Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

"...kezdetben kávé, aztán a hihetetlen…." Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2017. September 14.

"...kezdetben kávé, aztán a hihetetlen…."

Plamen Dojnov köszöntése

Olykor, ösztökélvén derűsebb kedvre magam annál, mint ami alapból mintegy sugárzik belőlem, azon molyholgat az agyam: valamit rosszul adtunk át egymásnak a Teremtés kezdetéről. Nem létezik ugyanis, hogy minden szó stimmeljen ott, ebben – ismétlem, maradván a derű határain belül – hívő és nem hívő egyformán egyet érthet, egyet kell értsen velem. Mert hogyan is fest az első pillanat? Mély sötétség vala, tehát azt is csupán sejtjük, hogy minden kietlen és puszta; egyedül Isten lelke lebeg valahol a vizek fölött. Értjük, csak úgy lebeg, két alig sejthető semmi senki földjén, támasz, fogódzó, biztos pont nélkül. Jelentkezzen, aki nem így szokta kezdeni a napot, nem ugyanilyen kietlenség fölötti lebegéssel próbálja kitalálni: mennyi az idő, hány nap van még szombatig, milyen évet írunk? És merő rutinból, mindenféle nagyobb aznapi teremtés kezdete előtt, kizárólag, mondom, rutinból, lefőzzük a kávét. És most ezen senki ne akadjon föl; igen, ahhoz minden van, eleve, és Neki is volt, kellett, hogy legyen, mert ha mégsem, akkor most jól nézzenek körül: látnak engem? Látnak itt bármit is? Látják Plamen Dojnovot? Kizárt. Vagy ha mégis, akkor, bizony, nem stimmelhet a világ legnagyobb példányszámú könyvének első bekezdése: lehet, hogy mély sötétség volt, kietlenség, és lebegés, de hol? „Fönn az aromás gőzben.

Íme, az elengedhetetlen korrekció – s máris megérkeztünk. Előbb lefőtt a kávé, majd lőn világosság, s már ment is minden, mint a karikacsapás. A hetedik nap reggelére minden készen állt, beleértve a legfontosabb kérdéseket – mert azoknak szinte egyikére sem tudunk felelni, önerőből, azóta sem. Mert, ugye, üljünk be példának okáért Dojnovval egy kávéházba, s ízleljük meg vele együtt azt a kávét. Na igen, melyiket? Világos, hogy mindannyian mindig azt szeretnénk magunkba kortyolni, mely Istent a teremtésre ösztönözte – de melyik volt? A választ, ugye, elrejtette, mint ahogy ez az ő titka, ha jól meggondoljuk, szinte mindenben; dönthetünk, így is, úgy is, na de nem mindegy, hogy abba a kávéba cukrot döntünk-e? És – mennyit? S ez, ugye, még épp csak az út kezdete – hol vagyunk a fűszerek próbájától, hol az aromák illatanyagától, a bódítás ezerféle varázsától, az olyan ördögi csábításoktól, melyek alapanyagát azért ő is a Teremtő fűszeres polcáról csente. Csak, ugye, az arány, az nem mindegy.

Kafepoemi, kávéköltemény, érkezzünk azért lassan lírai vizekre; nyissunk, juszt is találomra, a kötet erősebb ízeinek egyikével, harapjon, marjon nyelvünkbe a „hosszú kávé őrölt fahéjjal, jamaikai szegfűborssal”. Káprázatos erőre kapni ettől, „törnéd a világot ízekre”, de még ringatóbb már engedni el azt az erőt, „íznyugalomba” süppedni, mert „alvó cselló vonójával szúrnád magad mellbe gyorsan” már egyetlen korty után. Marad Dojnovra szádon Tóth Árpáddal biccenteni: „én, Isten törött csellója, hallgatok” immár. S boldogan hamvadsz örökre.

Nem számoltam össze, no hát, itt a fülszöveg-puska, Szondi György még erről is számadást ad nekünk, remek hangulataroma-magyarításai mellett, ötvenkettő kávérecept sorjázik tehát itt egymás után versbe foglalva e könyvecskében. Valamennyit úgysem tudom megkóstolni, de törekedni kell rá, erre is, ugye; „epedi forró szomjas ajkad”. Vagyunk, míg kitart vágyunk vagyona, s elmerülsz végül, s az lesz a legjobb, hidd el ezt bárkinek, amikor elmerülsz a neked jutott ízek emlékeinek felidézésében, s közben lassú kortyokban hörpölöd kávéd, „a pikáns aromától édenkertek szürkülete szitál” feléd s rád; és minden tulajdonképpen így van rendben. Egy élet, az életed munkájával sem oldottad meg a legfontosabb titkot: milyen kávét főzött a Teremtő, lebegvén a sötétség s kietlenség szorításában? De talán nem is ez a mi dolgunk. Csupán a lenni, ahogy lehet, „mindenütt”, zárja Plamen Dojnov „ahol hatalmasan és végtelenül lüktet az élet, hogy egyidejűleg legyél az emlékben s jelen időben, a nosztalgikus tegnapban és a pótolhatatlan mában, míg el nem tűnsz végül egészen”.

Mert eltűnünk, miként kávéházaink. Mint eltűnnek majd, végül mindenképp, e kávéköltemények ihletői, helyszínei, a pesti Morik, a Gerbeaud, a Centrál, a Mozart, a nekünk kedves helyek, eltűnnek, bezárnak majd, de ha örökre, sem immár végleg, hiszen a költő ötvenkét vershelyszíne őrzi őket, míg világ a világ – mert, amíg a világ világ, addig mindig lefő valahol egy kávé. Nekünk is. Ahogyan lefőtt valaha a Weingruberben, a Hanglban, a Burgerben, a Tigrisben, a Vanekban, mennyi apró-cseprő legenda főtt kávéinkba, az idő aromáiból?

Illatoz az ősz, mint midőn menekülőként átoson, régi címet veszítve el, a városon:” … „siet a szerelmetlen tél szívébe nesztelen.” Indulunk hát, lassan, lassan indulnunk kell, fizetek, főúr kedves, drága öreg barátom, fizetek, de előbb nótázzunk kicsit Bob Dylannel, hát előbb „adj még egy kávét az út előtt, adj még egy kávét és indulok, úgy hívogat a völgy….

Tamási Orosz János

Kapcsolódó meghívó


 
instagram wordpress download burun estetiği ElektronikSigara hacklink elektronik sigara hacklink satış