Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Nemzeteknek szóló ének Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2013. April 11.

Tamási Orosz János

Nemzeteknek szóló ének

A magyar jövõt újra és újra átszövik a magyar múlt kérdései. Bármeddig pillantunk vissza, viták, viszályok, kérlelhetetlen táborokra oszlásokat tapasztalunk; mert a válasz vagy fekete, vagy fehér. Az igazság számadása prekoncepciók mentén történik; holott, mint mindenben, itt is nagy szerepe van a lehetõségek mérlegelésének. Történelmünk egy-egy személyes legendája körül mindig erõsebbek a merényletekrõl vallott nézetek; holott akár Zrínyi, akár Széchenyi, akár Teleki példájáig nyúlunk vissza, azt tapasztaljuk: az ellenük szõtt összeesküvések elfogadása könnyebb út, átvezet egyéb összeesküvés-elméletekig; ugyanakkor mindig szûkít a történtek megértésének lehetõségén. Mert a konstellációk, a körülmények teljes spektruma helyett az adott személyre szûkítjük az adott történelmi helyzet felelõsségét, vagy zsákutcáját. És az utóbbi többnyire fel sem merül….

Nos, nem történész-szemmel írt dolgozat ez, hiszen egy dráma megjelenése adja apropóját; ráadásul különleges pillanat, mert Kelemen Erzsébet munkája (Getszemáni magány, dráma Teleki Pálról két felvonásban) két nyelven olvasható; a magyar mellett, tüköroldalakon, lengyelül is böngészhetjük a szöveget. Nagy dolog ez, bár többször fordulna elõ; a sok világmegváltó terv szövögetése helyett, lám, itt egy konkrét példa. Örvendetes; remélem, komoly visszhangot vált majd ki lengyel földön is. A példázat, akár csak Teleki történetének áthallásai, ott is középpontba kerülhet; de a fõszereplõtõl nem elvonatkoztatva is remek alkalommá válhat a két nép közös történelmi pillanatainak felidézéséhez. Ilyen a második világháború alatt nyújtott magyar segítség a lengyel menekülteknek; ismert a történet, de vajon eléggé? S vajon eléggé köztudott-e, hogy abban milyen szerepe volt Antall József édesapjának? Vagy, akár, Teleki lengyelbarát cikkeinek, döntéseinek? Nem tudom, és ez sem a felfejtés pillanata, csupán a lehetõség felvillantása.

Visszatérvén tehát a darabhoz: szép, komoly vállalkozás. (Említsük meg: magyarul már korábban is olvashattuk, a szerzõ egyéb munkái mellett, itt a kétnyelvû kiadás a lényeges, bár alkalom, hogy szót ejtsünk a dráma tartalmáról). A történést egyetlen napba sûríti, Teleki utolsó napjának krónikájába, bár a dialógusokból, s részben a színpadi képekbõl a múlt s a jövõ víziói is elénk tárulnak; kemény, ahogy mondják, ütõs epizódokból áll össze elõttünk egy távlatosan is tragikus nap krónikája. Egy sejtelmes végkifejlettel – azt ugyanis, hogy Teleki öngyilkos lett-e, nem tudjuk meg; még látjuk a kezében a fegyvert, de a szín elsötétedik. A döntés tehát mintegy a miénk, nézõké; elfogadjuk-e ismét a kételyt, vagy levonjuk az egyetlen világos következtetést – ám az utóbbi esetben sok történelmi szürkehályogtól meg kell szabadulnunk. Mert a darab logikája, az események kérlelhetetlen egymás-utánisága egyenes választ ad: Teleki öngyilkosságot követett el, de tettét nem egyetlen pillanat határozta meg, hanem a hosszú évek alatti fokozatos és egyre erõsebb kényszerpályára-sodródás; amit, mint magyar politikus, képtelen volt megakadályozni. Azt is kimondhatjuk, a szerzõ sugallatával egyetértve, hogy a jövõ tiszta és világos megpillantása vezette Teleki kezét a fegyverig.

Mondhatni, remek összegzés; mint drámai mû, színpadi látvány, felkavaró; mint történelmi disputa, elgondolkodtató. Nagy pillanata, az egyik mindenképp, az a beszélgetés, amelyben Teleki a lengyel példát, mint az ellenállás egyetlen alternatíváját lebegteti meg; hogy az „teljes öngyilkosság lenne”, a Telekit mindenkor játszó színész egyik nagy színpadi pillanata lehet, jegyzem meg, félhangosan. Mert hát amúgy, szigorúan a szövegre mutatva, abból világos logikával sorjáznak elénk az elkerülhetetlen értelmezési lehetõségek annak kimondásától, hogy Németország mindenképp elveszíti a háborút, addig a felismertetésig, hogy az összeomlás után mi orosz befolyás, megszállás alá kerülünk. Az tehát, ami történt, jóvátehetetlen; egy nemzet élén álló politikus akkor és ott úgy érezte: nem tehet másképp. S nemzetének azóta is könnyebb abban hinni, hogy merénylõket küldtek rá – mert útjában volt a németeknek, a nyilasoknak, vagy akárkiknek. De hát útjába állhatott azoknak is, akik ezt a napot követõen – 1941. április 2. – még a magyar nagypolitika alakítói voltak, s nem feltétlenül szélsõjobbosok.

A darab jó példázat, erõs metafora. Amit hiányolok belõle, bár ezt tudom, morbid egy kész és már nemzetközi útra lépett darab esetén felhozni, mégis megteszem: az a több humor, akár az absztrakt helyzet megjelentetése. Az irónia. Tényleg nem fejtem ki, akár a darabtól függetlenül is elmondhatom: fölöttébb ironikus például az a pillanat, amikor másodikán este az Országos Kaszinóban Teleki Pálra várt a „MISE”, hisz ígérte jövetelét, fenn  is tartatta helyét az elõadó - Herczeg Ferenc – jobbján. S ha ígérte, akkor, bizony, semmi sem tarthatta távol, írta, hajtogatta Zsitvay Tibor emlékirataiban, s elõadásaiban. Persze, ezt is tegyük hozzá: Zsitvay tulajdonképpen szép hangú drámai költeményeket írt. Még érdekesebb, hogy politikai nézetei – az alapvetéseket illetõen – nem tértek el, legalábbis nem erõsen, Telekiétõl. No, azt csak idefûztem, hogy részben tágítsam a metaforát, részben megmutassam: mennyire elgondolkodtató és továbbgondolható ismereteket szerezhetünk, eleveníthetünk fel a darabnak köszönhetõen; talán-talán a színházak egyike is felfedezi azt. Addig is örüljünk a kétnyelvû kötet megjelenésének. (Kelemen Erzsébet: Getszemáni magány. Hungarovox Kiadó, 2013).