Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

”...neked szólva, szerintem ez az első...” Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2018. June 7.

Tamási Orosz János

”...neked szólva, szerintem ez az első...”

Kódolatlan költészet QR kódokkal fűszerezve

Hálás döntés volt megírni és ennél is hálásabb gesztussal kell megköszönnünk a Prágai Tamás díjas Hegyi Zoltán Imre verseinek kötetbe foglalt első kiadását. A shizoo címre hallgató könyv (Cédrus-kiadvány) tartalmi értékeinek, jelentéstartományainak átsuhanó érintései előtt az előbbiekről kell szólnunk, hiszen – miként a szerző beszámolóiból tudjuk – korántsem volt egyértelmű, mondhatni, szokványos az itt olvasható versek útja születésüktől a nyomdafestékbe temetkezésig. A költő reggeli rituáléi közé tartozik a versírás; felkel, felfrissíti magát, lefőzi a kávét, asztalhoz ül, elkortyolja, s közben ír egy verset. Furán hangzik, de aki belegondol ebbe, aki ismeri az írók pályakezdőknek szánt egyik legfontosabb tanácsát (írj mindennap egy-két oldalt, akkor is, ha nincs ötleted, tanuld meg legyőzni az ellenálló szavakat, vagy épp tanulj meg legyőzetni, általuk, hisz lehet, dacosságuk vezet el majd egyszer a legpontosabb kifejezésekig), annak ebben még koránt sincs semmi meglepő. Apró csalás vélelmezhetősége csupán akkor születhet bennünk, ha Hegyi képes nagyon pontosan emlékezni az álmaira, s az álmokból kihallatszó szavakra, hangsúlyokra. Ez esetben óvni kényszerülünk, sajnáljuk, különleges képességekkel még csak-csak versenyezhet figyelmünkért, de azok duplázásával, triplázásával megírni reggelente egy-egy különleges verset – az így nem szabályos. (S amennyiben ama bizonyos reggeli kávéba fahéj, szerecsendió s úgy olyan hangyányi-csipetnyi őrölt mandula is beleelegyedik, az esetben versenyzőnket máris diszkvalifikáltuk; sajnos. De nyugodtan foglaljon helyet Dylan Thomas, Pessoa, vagy Weöres Sanyi bácsi mellett. Értő társak csevegő hallgatására lel ott; jövök én is, csak lefőzöm mindannyiunknak az almás-gyömbérest.)

Évődünk, természetesen, civis lelkületű parnasszusi közpolgárként értő örömmel és büszkeséggel olvasván a Shizoo opusait. Amely versek persze – nehogy tévképzeteket keltsen itt örömöm visszafogatlansága – a valódi lírához méltóan viselkednek, nem szépítenek s szépítkeznek, nem beszélnek mellé, keserűen örülnek s örömmel ismerik fel veszteségeikben (veszteségeinkben), hogy legalább nem érezhetjük úgy igazán becsapottnak magunkat, hiszen úgy volt az most is, ahogyan mindörökké így van megírva; amit akarsz, görcsös küzdelmek árán, azt nem kaphatod meg, csak akkor, ha nem akarod. „Hiányom, éhed és hiányaink helyett / számoljuk ki együtt az ünnepet.” (Számold velem) – summázza, ezernyi kötetbe rejtett kódjai egyikében. Mely kódoktól még mindig óvakodnánk, maradván a formánál, hisz említettem, ajándék ez a kötet, mint az igazi gyermekáldás. Mert a költő, ismét csak felszínes ismeretekre hivatkozván mondom, nem óhajtotta olyan nagyon ezt a könyvet. Valaha talán igen, talán jobban is, mint gondolom, de állandó megjelenési felületnek végül az internet virtuális hálóját választotta, s hát van abban valami, hiszen, csak futólag, képzeljük magunk elé a csillagos égbolt végtelen s távoli, átláthatatlan milliárdnyi csillogó, hunyorgó fénypontját, majd gondoljuk azt, hogy valamennyi egy-egy villódzó képernyő, valamennyit tekintetek pásztázzák, kutatják a világ csodáit, ki ezt néz, ki azt, akadnak, akik képernyőjükön a Hubble által közvetített képekre zoomolnak izgatottan, s vannak, aki Hegyizé verseire shizooznak; miért ne? Költőnk kihasította magának e felületből azt, amit belakni engedett ideje s képessége, blogjaiban s mások hasonló fórumain közölte verseit, kritikáit, ám végül csak összeállt a printváltozat; megszületett egy remek, sűrü levegőjű, így csak az emberi lét nagyon pontos ismeretével és még pontosabb gyógyítóbb szeretetével („...hiszek neki, hogy szeretet, látom / a fájdalmát, ahogy okozom;”)/!/ és hosszú-hosszú évek türelmes, mindig a percnyi időre fókuszálásból épülő, építkező élményfolyamból felépíthető bábeli lélekharangtorony: A Könyv. (Amelynek szerzője azért jelezni tudta otthonosságát a virtuális világ helyszínein: könyvébe számos, eredetileg illusztrációnak szánt kép QR kódja surran, ami szellemes feloldásai az olykor súlyos összegű jogdíjak avagy csupán extra nyomdaköltségek terhének, ám, ha belegondolunk, ez a módszer egyéb téren is forradalmasíthatja a jelenleg sokszor nehézkesen visszakereshető hivatkozások elhelyezését az esszék printváltozataiban. Hiszen, ha egy hosszú, jelhieroglifákkal teli lábjegyzet végén ott állna egy keresés-szűkítést is tartalmazó QR kód; no, tovább nem is lógatom abba a kezem...)

Pláne így, egyre erősebben szakadván el magától a kötettől, no, térjek is vissza, mielőtt a shizoo burjánzó ötlethalma skizóvá tenne; s beszéljünk, ejtsünk szót Hegyi Zoltán Imre lírai világlátásának torokszorító egészéről s annak szépséges pillanatairól. S hát, nem feledvén a lényeget: kötete megjelenése napján ünnepelte ötvenedik születésnapját, ami amúgy korántsem szokatlan elsőkönyves életkor egyébként, mondom vigasztalásul mindannyiunknak, sok példa van erre, s többnyire nem maradtak folytatás nélkül. Bár, tűnhet úgy, ennek épp ő lesz legnagyobb akadálya, amennyiben érzékeli, hogy szinte mindent elírt s megírt maga elől. S tette-nyújtotta át mindezt olyan ravaszul mesteri szerkezettel komponált kötetben, hogy annak ciklus-harmóniáját is nehéz lesz majdan követni, önnön nyomába lépve.

Nyolc fejezetbe sorolt százhetvenhét vers (ha igaz az itt-ott már olvasható recenziókban közölt szám, én, bevallom, nem számoltam utána). Amivel nyit, az már lényegében zárás, összegzés; a lét (meg)ismeretének véges summázata. Körülnézünk, s látva látunk, már az út kezdetén, „ahogy az ősök / láthatják nyugtukban zugaik / összegét: a távlatot” (Reggeli harangszó). Haladván tovább megértjük (bár az Úgy maradtál fortélyos félelem-ábrázolását felületesen akár biztatásnak, reménynek is fölfoghatnánk), de megértjük, hogy végül mindenképp elakadunk a folyamatban, s lehet, szerencse, hogy „nem tudod és elképzelni se”, de mégis, tudd és képzeld el, „milyen félig elsüllyedni önmagad / egyre jobban kihűlő jeges fjordjában”. Lám, hogy profán legyek, nagyon belecsaptunk a lecsóba, pedig ez itt csak az út summájának kezdete, most jön csupán az első gyomros, a Péter éjszakája – erős, szívszorító lélekösszegzése az örök kételybe menekülő, hátráló bizonyosságnak. Kétezer év ezernyi hitvitája s léthimnusza zendül ránk a ciklusba zárt ciklus soraiból; az intertextuális összefüggésekre „ugró” filoszok itt akár szemtől szembe találkozhatnak József Attilával („Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad! / Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.”) véljük ezt felismerni a kötet azon sorai mögött: „Csak éhes vagyok a változásra. Hogy / ne fogyjon el a levegőnk. Legyen / hal a hálónkban, asztalunkon ebéd, / s gyerekünknek valami kis / csapongási lehetőség a mi / visszavágott szárnyainkhoz képest - ”. A párhuzam korántsem felszínes versélményből fakad, nagyon tudatosnak érezzük az erő megkopását, az úgymond igénybejelentés tompítottságát, s annak felismerését: kárhozat nélkül nincs üdvözülés. A kötet s a kortárs költészet nagy pillanataira látunk rá itt, ebben a versben, belénk égő sorokkal. „Háttal neked. Mert felnyitottad. / Üres sír-arcod rászáradt kenet / az emlékezeten.” - írja Hegyi, majd megerősíti, időt állóvá, ugyanakkor velünk s bennünk történő friss pillanattá téve a képet: „Háttal neked. Mert felnyitottad a szemünk. / Üres sír tekintetünk ha / egymásba néz – téged lát.

A következő fejezet – az egyetemes után – a magántörténelem pilléreit sorolja, faggatja, állítja egymás mellé; apák, nagyapák, a személyesen ismert nemzedékektől megörökölt eszmék, téveszmék és menekülő útvonalak (vagy abban inkább az egyetlennek) létemléklenyomatait.  („viselem nem nézem árát a szűrődő riadalmak / nyomát viselem uram de így is éllek és hallak” /karácsonyi ezüstérme; Éle/). Az újabb fejezetcím – A Kedves megszelídítése – magáért beszél, de korántsem szokványos itt sem; mert az benne a rejtvény, hogy valóban magáért, önmagáért beszél; a lét s a létezés törvényeinek, szabályainak lassú megértése, elsajátítása, zsákutcákba futó lázadások emléke értődik s oldódik fel abban, ami az elvegyülők sorsa, ami segíthet ugyan kiválni, de mindenekelőtt – megmaradni. Miközben botladozunk a tektonikus rétegek (újabb fejezet) peremeiben, éleiben, bukdácsolunk az eszmélet súlya alatt: „romlani hagyjuk / eszméink testét mindig / avulni hagyjuk” (Ami omlik és ami nem). S ha valóban eszméltünk, rá, a végképpekre, akkor az újabb tanulási folyamat: Megtanulsz világul. A költő közéleti versei sorjáznak itt, ha úgy tetszik; a szomorú indulat tereli csoportba őket, fázósan bújnak össze, ritmusuk izomfeszülés, rímeik ökölbe szorulnak; mindmegannyi fohász, imádság megváltásunkért és fájó rögzítése megválthatatlanságunknak: „bármi volna-lenne ez az ország, / ugyanúgy magozza még ma is a torzsát / foghatom tatárra muszkára törökre / fájdalmasan egy fél – ezt kapod örökbe” (Ugyanott); „itt mindig ez a világ van. olykor / fehérneműt vált, ha összevérzi” (Egy napra rá); „Elnézem. Ez itt a Társadalmi Error Háza. / Egy fontos intézmény elé felhúzott / emlékezéspolitikai kirakat. / … Elnézem. Adhoc-ország megnyugtató folytonosságát. / Az intézmény továbbra is készen áll” (Andrássy 60). S végezetül, e bekezdés zárása képpen, az iménti vers lényeges lábjegyzete: „nem nyitok vitát - / elég becsukni a / nyitva hagyottakat” (Helyreigazítás).

Eddig költőnk és kora, az egyetemes, a megörökölt, s az átélt; de természetesen nem marad adósunk még további három fejezetben mindez lélekszétszálazásával, olykor vitatható ítéletei kimondásával; hisz nem summázhat véleményt arról, amit bevallottan nem tud elképzelni, legyen az bárki bármely életvesztése, avagy halálugrása – de fölfoghatjuk ezt is az értelem és az értelmezhetetlen birokra kelésének, aki dudás akar lenni, annak bizony ezt a meccset is le kell játszania, hogy eljusson a már említett rejtett konklúziók egyikéhez: „akkor az enyém, ha elvesz. / úgy teljesít, hogy elfogyaszt. / magából kifordult világban / ázunk tavaszt” (Treelogy). Hogyan összegezzük hát végül e kötet érvényességét, súlyát, kivívott rangját és szerepét kortárs költészetünkben? Mindenkori olvasóját a gondolkodás helyzetébe, kényszerébe, s ugyanakkor ennek szeretetébe hozza. Lényeges ez, hiszen szeretni talán lehet gondolkodás nélkül, de gondolkodni szeretet nélkül – lehetetlen. „mert nem egészül. Kegyelemmé sem. / nem talál fogást rajta az / egész figyelem.

Hegyi Zoltán Imre: shizoo. Versek. Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2017. A kötet bemutatója az Ünnepi Könyvhéten: június 8., péntek, 14. óra, Vörösmarty tér, az Oroszlános kút melletti színpadon. Moderátor: Szondi György. A kötet az Ünnepi Könyvhét idején a Kortárs Kiadó 11. sz. pavilonjában vásárolható meg.