Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Kinek önlexikon, kinek ön lex ikon Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2018. June 6.

Tamási Orosz János

Kinek önlexikon, kinek ön lex ikon

Bravúrkötet a könyvheti forgatagban

Érdekes, tanulságosan szórakoztató kaleidoszkópba pillanthat bele az, aki birtokába veszi a – véleményem szerint – könyvheti kínálat legizgalmasabb kiadványai közé sorolható kötetek egyikét: az Önlexikon (kortárs magyar írók önszócikkei) címet viselő lexikon-parafrázist. Szívem szerint tovább fokoznám a dicsérő mondatokat, ám helyzetem ettől óvakodni kényszerít, lévén magam is birtokolván abban néhány oldalt. Emiatt talán szólnom róla sem épp előnyös lépés, ugyanakkor épp e szituációban erre való biztatást is fölfedezni vélek. Hiszen, ha már lehetőségem nyílt arra, hogy önmagamról írjak, de úgy, mintha nem én tenném, akkor miért ne írhatnék ugyanezen aspektusból a könyv egészéről?  Leginkább arra szorítkozva: miért látom én ezt a kötetet az egyik legizgalmasabb kortárs kiadványunknak?

A válaszért keletkezésének gondolatáig kell visszakanyarodnom. Szondi György, jeles bolgarista műfordító, a Napút és Napkút műhelyek létrehozója, remek főszerkesztője „csapott le” az általa írt előszóban megnevezett Szénási Ferenc hozott anyagból merített ötletére; egy hasonló ívet s tematikát követő olasz enciklopédiára. Maga az ív pediglen: az önszócikkre fölkért alkotók kívülről, távolabbról, egyes szám harmadik személyben fogalmazott módon mutassák be személyiségüket, tevékenységüket; mindazt, ami szerintük fennmarad róluk egy majdani szócikkben, de arról se feledkezzenek el, amiről – szerintük – az utókor, bizony, el fog. A felkérés szövegezéséből „adja magát” az önirónia képessége, de  elsődleges és nyilvánvaló az a lehetőség, hogy az alkotó e szócikkben mindenekelőtt – adja magát.

A kötet bő két évig készült, az első fölkérő levelek 2015 tavaszán, kora nyarán indultak a címzettekhez, eleve igen tág – mondhatni: provizórikus -  korlátokat szabva, mind a közelítés-beavatás módját, mind terjedelmét, mind határidejét illetően. Szigorúan betartandó időhatár csak ez utóbbit illetően született, de ez is akkor, amikor már közeledett a kötetbe szerkesztés munkálatainak legvégső pillanata. Ami érthető cezúrát jelent: mozgó vonatra még csak-csak föl lehet kapaszkodni, de mozgó nyomdahengerre ugyanezt tenni - az már elég erős kihívást jelenthet. Nos, a végeredményt immár lapozgathatják az olvasók; s mint mondtam, roppant sajátos képet nyerhetnek az irodalom birodalmáról, ám elsősorban arról, hogy ezt néhányan hogyan akarják látni s láttatni. Mint egészen fentebb már olvashatták: kinek önlexikon, kinek ön Lex Ikon...

Tűnődéseink már a „néhányan” pontosításával elkezdődhetnek. Szondi főszerkesztő előszava világosan s homályosan egyaránt fogalmaz: bőven  négyszáz fölött volt a fölkértek száma, s a kötetben végül kétszázharminchárman szerepelnek. Tegyük hozzá: kéziratot senkinek nem adott vissza, s emeljük ide pontosan idézett mondatait: „A kötetben szereplők névsoráért egyedül én felelek. Tudatos a bármely tán elvárható-kívánatos kánontábor elkerülése. (Tudatos ekként a megkeresésre választ se adó vagy hárító távol-maradók, «a hiányzók» lajstroma is?) Nemigen volt mérce a megjelent könyvek számossága, nem volt az – az ismertség foka sem.” Azt gondolom: ennyi bőségesen elegendő ahhoz, hogy e sorok olvasója képet alkothasson a kínált kötetről; de, bővítvén a képet, „cizellálván az ikont”, elmondom: miért is dicsérem-dicsértem oly annyira első mondataimban?

Mert – talán nem csak számomra – sokat mondó az a sokféleség, mellyel ki-ki élt a felkérésben körvonalazódó lehetőséggel. És talán a kelleténél is sokat mondóbb az a „hiány”, amire az összeállító is utal; lehet mögötte időhiány, de lehet-jelenthet tudatos távolságtartást is. Ez utóbbi miértjének vélelme pedig önmagában bizonyítóbb erejű lehet, mint a valóság; egy közömbös, vagy éppen hogy az olvasótábor igényét, érdeklődését szolgáló helyzetben passzívnak maradni – mondjuk úgy: furcsa. Hiszen ez a helyzet lényegében a leghálásabb föladat egy írónak: „játszani is engedi”, játszhat tehát, megmutathatja, mi rejtőzik az élet szigorú tényadatai mögött, elszámolhat tartozásaival, bemutathatja követeléseit, kiválhat váltói mögül, vallhat megváltójáról, egyáltalán – érdessé s érdekessé teheti magát, vagy épp fölöltheti az éretlenség álarcát, ki még, épp ezért, még mindent kimondhat. Akár, nota bene, arról is meséltethet „valaki mással”: miért nem akart mesélni valaki másként sem önmagáról. Ez a lehetőség fölkínálta a hallgatás lehetőségét, s ha valaki e helyett a hallgatást választotta-választja, nos, annál ékesebb beszédek csak közéleti kampányok során kötik le – gúzsba – figyelmünket. De szóljunk azokról is, akik nem hallgattak, hanem hát – hogy is mondjam – kint is vannak, bent is vannak a szóban forgó összeállításban, s akár ez is tűnődőbb lapozgatásra készteti az olvasót.

Aki kedvencére rákeresve azt látja, amit amúgy is tud, tudott: az önszócikk fölsorolja a megjelent köteteket, cím, évszám, kiadó, fölötte a szerző titulusai, alatta díjai, na de hol van a szerző? Tudjuk: ezekben. Na de hol maradt mindennek árnyéka: a művek lelke, lélegzete, hol a beléjük rejtett remény? Vagy írónak lenni – ennyi? Beosztások, stallumok, könyvtártagkönyvek, s bársonypárnán pihenő kitüntetések? Meglehet, ez valóban fontos, na de itt és most csupán elmaradt kézfogást jelent az olvasóval. Még szerencse, hogy sokan bőséggel kárpótolnak bennünket, engem, az olvasóként szólót is, a kötet lapjain. Egy remek ötlet kerek, egész megvalósulása így ez az Önlexikon; kiváló mondatok születtek azért, többnyire, hogy elvegyülve a Parnasszus Cupidóival váltsák be vágyaik s váljanak ki ki-ki dicsőségére. Hangsúlyozom: bölcs gondolat-szűretre sarkalló kiadvány lett végül, kiváltképp mindenki figyelmére érdemes, akit érdekel (még) kortárs irodalmának világa – s akit nem, az is lelhet inspirációt itt erre is, arra is.

Érdekes, tanulságosan szórakoztató kaleidoszkópba pillanthat bele az olvasó, miképp önmagam, aki azért – szerzőtársként – tartozik egy kacsintással a netán itt akaratlanul megbántott íróknak; fenntartván azt, amit az önirónia lehetőségének elherdálásáról mondtam, sérteni, meg, senkit nem állt s nem áll szándékomban. Tudja, aki tudja: e sorok írója is „érzékeny ember, így hát könnyen sért meg másokat”. Idézet a kötetből, koppintottam, hogy kitől, keressék meg. A kutatás közben nem ez lesz az egyetlen mondat, amellyel gazdagabbá válnak s váltódnak – ezt megígérhetem.

(Önlexikon. Kortárs magyar írók önszócikkei. Összeállította: Szondi György. A Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványa, Budapest, 2017)

A kötet bemutatója az Ünnepi Könyvhéten: június 8., péntek, 14. óra, Vörösmarty tér, az Oroszlános kút melletti színpadon. Moderátor: Szondi György.