Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Tények és víziók közötti egyensúly Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2017. June 19.

Kabdebó Lóránt

Tények és víziók közötti egyensúly
(Antoni Krauze balladája a szmolenszki katasztrófáról)

Magyarországon csak egyszer mutatták be Antoni Krauze döbbenetesen sodró erejű, mégis az egyensúly remeklését eltaláló filmjét, a lengyel nemzeti tragédia tizedik évfordulóján, az Uránia filmszínházban.

Miután nagyhírű rendezőről van szó, magam is megnéztem alkotását. Bár kétségekkel indultam, és féltem, hogy a sokféle sugallatos magyarázat egyikével azonosulva fog kapcsolódni, tisztázás helyett még nagyobb zavart kavarva az emlékezetes tragédia körül. Pláne miután politikai szenvedélyek is kapcsolódtak, különböző gyanúsítgatások szaporodtak az évtized során. És ezek az évforduló alkalmával erőteljesen felújultak. A filmről magáról csak ennyit tudtam:

Smoleńsk - lengyel filmdráma

rendezte: Antoni Krauze

készült: 2016

120 perces film

forgatókönyv: Marcin Wolski, Tomasz Łysiak, Maciej Pawlicki, Antoni Krauze

főszereplő: Beata Fido

zene: Michał Lorenc

fényképezte: Michał Pakulski

forgalmazza: Kino Świat

A film előtt aztán Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság akkoriban újonnan érkezett nagykövete, egyben irodalomtörténész professzor bevezetőjét magyar származású felesége olvasta fel. És ez, a kolléga által fogalmazott higgadt, tájékoztatóan elemző hangvételű szöveg, amely a téma és a film körüli vitákat is pontosan jelezte megnyugtatólag keltette fel érdeklődésemet:

2010-ben általános elismerésnek örvendett és nagy sikert aratott a Czarny czwartek (Fekete csütörtök) című Krauze-film, amely az 1970. december 17-i emlékezetes tengermelléki eseményeknek a borzalmát mutatja be úgy, ahogy azok valóban megtörténtek. Ebben a filmben a mester a közelmúlt eseményeinek megalkuvást nem tűrő igazságkeresőjeként mutatkozik meg. Olyan igazságot tár fel, amely a mai életünkre is hatással van.

Annak, hogy Antoni Krauze vállalja ezt a szerepet, még határozottabb, még kifejezőbb bizonyítéka az a film, amelyet most fogunk látni. A kitűnő rendező több szempontból is kockázatos, merész és ellentmondást nem tűrő feladatra vállalkozik: megpróbálja felderíteni az igazságot a szmolenszki tragédia okairól. Olyan sebekhez nyúl, amelyek még nem gyógyultak  be, olyan fóbiákat érint, amelyek még nem csillapultak. Magára haragította sok régi barátját, hívét és magasztalóját és sok új ellenséget szerzett magának. De kivívta mindazoknak az elismerését és tiszteletét, akik nagyra becsülik az olyan embert, az olyan művészt, aki komolyan áll a dolgokhoz, és kész mindent mérlegre tenni, hogy az áldozatok emlékének elégtételt szerezzen.”

És folytatásaképpen idézzem fel a vetítés utáni pillanatokban megrendülten fogalmazott véleményemet is, amelynek tolmácsolására Kiss Gy. Csaba kollégámat kértem meg, aki a bemutatón jelen lévő rendező kíséretében tartózkodott. Félrehívtam, és hangsúlyosan kértem: „Csaba drága, kérlek mondd meg a rendezőnek, hogy csodát teremtett. A hosszan elnyújtott zárórészben sikerült minden könnyen adódó giccses megoldást elkerülnie. Minden feltételezést felvillant, csodálatosan kiegyensúlyozottan megjelenítve úgy, hogy egyik mellett sem kötelezi el végül is a filmet. Az egyensúly csodáját úgy jeleníti meg, hogy az műalkotássá emeli az esettanulmánynak induló történetet. Ezért drukkoltam a vetítés alatt, ezt reméltem. Add át gratulációmat a remekmű alkotójának.”

És most utólag magyarázatként tegyem hozzá a következőket. Az Arany emlékévben mi magyarok is újra kell gondoljuk a nagy költő balladáinak világát. Az iskolás „balladai homály” helyett azt kell tudatosítanunk, hogy Arany János balladái éppen azzal válnak egyedülálló remekművekké, hogy az elbeszélhető történet mindegyik variációját a lehető legracionálisabb nyomozó szenvedéllyel végigvezeti, hogy végül is egyik változat mellett sem elköteleződve, a teljes választékot megjelenítse a művel ismerkedők előtt. Minden lehetett a történetekben, de semmi sem bizonyítható. A történet éppen azért válhat műalkotássá, mert általa a létezés sokesélyes kimenetele, az emberi cselekvés egyszerre eleve elrendelt és a szabad akaratot is magában hordozó sokértelműségében mutatja meg önmagát. Krauze filmje hasonlóképpen tudja ezt a balladai létezésmódot felvillantva a politikai történelem valóságát a maga sokesélyességével felmutatni.

Mert miről is szól ez a film? Tíz évvel ezelőtt a katyńi tragédiát hivatalosan gyászolni indult a lengyel állam legfelsőbb vezetése. És ezt a vezetést fejezte le: a leszálláskor Szmolenszknél elpusztult, felrobbant a repülőgép. Rossz idő volt. De sürgetett a kötött idő. Az emlékezés méltósága hajtotta a szereplőket. Akik így mártírrá váltak. Mint Katyńban valaha a lengyel értelmiség színe-java. Az emlékezettek és az emlékezők tragédiája a nemzet és a világ tudatában azóta egybeolvadt. Ez utóbbit számtalan variációjú gyanúsítás próbálja „magyarázni”.

A film a dokumentumfilmet művészi játékfilmmé alakítva készíti a maga esettanulmányát. Minden variációt, amit a tíz év feltárt vagy feltalált, avagy kitalált, mind pontosan, reális eseményként feldolgozza. „Sültrealista” módon kezdi, miként azt a magyar terminológia is jellemezheti. Csakhogy ezek a tendenciák, ezek az eseménybemutatások egymásnak ellentmondó végkövetkeztetéshez vezetnek. Mindegyik végigvezetett eseményszál ellentmond a másiknak. A sok ellentmondó esemény azután ellene mond sorban egymásnak. És mindegyik hihető. Valóságos tények által hitelesített. Dehát akkor hogy lehet ebből egy valóságos narrációt elbeszélni a film végére?

Szerencsére a rendező nem is ezt akarja. Mindegyik esemény-szál felkanyarodik a mitológiába! Mindegyik lehetett is, de bizonyítottan egyik sem következik. Imigyen születhet meg a balladás sokértelműség. Aminek létrejöttéért a film utolsó harmadában oly igen drukkoltam. Mert mindegyik szálat oly kiteljesítve vezeti végig, hogy kétségbeesve vártam, hogy melyik mellett teszi le a garast. Amit ha megtesz, vége a filmnek, giccsé válik, politikai reklámmá, „pártos” megalkuvássá. De nem! Mindegyik szál befejezése előtt elkapja a folytatást, és belevág egy ellentétes másikba. Így születik meg, csodálatomra a ballada nagyszerű egyensúlya. Melynek összegezése maga az alkotás: minden lehet, mindegyik okozhatta, esetleg több ok is válthatta ki a tragédiát. Talán soha sem lehet véglegesen tisztázni. Éppen ez a tragikus ebben a történetben. Bekövetkezett – ennyi is legyen elég. A történelem ennyit rögzíthet, ennyire emlékezhetünk, ennyit gyászolhatunk. És ehhez, mint mindegyik nagy nemzeti tragédiához, minden nép esetében (lásd a mi Mohácsunkat például!) hozzáalakulnak a személyes értelmezések. Addig él egy nép, amíg képes ezeket a tragédiákat értelmezni. Mert akkor igyekeznek kiemelni személyes önmagukat az emberek és egész népek is a tragikus pusztulásból. Katyń és ez a kegyetlen utójáték együtt vált a lengyelek egyik nagy tragédiájává. Ez izgat minden egyes lengyelt, és izgatja a nép egészét. Keresi a magyarázatot a magyarázhatatlan veszteségre. Mert élni akar. Túlélni. Felülírni a tragédiát. Egy élni akaró, életre szánt nép keresi ebben a filmben a magyarázatot. És nem egy magyarázat adja erre a megoldást. Hanem az a közös keresés, amely éppen a tragédia ellenében az élet akaratát, a tragédiák kikerülésének mechanizmusát vizsgálja. Egy életre készülő nemzet történelemvizsgálatát és önvizsgálatát teremtette meg Antoni Krauze filmalkotása. A kicsinyes vádaskodások ellenében a felemelkedés méltósága formálódik ki a balladás zárás során. Ezért vitatták sokan a filmet, ezért tartom magam remekműnek. Ezzel válaszolhatok a nagykövet bemutató szövegére. Valódi nagy nemzeti önvizsgálatot vezetett fel a számunkra. Visszaigazolhatom. Az Arany János balladáin iskolázott magyarok között értő befogadókra találhat Krauze alkotása.