Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

A "margittaiság" mint életforma Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2017. June 6.

Kabdebó Lóránt

A "margittaiság" mint életforma

Margittai Gábor és felesége Major Anita nem luxuskörülmények között, most is éppúgy, mint valaha diákkorukban, utaznak érdeklődő, világra tárult tekintettel, szétnézőkként járják a nagyvilágot. Megszállottan keresnek, beszélgetnek, rákérdeznek emlékekre, történetekre, akárha mesékre: miként is kerültek magyarok szerteszét ebben a nagyvilágban. Nem a turisták számára előkészített utakat, és nem fényűző külföldet látogatnak, hanem lehetetlennél lehetetlenebb helyszíneket keresnek fel, és az ott szerzett tapasztalataikkal teszik gazdagabbá a magyarságról való ismereteinket. A „külső” magyarok sokszor extrémnek feltűnő eseteit teszik a „belső” magyarság történelmét megfejteni akaró gondolkozás meghatározó jeleneteivé. A szétszóratás esettanulmányaiból az összetartozás csodáját varázsolják elő számunkra. Nemzeti sorsunk megértését segítik ezekkel a sokszor igen is furcsán hangzó elbeszélésekkel.

Nem először írok a házaspár kutatásairól, de most, hogy a pünkösdi Lugasban olvastam Margittai Gábornak egy kísérteties könyvismertetését, most állt össze egésszé eddigi munkásságuk lényege. Mert egy olasz hölgynek a megszállott vállalkozását ismertetve rátalált arra az erőre, ami a sokszoros szétszóratás közepette, mindennek ellenében megtartotta a nemzeti tudatot, összekapcsolta a „külső” és „belső” magyarságot.

Kiss József – kell-e ennél mindennapibb magyar név. Az olasz fronton az összeomlás idején elhagyott kis dobozban egy tanyasi házban ottmaradt néhány tankönyv és fénykép segítségével ugyanis meg lehetett találni egy évszázad múlva is magát a veszélyeket túlélő főszereplőt, sikerült azonosítani személyét, és méginkább feltárni sorsát, amely egy budapesti mérnökhallgató személyén keresztül összeköti az utódállamok magyarságát, és segít emléket állítani életének. Sőt a történetbe belekapcsolódik a szerbiai népirtás éppúgy, mint egy rokoni – hasonló nevű – vízépítő mérnök, akinek újra kellett az emléktábláját állítani a Dunát és Tiszát összekötő, ma is hajózható Ferenc-csatorna tervezéséért és építéséért. Magyar értékek és magyar veszteségek hullámzanak ebben az egyetlen extrém nyomozásban.

És akkor beledöbbenek: a Margittai-házaspár több évtizedes vándorkereső munkája hiányt pótolt, és továbbra is – a híradásaikat követő érdeklődés mutatja – hiányt pótló munkára áldozzák munkásságukat. Nagy szükség van rájuk, kutatásaikra, és az azokból előbányászható nemzeti identitást erősítő írásaikra (persze filmjükre és vándorkiállításukra úgyszintén).

A háborút követő nemzedékek abban a hiányban nőttek fel, ami éppen ennek a nemzeti létnek a figyelmen kívül hagyásával rétegződött ránk. A marxista jelmondat magyar fordítása még a többi nemzet baloldali programjánál is jobban feledtetni akarta a nemzetfogalom értékét. „Világ proletárjai”-ról beszél a magyar szöveg, pedig eredeti megfogalmazásában „világ nemzeteinek proletárjai”-ról van szó. Szomszéd népeink nyelvén, de még oroszul is ekként szólal meg. Csak nálunk adták fel a nemzeti jelleget, feledkeztek el tudatosan, a deklaráció szintjén is erről. A hivatalosság leírta a „külső magyarok” nemcsak védelmét, de még a figyelemmel kísérésüket is. Így lettek feledettek a két világháborúban életüket vesztett katonák, a kötelességteljesítés áldozatairól beszélni sem volt szabad. Az apátlanul felnőtt nemzedékek áldozattá válása legfeljebb költők verseiben szólalhatott meg. Bella István, Utassy József költeményeiben hallhattunk apát kereső költők fájdalmas múltidézéseiről.

A Margittai-házaspár „külső magyarokra” figyelése azután több is volt, mint az évezredes veszteségek felsorolása, netán feltárása. Ők hozzáadták a túlélés esélyeinek bemutatását. Arról is beszámoltak, ami elveszett, de méginkább azokat szólaltatják meg, akik ragaszkodnak magyar mivoltukhoz. Akár legendás mesevilágba álmodva magukat akárha Egyiptomban, Dél-Franciaországban vagy Belső-Ázsiában. Nemcsak az elszakítottak, de a századokkal előbb elhurcoltak is, vagy a honfoglalás előtt hátramaradottak.

     
A könyvlapokra kattintva olvasható méretet kapunk

Legújabban publikált könyvük pedig a lehető legnehezebb feladatra vállalkozókat beszélteti: a valahai arisztokrácia osztályuk és magyarságuk miatt kétszeresen is üldözött tagjainak szívós helytállását mutatják be.  A Tiltott kastély kötetben Erdély pusztuló kastélyait mutatják be, de nem a tárgyi emlékeket (persze azokat is), hanem az emberi maradványt. Akik nem feladták tehetetlenül múltjukat. Hanem vállalják nemzeti hovatartozásukat a szórvány ellenséges körülményei között is. És milyen sikerrel esetenként. Azokkal beszélgetnek, akik nemcsak hatalmi helyzetben álltak helyt, hanem attól megfosztottan keresik a megtartás feladatait. Lehetőségekre vadászva. Visszatérve akár az itthon, vagy a nyugaton elért kedvező létkörülményeiket is feladva.

Hiányt pótló – mondtam bevezetőül. Margittaiék vállalták azt az életmódot, amivel szószolójuk lehetnek a veszteségek mellett az életakarat feltámadásának.

A Kádár-korszak fellazulása idején az ifjúság felfedezte a nemzeti összetartozás fogalmát. Erdélyt járni, a Felvidéket felfedezni már-már kötelező divat is lett. A szó felelősségteljes értelmében. Idekötöm a Marosvécsi Helikon-kastélyról készült régi fotót. Ezt nem Margittaiék könyvéből. Amikor ugyanis a könyvről beszélgettünk, egyik legnagyobb prózaírónk, Száraz Miklós György interneten átküldte az ifjúsága idején általa készített képet. Édesapja, ennek a hiánytpótló mozgalomnak egyik legfontosabb előremozdítója, a Kossuth-díjas író és szerkesztő Száraz György vitte magával az ifjú diákot, és akkor, 1972-ben készült ez az emlék:

Ennek, az akkoriban indult hiányérzetből táplálkozó mozgalomnak írói beteljesítője a Margittai-házaspár. Németh László szavával a tájékozódás hiánya szülte ezt az írói megszólalást. Ez az, amire figyelnek a valahai diákok, és a „mai magyarok”.

(Margittai Gábor: Tiltott kastély, Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében, szerkesztette Major Anita, Külső Magyarok Kft, Budapest, 2017, 254 oldal. Ára: 3950 forint)