elmélyülés az irodalom történetében és az irodalomtörténetben rendkívül hasznos, izgalmas eredménnyel járhat. Kállay Kotász Zoltán – saját elmondása szerint – véletlenül bukkant egy korabeli kalendáriumban Latzkó Andor nevére, s nem kis kutatómunka révén állt össze számára a szerzőről alkotott kép, mely azóta is bővül, gyarapodik. Kiindulópontja e szorgalomnak az volt: vajon hogyan mosódhat ki ennyire a mai magyar irodalom történetéből egy olyan író, akinek ezt a munkáját – Emberek a háborúban – az elmúlt száz évben megszámlálhatatlan (hiszen nem naprakész, pár éves adat szerint már közel százötven) megjelenés követte, szerte a nagyvilágban; míg mi Moly Tamás ma már poros fordításán kívül mind a mai napig nem olvashattuk. (Ahogyan Molyét sem, hiszen szinte fellelhetetlenek már példányai). Egy irodalomtörténeti kutatás érdekes témája lehetne akár az is, túl az alapkérdésen: lehet, hogy ehhez köze van Benedek Marcell fenti írásának is, abban is ama mondatnak, mely szerint az író elszakadt „nemcsak a maga hazájától,   de minden »hazától«”? Vagy csak egyszerűen s valóban könyvtárak mélyén, zegzugos könyvespolcokon végzi a még oly nemes irodalom is? Nem tudom, nem tudjuk. Egy biztos: az elfelejtett szerző ma ismét itt van közöttünk, megújult, friss, mégis precíz műfordításban élvezhetik a ma olvasói annak egyetemes üzenetét.A kötet elég megrázó: nagyon nyersen és szikáran ír le konkrét eseményeket a harctérről, elég naturalisztikus módon”, mondta olvasmányélményéről Pohl Balázs, hogy őt is megemlítsem: számomra élményszámba ment a kötet bemutatóján annak tartalmi prezentálása, a Svung Bécsi Magyar Színkör társulata révén; ennek vezetője Pohl Balázs; a már-már felolvasó színházi produkció azt is bizonyította: Latzkó kötetének néhány novellája akár színpadi, avagy forgatókönyvi adaptációt is elbírna. Legyen úgy; ha már, valóban végszóként, még hozzáteszem: nem, nincs elfelejtett író, nincs végleg elkallódó könyv. A könyv – könyvek - sorsa ennek tagadása, önmagában is; és gondoljunk bele: van abban valami csodálatos, ahogyan az ismert és az ismeretlen ismét összekapaszkodik. Említettem Tabéry Gézát, aki figyelemmel követte Latzkó német nyelven publikált munkáit; nos, néhány hete zárult le az immár negyedik Tabéry Gézáról elnevezett novellapályázat – és néhány hét múlva jelenik meg a Napút-online felületén[2]  az első Latzkó Andor műfordító-pályázat. Kísérjék figyelemmel, ha kérhetem.

 


[1]    Az itt olvasható szöveg szerkesztett, bővített változata a 2018. április 21-én a Bécsi Magyar Otthonban elhangzott és ugyanerről a Bécsi Napló hamarosan megjelenő számában olvasható mondatoknak.
[2]    S a néhány hét azóta gyorsan elszállt... Íme, olvassák, terjesszék, pályázzanak: http://www.naputonline.hu/2018/05/29/latzko-andor-palyazat-muforditas/