Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Borbándi '94 Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Közélet
2013. September 22.
Tamási Orosz János

Borbándi '94


Akkor hát merre is néztek a nyolcvanas évek, kérdem egy lassan felejthetõs írás címét idézve. Nem könnyû kérdés. Sokan rávágnák, fõleg a fiatalabbak, hogy a rendszerváltás irányába, de ezt a korosabbak kontráznák. És azt hiszem, joggal mondanák, hogy a puhulást és váltást szolgáló események áradatában is a meghatározó erõ a közömbösség, vagy, mondhatni, a váltás iránti csekély érdeklõdés volt. Nem a remény hiányzott akkor, hanem a hit; annak tudata, hogy a színét váltó, átszínesedõ diktatúra még a mi, az õ életükben demokráciába vált. Tudom, hogy ezt máris sokan vitatják, de, mivel most nem átfogó kortörténeti írásra vállalkozom, a sok erre mutató gondolatból csupán Lezsák Sándorét emelem ki. Aki kezdetben óva intett a Demokrata Fórum párttá válásától, mert úgy vélte, a társadalom nem érett meg a felelõs, átgondolt választásra. Igaza volt; az elsõ választások részvételi aránya, és az élbolyban – elsõ tíz-tizenkét hely, ideértve a végül parlamentbe nem jutókat is – végzettek pártpreferenciája errõl az érzésrõl mindent elmond, minden kételyt eloszlat, vagy inkább felébreszt; tetszés szerint.

Óvatosság, kivárás, közöny egyfelõl, a lehetõségek végletekig feszítése másfelõl. Egyszer majd összeáll ennek története s történelme is, most részben magánélményt teszek hozzá a képhez: arról mesélve, milyen érzés volt elõször találkozni, ha csak levélváltás útján is, Borbándi Gyulával, akit, kilencvennegyedik születésnapján és az általa szerkesztett, életre hívott Új Látóhatár digitális archívumának örömével köszöntenek csütörtökön a Petõfi Irodalmi Múzeumban. Ha az mondom, érdekes helyzet volt, akkor még semmit sem mondtam. Hogy is történt?

Valamikor 1984 tavaszán az apósom azzal fogadott este: azt üzeni egy szerkesztõ, hogy sürgõsen keresd õt meg, de személyesen. Mindenképp személyesen akar beszélni veled. Természetesen nevet is mondott, mûhelyt is, de a történet a jelenség szintjén érdekes – mint minden. Másnap idõpontot egyeztettünk, felkerestem, és azt közölte-suttogta: látta a beharangozót az Új Látóhatárban, hogy a következõ számban közlik egy versemet, és azt tanácsolja, mindenképp vonjam vissza a kéziratot. „Egy életre elvágod magad, ha nem ezt teszed”, hangsúlyozta, nagyon erõsen. Döbbenten hallgattam; bevallom, kissé érdekes szituáció volt – hirtelen el sem tudtam képzelni, hogyan került az említett kézirat Borbándi Gyulához, de ha már így alakult, miért kellene félnem attól, amit a megjelenés okozhat? Különösen annak fényében, hogy majd egy évvel korábban az apósomat arra figyelmeztették: lehallgatják az otthoni telefonunkat. És másról is volt helyzetismeretem, mondhatni, megtapasztaltam a be- és kiszolgáltatottság számos fokozatát, de mindig azt gondoltam: el kell menni a falig, ahhoz, hogy tudjuk: hol végzõdik a számunkra adatott tér. Odáig kell menni, és vagy beleverik a fejedet, vagy sikerül azt a falat odébb tolnod. Most, persze, megszépítem a történetet, azt a belsõ érzést festem le, amely mindig választott utam volt, és mintha megfeledkeznék arról a félelemrõl, amit szerkesztõ-barátom – akit, félre ne értse ezt a régi történetet, a mai napig szeretek, tisztelek - szavai is igazoltak. Hát persze, hogy szavai igazak voltak, legmélyebb, legbensõbb figyelmeztetéseivel együtt; de hát errõl valóban kor- és irodalomtörténészek beszéljenek, egyszer, végre. Arról a furcsa helyzetrõl, hogy talán még a változások is bele voltak kalkulálva az életbe, de minden együtt járt egy karámba tereléssel, egy olyannal, amelybõl akkor sem volt átjárás, amikor élénken élt ennek illúziója.

De hogyan is került Borbándihoz az a kézirat? Egyszerû úton, mint eszembe jutott – Nyugat-Európába utazó barátaimat kértem meg arra, hogy adjanak fel odakint néhány levelet, a kézirataimmal. Megtették, a kéziratok eljutottak Szerkesztõ Úrhoz, aki vállalkozott azok közlésére, elõször egy terjedelmes, hosszú versemmel tette, majd néhány rövidebbel. Mindenekelõtt persze õ maga is értesített errõl, egy egyszerû, nyílt levelezõlapon. Döbbenetes élmény volt. Kivettem a postaládából, elõször olvastam jellemzõen szép betût, ahogy késõbb még sok levelezõlapon, és alig hittem a szememnek. Féltem és örültem, no, akkor s azóta is egyre inkább az utóbbi. Még akkor is, ha igazolva látom az egykori szerkesztõ perspektivikus figyelmeztetését. No, ne kanyarogjunk, maradjunk a levlapnál. Nem akarom ismételni a szót, de nincs jellemzõbb szinonima. Döbbenetesen ironikus. Nyílt levél, és átjön, gond nélkül, bezzeg Faludy levelei akkor s még a nyolcvanas évek végén is felbontva, s jó erõs magyar csirizzel visszaragasztva landoltak; s a könyvek, folyóiratok, hát azok? Elkallódtak. Borbándi Gyula kétszer is postázta nekem folyóirata tiszteletpéldányait – egyszer sem érkeztek meg. De üzenetei, levlapjai, ahogyan más kiváló íróké, gond nélkül eljutottak. Ki olvasgatja azokat, naponta százezret, hát ki gyõzte volna? Ilyen egyszerû. Ahogy ilyen egyszerû volt ott állni ebben a helyzetben a fal elõtt, és ilyen egyszerû volt azt arrébb tessékelni; olyan kockázatokat is vállalva, amelyek elõl sokan azok közül, akik ma memoárokat írnak, vagy még csak meghirdették és elõre jelezték azokat – nos, õk kitértek. Nem biztos, hogy nekem volt igazam.

Talán érthetõ, talán suta köszöntõ ez, Borbándi Gyula kilencvennegyedik születésnapja elõtt tisztelegve, s megköszönve neki az akkor életre szóló élményt s emléket. És megköszönve azt az állhatatos tevékenységet, amely nélkül csonka és töredezett lenne irodalmi múltunk emléke; megköszönve az Új Látóhatár negyven évét. Egy olyan negyven évét, amelyben a minimál-program az volt: jöjjön, szülessen egy olyan kor, amelyben nem kell soha többé hazugságban élni. S a maximális program, mérce és elvárás, annyi volt: jöjjön el egy olyan kor, amelyben egyetlen igazság érekében se kell többé hazudni. Errõl, ha jól meggondoljuk, csak errõl szól az Új Látóhatár negyven évet felölelõ évfolyam-repertóriuma; az a digitális archívum, melyrõl a legkevesebb szavunk az lehet csupán: keressék, kutassák, olvassák. Úgy, ahogyan azt kell.