Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Bucsella József tanítása Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Közélet
2017. November 14.

Surján László

Bucsella József tanítása

Teljesen egyetértek Megyeri Dáviddal: nincs értelme a mai ellenzék kormányképtlenségéről beszélni, hiszen még az ellenzéki szerepre sem alkalmasak. Új szó kell tehát, és ez az ellenzéképtelenség. Régen létező fogalom, de eddig nem volt neve. Már 2014-ben is az történt, hogy az ellenzék bukott, s mégpedig nagyot. Megbukott ellenzékiségből. Nem a Fidesz-KDNP szövetség másodszori kétharmadja mutatja ezt. (Ha hinnék a közvélemény-kutatóknak, akkor mondanám, harmadszor is ez várható. De a politikai életből már teljesen kiszorított Kovács László klasszikus mondását sem szabad felejteni: nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni, hanem választásokat.) A bukást az üzenetnélküliségük jelzi.

Miért buktak el? Mi az oka, hogy 2010 óta sem a Jobbik nem tud felnőni, sem a baloldal nem képes rendezni a sorait? Lehet egyik vagy másik lépésüket hibáztatni, ki lehet jelenteni, hogy ez vagy az a vezető alkalmatlan, de a kudarc, az ellenzéképtelenség nem egy döntéshez kötődik. A lényeget egyetlen szóval ki lehet fejezni: hiteltelenség. Az alábbi gondolatmenet úgy kapcsolódik Megyeri Dávid október 30-ai írásához, mint az alkotmánybíróságon a párhuzamos indoklás az ítélethez.

Az ellenzéknek az ország egésze szempontjából kulcsfontosságú feladata van. Rájuk hárul a kormány ellenőrző szerepe. A mindekori kormányoldal biztosítja a kormány számára a kellő számú szavazatot, vagyis az ellenzéki zsargon szerint szavazógépként működik. A hibákra feltárása az ellenzék feladata.

Márpedig hibátlan kormány nincs. Meri-e valaki azt állítani, hogy a harmadik Orbán kormány hibátlanul működött? Szerintem a miniszterelnök úr sem gondolja ezt. Megkapta-e az ellenzéktől azokat az időben jövő figyelmeztetéseket, amelyek segítették volna a hibák gyors kiküszöbölését? Egyáltalán nem. Közbe vethetné valaki, hogy minden héten a fejére olvasnak a kormánynak ezt meg azt, mit kívánok még? Nem sokat, csak azt, hogy csak igaz vádak hangozzanak el. Mit ér az a vád özön, amelyben még azért is a kormányt hibáztatják, hogy reggel felkel a Nap? 2010 óta kritika-inflációs időket élünk. Az elértéktelenedett, hiteltelen szavak hatástalanok. Ki a csuda volna képes a sok hamis vád között felfedezni a valódiakat?

Miért a folyamatos vád özön? Még az első Orbán kormány idején történt, hogy megfogalmazott az ellenzék valami vádat, amiről tudni lehetett, hogy hamis, és azt is, hogy rövidesen ki is derül a hamis volta. Egy ellenzéki újságírótól megkérdeztem, hogy miért teszik ezt, hiszen nekik is tudni kellett, hogy a vád hamarosan megdől? A válasz őszinte volt: nem számít. Az emberekben csak az rögzül, hogy a kormány valami rosszat csinált. Egy csepp. Négy év alatt sok csepp lesz, s a végén a kormánynak mennie kell. Valóban: akkor a csepp kivájta a követ, 2002-ben, ha nem sokon is múlott, de kormányváltás lett. Most azonban nem csöppenként adagolják a vádakat, hanem dézsából öntik. Mint hajdani főpolgármester jelöltjük a maga fejére a jeges vizet. Azon még kacagtunk, ma oda sem figyelünk. Az ellenzéki víz úgy jutott a súlytalanság állapotába, hogy nem kellett vele az űrbe menni.

Nem kapta meg tehát az ország az ellenzéktől, amit joggal elvárt: a jobbító kritikát, ami kellene, hogy gyorsabban haladjunk előre. Hiszen nagyon messze vagyunk például még attól, hogy anyagiakban felzárkózzunk az úgynevezett európai színvonalhoz. Ilyen pártokra tehát nincs szüksége az országnak, még ellenzéki pozícióban sem, nemhogy a kormánykerékhez lehetne engedni őket.

Ezért roppant nagy felelőssége van a kormány híveinek. Ha elbűvölve nézik a közvélemény-kutatók adatait, s kényelmesen hátra dőlnek, és azt a fáradságot sem veszik, hogy elballagjanak majd a szavazófülkébe, akkor egy talajt veszített, szellemiekben és erkölcsiekben megfogyatkozott alkalmatlan társaságot bíznak meg az ország felemelésével. A hazai ellenzéknek ugyanis sokkal, de sokkal több híve van, mint amennyit megérdemel. S ők, a dolog természete szerint, el is mennek majd szavazni. Mert egy dolgot azért sikeres volt: gyűlöletkeltésből az ellenzék jelesre vizsgázott.

A kritika-infláció kicsorbította az ellenzék legfontosabb fegyverét. Ebben a helyzetben már csak egy reményük lehet, egy karizmatikus vezető. Ilyen pedig egy van az LMP-től a Jobbikig terjedő spektrumban: Gyurcsány Ferenc. Botka lelépése után alighanem könnyen elfoglalhatta volna ezt a posztot. De úgy tűnik, menekül. A határontúliak szavazati jogának megvonása öngyilkos ötlet, nem csoda, hogy még Tamás Gáspár Miklós is sietett elítélni az elgondolást. Gyurcsány, mintha elfelejtené, hogy kétszer nem lehet ugyanabba folyóba lépni: megismétli 2004-et, azaz ismét a határontúliak ellen fordul, ráadásul most a siker minden reménye nélkül. Lépése ostoba és mélységesen tisztességtelen. A határontúliak szavazati joga ellen két érvet szoktak felhozni: nem viselik döntésük következményeit és nem járulnak hozzá Magyarország fejlődéséhez. Egyik érv sem igaz. Nagyon nem mindegy számukra, hogy törődik-e velük a magyar kormány, vagy sem. Az anyaországon kívül élő nemzettársaival minden szlovák, román, német vagy szerb kormány törődik. Csak nálunk alakult ilyen szerencsétlen helyzet, hogy a baloldal nem vállalja ezt a feladatot. A szavazati jog (ami egyéként korlátozott, hiszen az egyéni körzetekre nem szavazhatnak), talán kikényszeríti, hogy az egészséges gondolkodású országok mintájára ez a kérdés kikerüljön a pártpolitikai csatározások ingoványából.  Ha pedig a magyar kultúrából kiemelnénk azokat az értékeket, amelyeket Trianon után az elszakított területektől kaptunk, bizony sokkal csonkább lenne a csonka haza.

Tulajdonképp nyílt levelet kellene írni és megkérdezni tőle, így november tájékán, hogy ismeri-e Lukács Mátyás vagy Bucsella József nevét? Mindketten a Vörös Hadseregben szolgáltak, és amikor kárpátaljai magyarként észlelték, hogy 1956-ban saját véreik ellen kellene harcolniuk, inkább az életveszélyes dezertálást választották, de magyarként nem lőttek magyarra. Mindkettőjüket elfogták. Lukács azonnal a Gulágra került, Bucsella története megdöbbentőbb. Halálra ítélték, ki is végezték, de nem halt bele a sortűzbe, a fejlövésbe. Megoperálták, felépülése után ő is a Gulágon kötött ki. Az életéről Kocsis Csaba írt dokumentum jellegű könyvet Elrabolt ötven évem címmel. A könyvbemutatót november 4-én Dupka György tartotta Berettyóújfaluban.

Lukács Mátyás és Bucsella József abból adnak példát, ami sajnos a mai ellenzékből hiányzik: hazaszeretetből. Gyurcsány most arra gyűjti az aláírásokat, hogy a Lukácsok és Bucsellák ne szólhassanak bele a magyarországi ügyekbe. Létezik ennél gyalázatosabb dolog? Nem csoda, hogy ettől a többi ellenzéki pártnak is felfordult a gyomra, és működni kezdtek a túlélési ösztöneik: Mindent lehet, csak Gyurcsányt ne. Így viszont az egyetlen vezetésre termett figurától fosztják meg magukat.

Gyurcsány ostobaságot csinált, de ő maga nem ostoba. Ahogy mondják, 19-re lapot húzott. A célja nyilván nem más, minthogy a legerősebb ellenzéki párt vezetőjeként uralja a 18 utáni parlamenti csatákat. Ehhez a Jobbikot ki kell lökni a demokratikus pátok sorából, ami Kálmán Olga ide, Kálmán Olga oda, nem lesz nagyon nehéz, és ki kell várni az MSZP zsugorodását. Fel lehet szívni a mikró-pártokat, s máris megvalósul a cél. Ezzel a szavazati jog megvonási ötlettel ezek a remények látszólag kútba esnek. Ám ez nem biztos. A kérdés, lesz-e annyi becsapható, félrevezethető és nemzeti szolidaritás nélküli ember, aki merő irigységből azt mondja: tényleg ne szóljanak bele, azok, akik kint rekedtek. A DK úgy véli, hogy ezek az emberek majd hozzá segítik őket, hogy a(z) (demokratikus) ellenzék vezető erejévé legyenek. Remélem rosszul kalkuláltak.

Hatvanegy éve Bucsella József és társai tudták mivel tartoznak a nemzetnek. Vajon mi, mai magyarok, tudjuk-e, hogy mivel tartozunk nekik? Állampolgári jogaik megvonásával biztosan nem. De nagyon szeretném látni már azt a középiskolai tankönyvet, amelyben Bucsella József története is olvasható Hunyadi Mátyás, Dobó István és a sok más hősé mellett. Bucsella, aki túlélte saját agyonlövését. 

A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke.
Megjelent a 2017. november 14-i Magyar Időkben


 
instagram wordpress download burun estetiği ElektronikSigara hacklink elektronik sigara hacklink satış