Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
BDSZ
Európai Néppárt
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
MTI

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

A keresztény politika iskolája - Bevezetés Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: A keresztény politika iskolája
2006. January 28.

Barankovics István

  

A keresztény politika iskolája

I.

BEVEZETÉS

A KERESZTÉNY POLITIKA ISKOLÁJÁNAK szövege elõször Magyarországon jelent meg a Néppárt hetilapjának, a Hazánknak Pártiskola címû rovatában, 1948-ban és 1949. januárjában. A közölt szövegen semmit se változtattam, de a gyakoribb ismétléseket s az elavult vagy jelentéktelen részeket elhagytam. A Pártiskola nem egyéni vagy szerkesztõi ötletbõl született, hanem egy égetõ napi politikai szükséglet kielégítését célozta. Az olvasót arra kérem, vegye figyelembe a cikksorozat idõszerû célját és megjelenésének rendkívüli körülményeit.

* * *

A BOLSEVISTA PÁRT nemcsak több, hanem lényegesen más is, mint az a társas alakulat, amelyet a szabad világ köznyelve pártnak nevez. A bolsevista párt egy sajátos doktrínával (– az ember mivoltára és rendeltetésére, a világ keletkezésére és rendeltetésére vonatkozó végsõ tanoknak sajátos rendszerével –) bíró, totális társas alakulat. Doktrínája: krédója, erkölcsi törvénykönyve és bölcselete a harcos antitheizmussal párosult dialektikus materializmus. Célja nem marad a politika keretein belül. Végsõ soron az antitheista materializmusnak akar – minden társas alakulat hatalmának kisajátításával és latbavetésével – kizárólagos uralmat biztosítani. Az emberi személyt, az egész közösségi életet, sõt az ember által formálható világot is az antitheista materializmusnak képére akarja alakítani. Mivel pedig a személyes Istennek következetes tagadása logikailag sem engedi meg az emberi személynek olyan fogalmát, amely az embert a társas alakulatoktól függetlenül fennálló jogokkal ruházza fel –, a bolsevizmusnak már e doktrínánál fogva is, ha azt logikai következetességgel végiggondolja, az emberi személyiség szabadságjogainak gyilkosává kell válnia. A bolsevizmusnak van „bátorsága” ezt az antitheista dialektikus materializmust végsõ következményeiig végiggondolni. Olyan, a személyes istenhitre visszamutató humanista betéteket, aminõket az európai atheisták világnézetükbe általában beépítettek, nem tûr meg.

A bolsevizmus azonban e doktrínájától függetlenül már pusztán totalizmusa következtében is az emberi személyiség szabadságának született ellensége. Totalizmusa ugyanis arra irányul, hogy a társas alakulatok mindegyikét, az állami, gazdasági, társadalmi és kulturális szervezeteket, sõt a biológiai és szeretet-közösséget: a családit is, illetve ezeknek hatalmi körét és társas funkcióit a párt alá vesse, illetve az államba, közelebbrõl: az államot (kommunista kifejezéssel élve: a legfõbb erõszak-szervezetet) párturalmi eszközként használó pártba olvassza. A bolsevizmus – már az egyetlen oknál fogva, hogy következetesen totális – se elméletben, se gyakorlatban nem ismeri el semmiféle olyan társas alakulat létjogát, amely sajátos céljának és rendeltetésének megfelelõ önállósággal és önkormányzattal bír s a bolsevista párttól független. Az állam és a társadalom dualizmusának tagadása, ha következményeit a gyakorlatban levonják, mindig totalizmussal fenyeget. A bolsevizmus nemcsak ezt teszi, hanem még messzebb megy: nemcsak az állam és társadalom dualizmusát veti el, hanem az államot és társadalmat egyaránt a párt alá veti. Kivétel nélkül minden társas alakulat létjogát bármikor visszavonható párt-engedélynek tekinti. Már pedig a jog mindig személyek (természetes vagy jogi személyek) közti viszonyokat állapít meg s természetjogból fogalmilag se léphet elõ pozitív joggá a társas alakulatoktól függetlenül, – ezért a bolsevizmus egyedül totális mivoltánál fogva is megöli a szabadságjogokat, mikor azokat bármikor visszavonható pártengedélynek tekinti.

A totalizmus – világnézet megalapozástól függetlenül – mindig szabadsággyilkos. Totális másképpen nem lehet, mint az által, hogy azokon a területeken is kényszerítõ erõvel akar parancsolni, amelyeken illetéktelen. Egy tant vagy egy hatalmat nem az tesz totálissá s zsarnokivá, hogy rosszat parancsol, hanem az, hogy olyan területeken is magának igényli a parancsolás vagy tilalmazás jogát, ahol ez nem õt illeti meg. Az emberi személy szabadságjogai semmiféle olyan, nem-bolsevista rendszerben sem érvényesülhetnek, mely a különbözõ társas alakulatoknak rendeltetésükhöz szabott autonómiáját tiszteletben nem tartja. Az emberi szabadság története azt bizonyítja, hogy a személyiség tökéletesedésétõl elválaszthatatlan szabadságjogok az igények világából csak olyan mértékben tudtak átlépni a valóságok világába, amint sikerült a különbözõ társas alakulatok egymáshoz való viszonyának azt a konkrét rendjét megtalálni, amelyekben ezek a sajátos rendeltetésük-szabta függetlenséggel és a közjó-szabta harmóniában élhettek. A személyes szabadságjogoknak egyik legfontosabb természetjogi biztosítékát kell látnunk az állam és a társadalom dualizmusának tanában és a különbözõ társas alakulatok rendeltetésük-szabta autonómiájának s illetékességi körének elismerésében. Nemcsak az államhatalmi körök szétválasztásának montesquieui elve, hanem sokkal alapvetõbben és régebben a különbözõ társas alakulatok rendeltetésük-szabta függetlenségének és önkormányzatának elismerése, természetesen a közjó disciplinájával kiegészítve, nélkülözhetetlen elõfeltételét és egyik legfõbb gyakorlati biztosítékát is lakotta annak, hogy az emberi személyiség szabadságjogai érvényesülhettek.

A bolsevizmus a szabadság elleni támadásában még tovább megy: egyfelõl totalizmusát a saját vallási krédójának, erkölcsi törvénykönyvének és bölcseletének missziós szolgálatába állítja, másfelõl az ezek szerinti magatartást kikényszeríti. Ez utóbbi igény a szabadság elleni legsúlyosabb támadás, mert a lelkiismereti szabadságnak minimumát, a negatív lelkiismereti szabadságot: a tartózkodás, a visszavonulás és a hallgatás jogát semmisíti meg. Nemcsak attól üti el az embert, hogy megtegye, ami jogában áll, hanem arra kényszeríti – méghozzá az állampolgári hûség nevében –, hogy azt tegye, ami ellen lelkiismerete tiltakozik. Az elsõ keresztények a lelkiismereti szabadság e „negatív” jogának védelmében lettek mártírokká. Aki a bolsevizmus alatt élt, tudja, hogy semmi, a fizikai halál sem oly rettenetes és elviselhetetlen, mint a tartózkodás, a visszavonulás és a hallgatás jogának megtagadása, mert általa vész el az emberi méltóság utolsó menedéke.

A bolsevizmus, olyan tempóban, ahogyan az állami hatalom kényszeríteni képes eszközeit birtokába veszi, az erõszak fegyvereit alkalmazva, arra tör, hogy minden társas alakulatot, az antitheista materializmus hitterjesztõ intézményévé alakítson át. Célja nem politikai, nem gazdasági, nem társadalmi, nem kulturális és nem vallási cél, hanem mindez együtt: célja, hogy az emberek, önként vagy az erõszak elõtt meghajolva, teljes személyiségüket az antitheista materializmus krédóján alapuló totális pártirányításnak adják át. Bölcseleti nyelven szólva, per analogiam azt lehet mondani, hogy a bolsevizmus az Abszolútum helyére a pártot állítja. Nem szellemeskedõ szókép, hanem szociológiai meghatározás, hogy a bolsevista párt az antitheista dialektikus materializmus krédójának fegyveres világegyháza, amely nem önkéntes elfogadásért és nem a szellemi meggyõzés eszközeivel küzd, hanem minden társas hatalmat erõszakosan és totálisan alkalmaz, hogy az egész emberi személyiséget és az ember által alakítható világot a saját krédójának tükrözõjévé torzítsa.

A bolsevista párt természetesen nem ezzel az ábrázattal mutatkozik be, amikor egy országban jelentkezik. Magyarországon például, de általában a többi keletközép-európai országban is, ezt a bolsevista hitterjesztést „ideológiai felvilágosítás”-nak, és „elméleti nevelés”-nek hevezték, amely nem a totális antitheista materializmus képében, hanem a bölcselet és társadalomtudomány álarcában kért bebocsáttatást a lelkekbe. Ennek a bolsevista missziónak – az itt közölt cikkek eredeti megjelenésének idõszaka körül – egyik legfõbb intézményes eszköze a pártszemináriumoknak és a pártiskoláknak, továbbá a különbözõ foglalkozási csoportok ideológiai átképzését szolgáló szemináriumoknak és tanfolyamoknak az egész országot behálózó rendszere volt. Már akkor, 1948-ban, kiegészítette ezt a sajtó, mely szinte kizárólagosan bolsevista célt szolgált, és a tömegtájékoztatás, tömegnevelés és tömegkönyvkiadás, a színház, a mozi, a sport, stb. 1948 nyara óta, amikor a bolsevista iskola-monopólium bevezetésével a holnapi Magyarországra is kiszámíthatatlan következményû csapást mértek, már egyetlen olyan tudományos, mûvészeti, oktató, nevelõ és szórakoztató szerv sincs – a gúzsba kötött, de hõsiesen helytálló egyházakon kívül –, amely ne ennek a bolsevista krédónak volna a missziós telepe és eszköze.

A szemináriumokban, tanfolyamokon és pártiskolákban a társadalomtudomány és ideológiai (– természetesen bolsevista –) kiképzés nemcsak magasabb, akadémikus, hanem középiskolai és elemi iskolai színvonalon is folyt, a tudományos pedagógiai és pszichológia legmodernebb útmutatásai szerint a hallgatók értelmi képességéhez és akarati-érzelmi beállítottságához alkalmazkodó módszerekkel. A sikeres módszerek kikísérletezését a bolsevista párt egyik komoly feladatának tekintette.

Ezek a tanfolyamok (az ország oktató és nevelõ személyzete például a nyári hónapokban évrõl-évre átmegy ily tanfolyamokon, s már 1948 nyarán átmentek az egyházi iskolák tanítói és tanárai is), szemináriumok és pártiskolák korántsem érték el a bolsevisták által kitûzött célt, de hatástalanok se maradtak. Hatásukat – a már elõadottakon kívül – több körülmény együttható eredõjeként kell felfognunk.

SZÁMÍTÁSBA KELL vennünk, hogy Magyarországon – hasonlóan más, nem bolsevista uralomban élõ országokhoz – az államhatalom a társadalomnak oly széles körét, korra, nemre, osztályra és foglalkozásra való tekintet nélkül, még soha sem helyezte rendszeresen és kizárólagosan ugyanazon társadalomtudományi ideológia és bölcselet hatásai alá, mint a bolsevista rendszer. Az említett tanfolyamok, szemináriumok és pártiskolák rendszeres hallgatása ugyanis nemcsak a párttagok számára volt kötelezõ, hanem a tanfolyamokon és szemináriumokon nyertek kötelezõ ideológiai és társadalomtudományi kiképzést a különbözõ foglalkozási csoportok tagjai is, akik állásvesztés kockáztatása nélkül ezekrõl el nem maradhattak. A hallgatott anyagból sokszor vizsgázni kellett, tehát azt meg kellett tanulni és az elõadottakat igazaknak kellett vallani.

A széles és egységes ideológiai hatást növelte a környezet: az állam és intézményei, a sajtó minden faja, az egész könyvkiadás, a színház, a mozi, az egyesületi élet, a tudományos és mûvészeti intézmények, amelyek mind ennek az ideológiának terjesztõivé lettek. A társadalmi, állami és kulturális környezet még soha ilyen egységes és kizárólagos ideológiai hatással nem fogta körül az egyént, aki fizikailag arra van kényszerítve, hogy e szellemnek börtönlevegõjét beszívja, mert a közösségi életben nem talál egyetlen keskeny ösvényt se, amelyen kimenekülhetne belõle.

A BOLSEVISTÁK A LEGGONDOSABB körültekintéssel ügyeltek arra, hogy az ideológiájuk hatása alá vont emberek a pártszerû „igazságokat” a keresztény bölcselet és a tárgyilagos társadalomtudomány tanításaival ne szembesíthessék. A sajtóban még a tudományos vitát és bírálatot is lehetetlenné tették. A keresztény tanítások pozitív kifejtését is csak igen szõrmentében tûrték meg, azt azonban szinte mindig lehetetlenné tették, hogy a bolsevizmussal való ellentétek kifejtessenek. A keresztény társadalomtudomány régi alkotásait, a fordítottakat és az eredeti mûveket, a tilos könyvek jegyzékére helyezték, vagy e nélkül vonták ki a forgalomból, újak megjelenését pedig nem engedélyezték.

Hogy a nem bolsevista szellemi élet elfojtásának milyen káros következményei mutatkoztak, erre két, személyesen tapasztalt példát hozok fel.

A bolsevizmus olyan hittámadó érveket is használ és olyan hittámadó módszerrel él, amelyeket a régi apologetikai oktatás és nevelés figyelembe se vehetett, aminek következtében a gyakorlati hitvédelem fegyverzete általában nem teljes és elavult. Az apologetika hivatott mûvelõi pedig nem tárhatják a lelkészkedõ papság és a hívek elé a bolsevizmus új hittámadó érveit és módszereit tekintetbe vevõ tanításaikat. Gyakori eset, hogy a bolsevisták a Biblia szavait, a Jézus vagy Szent Pál ajkáról elröppent igazságokat – elhallgatással, fogalomcsúsztatással és kiforgatással – saját hamis tanaik mellé idézik igazoló tanúknak, amivel az emberek gondolkodását megzavarják, mert a bolsevista módszerekkel szemben kellõ tudással védekezni nem tudnak. Egyik elõadásom alkalmával a politikai rendõrség kiküldöttje (aki természetesen hallgatói minõségben volt jelen) a vita során Szent Pálnak ismert mondásával – „Aki nem dolgozik, ne is egyék” – bizonyította, hogy az államnak joga van mindazokat munkára kényszeríteni, akik nem dolgoznak, éspedig olyan munkára, aminõt az állam kijelöl. Hozzátette, hogy a katolikus morál is azt tanítja, a munka kötelesség. A hallgatóság egy része helyeselt, a másik része szemmel láthatóan zavarban volt: érezte, hogy az érvelés körül valami nincs rendben, de azzal szembeszállni nem tudott. Nyomban megfordult azonban a helyzet, mihelyt rámutattam a következõkre: Igaz, hogy Szent Pál és a katolikus morál, valamint a természetjog szerint a munka mindenkinek kötelessége, aki dolgozni tud. De különbséget kell tenni a munka erkölcsi és jogi kötelessége között. A munka kivétel nélkül mindenkinek erkölcsi kötelessége, aki dolgozni képes. Ám a munka jogi kötelezettsége, amelyet adandó esetben, de nem mindig, a közösség ki is kényszeríthet, csak azokat terheli, akik semmi másból meg nem élhetnek, csakis munkájuk ellenértékébõl. Akinek viszont a munka jogi kötelessége, annak a munkához joga is van, mert nem képzelhetõ olyan jogi kötelezettség, amelynek megtevéséhez jogom nem volna. A munkához való jog érvényesítését, mindazok esetében, akik a munkán kívül másból megélni nem tudnak, s dolgozni képesek, az állam köteles elõmozdítani. De ebbõl nem az következik, hogy az állam a nem dolgozó alattvalókat mindig munkára kényszerítheti, méghozzá olyan munkára, aminõnek elvégeztetését az állam éppen jónak tartja. Ebbõl az következik, hogy az állam köteles munkaalkalmak közvetlen vagy közvetett elõteremtésével segíteni a munkajog realizálásában mindazoknak, akik dolgozni képesek s másból, mint munkájukból meg nem élhetnek. Az államnak a munkára való kényszerítési joga rendszerint csak bíróilag kiszabott, igazságos büntetésképpen – amely elsõsorban javító célzatú – jelentkezhetik, ami, pl. a dologházra ítélt notórius munkakerülõk esetében, senki jogérzékét nem sérti. A társadalmi szükség rendkívüli eseteiben, mint pl. az ostrom utáni romeltakarítás általános szüksége, vagy árvíz, tûzvész stb. kivétel nélkül minden dolgozni képes ember köteles a kijelölt munkára. De minden esetben köteles az állam figyelemmel lenni arra, hogy a munkára kötelezettel olyan munkát ne végeztessen, amely hivatásszerû foglalkozásának folytatásához szükséges képességeitõl megfosztja, pl. egy sebésszel nem végeztethet tartósan kubikos munkát, amely ujjainak a sebészethez szükséges érzékenységét és hajlékonyságát tökreteszi. A társadalmi szükségnek rendkívüli, tehát nem tartós eseteit és a bíróilag kiszabott, igazságos büntetés eseteit kivéve, az államnak nincs joga arra, hogy munkára kényszerítse azokat, akik munkájukon kívül másból is megélhetnek. A munkának kivétel nélkül mindenkit terhelõ erkölcsi kötelességébõl ugyanis az államnak e joga nem származtatható, sõt – mint rámutattam – a munka jogi kötelezettségébõl sem. Ha például egy szorgalmas kisiparos vagy kisgazda harminc évi kemény munkával és eszélyes ügyességgel annyi vagyont gyûjtött magának, hogy abból ötven éves korától fogva megélhet, s a munkás esztendõk hajszája után idejét pihenésre, olvasásra, a közügyekkel való foglalkozásra akarja fordítani, ugyan mi jogon volna az állam által arra kényszeríthetõ, hogy tovább is kenyérkeresõ munkát végezzen? És ha egy felnõtt ember, akit szülei keserves verejtékkel kiképeztettek, háláját azzal akarja törleszteni, hogy öregedõ szüleit eltartja s a keserves és nehéz fizikai munka terhét leveszi vállaikról, ugyan mi jogon akadályozhatná meg az állam, hogy szüleinek ezt a könnyebbséget nyújtsa? Természetesen ezek a munkára jogilag nem kötelezettek sem kapják meg a naplopás és a lustálkodás kiváltságát. Ezeknek is kötelességük, de nem jogi, hanem erkölcsi kötelességük a munka. Ez a szentpáli tanítás értelme. Persze, az ilyen, helyes magyarázat nem hajtja a bolsevisták malmára a vizet, sõt érdekeik ellenére jár, mert felszereli az embereket azokkal az érvekkel, amelyeket a bolsevista praktikákkal és kényszerrel – legalább elméletileg – szembeszegezhetnek. S ma az e fajta magyarázatokra az erkölcsi és a szellemi ellenállás érdekében alapvetõ szükség volna…

 

A NEM BOLSEVISTA szellemi élet elfojtásának következményeire egy másik példa, amely ha általános tünetté nem is tágítható, mégis figyelemreméltó tanulságokat zár magába, a következõ:

1951-ben, Ausztriában, bizalmas beszélgetést folytattam egy frissen menekült fiatalemberrel, aki példás keresztény családi és iskolai környezetben nõtt fel. Szülei mélyen vallásos emberek voltak. A családban nemcsak a vallásosság, hanem a keresztény politikához való hûség is generációs hagyomány. Mikor a szerzetesrendeket feloszlatták, lakásuk két szobájában kilenc szerzetes talált átmeneti szállást, õk egy szobába szorultak. A fiatalember a bencéseknél végezte a gimnáziumot, akikrõl rajongó tisztelettel beszélt, az egyházi iskola tüzes híve volt. Érdeklõdése a bölcselet és a pszichológia felé vonzotta. Meglepett korához képest rendkívüli jártassága a bölcseleti és pszichológiai irodalomban és a klasszikus szépirodalomban. Bölcsésznek készült. Noha tehetséges volt és 1950-ben kitûnõen érettségizett, nem vették fel az egyetemre, mert hittanra járt a középiskolában Nem esett kétségbe: pár hónap alatt elvégzett egy munkástanfolyamot s azonnal havi 900 forintos állást kapott egy budapesti üzemben. Munkája nem volt nehéz s kedvvel végezte. Tisztviselõ szüleinél élt, jövedelme nagyobb felével maga rendelkezhetett. A rendõrséggel se támadt baja, a pártba se kényszerítették be. Mégis: életét kockáztatva nekivágott a határnak, noha az emigrációs sorsról nem volt illúziója, mert nem bírt szabadság nélkül élni, és legfõbb céljának a bolsevizmus elleni fegyveres harcra való készülést érezte. Még az az illúziója se volt meg, mely gyors fordulatot vár. E háttér megismerése után megkérdeztem tõle, hogy az utolsó két esztendõben milyen keresztény bölcseleti, teológiai vagy vallásos könyvet olvasott? Hosszú gondolkodás után, miközben vagy negyven kötet egyéb tudományos és klasszikus mûvet sorolt fel olvasmányai közül, így felelt: „Egy jezsuita könyve került egyszer a kezembe, világnézeti válaszokról, de avultnak találtam, nem olvastam végig. Nagyrészt a nácizmusról szólt s ez már a múlté!” Kiderült, hogy Bangha Béla Világnézeti válaszok címû kötete került a kezébe, amely jórészt az antináci apologetika körében mozog. A fiatalember, ki a nácizmust éppúgy elvetette, mint a bolsevizmust, joggal avultnak érezhette. Más keresztény könyvhöz nem jutott hozzá, pedig szeretett volna. Megkérdeztem tõle, hogy ha keresztény szellemû könyvekhez nem jutott, milyen könyvekbõl merítette a legjobb szellemi érveket a bolsevizmus ellen? Gondolkodás nélkül felelt: „Schopenhauer Parerga et Paralipomena címû munkájának a szabad akaratról szóló részébõl. Ezt meg Voltaire Candide-ját, legkedvesebb két könyvemet, a kabátom belsejébe varrva magammal hoztam.” S mikor ezt a keresztény családi és iskolai környezetben felnõtt, tehetséges, a bolsevizmussal szemben öntudatosan a szabadság pártján álló, az Egyház helytállását rajongva dicsérõ fiatalembert, aki lelkesedett a demokratikus haladás eszméiért s a keresztény politikának nagy jövõt jósolt; megkértem, hogy mondja meg bizalmasan, õ egyénileg miképpen áll a vallással, némi töprengés és habozás után így felelt: „Azt hiszem, hogy a bolsevizmussal szemben egyetlen gyógyszer van, a keresztény világnézet, de a demokratikus és szociális keresztény világnézet. Én otthon minden ünnepen templomba mentem. De meg kell mondanom, hogy a vallás ügyében egyénileg tartózkodó vagyok, mert még nem volt módomban a hittagadás érveit szembesíteni a hit érveivel.” Videant consules!

1948 elõtt még az Actio Catholica néhány társadalomtudományi kisfüzete napvilágot láthatott, de aztán erre se volt mód. 1948 elõtt az egyházközségek még ritkán rendezhettek társadalomtudományi elõadásokat. 1945 és 1948 közt több keresztény társadalomtudományi elõadást tartottam az ország különbözõ részeiben, mindig zsúfolt teremben, többségükben munkás és paraszt hallgatók elõtt. Talán nemcsak személyes élmény, hanem tárgyi érdekkel is bírhat, hogy a Rákosiék által hazugul „Vörös Csepel”-nek nevezett gyárváros munkásai közül e keresztény társadalomtudományi elõadásaimon soha 600 fõnél kevesebben nem jelentek meg, pedig egyiken csak férfiak lehettek ott, s épp a „Vörös Csepelen” egyik elõadásomat ismételnem kellett. A társadalomtudomány alapvetõ tanításai iránt a társadalom minden rétegében rendkívüli érdeklõdés ébredt.

1948-ban már lehetetlenné tették ily elõadások tartását. 1948 õszén mindössze pesti párthelyiségünkben indíthattunk Világnézeti Akadémia címmel egy elõadássorozatot, mely mindig zsúfolt termet vonzott, de a hallgatók egyre szaporodó zaklatásai miatt tervünket csak részben hajthattuk végre. Pedig ezek az elõadások már csaknem kizárólag a keresztény társadalomtudomány pozitív tanításainak hirdetésére szorítkoztak, s a vitát kerülték.

 

A BOLSEVISTÁK KEZÉRE járt az ideológiai fertõzésben a fasizmus és a nácizmus elõkészítõ munkája. Ez logikus következmény volt. Nemcsak a keresztény bölcselõk, hanem az eszmetörténetnek nem-keresztény világnézetû elfogulatlan kutatói is felhívták a figyelmet a rokonságra a fasizmus, a nácizmus, és bolsevizmus lényeges elvei között. Az érintkezõ pontokra az átlagos mûveltségû kortárs szemét is ráirányítja az erõszak elvének mindhárom rendszerben közös központi jelentõsége; a csoport (állami vagy faj vagy osztály illetve párt) omnipotenciájának és omnilicenciájának ugyancsak mindhárom rendszerben közös tana, amelybõl logikusan következik, hogy az emberi személyiségnek a csoport-elismeréstõl függetlenül fennálló természetjogait mindhárom rendszer egyképpen tagadja; a fasiszta hatalmi materializmusnak, a náci biológiai materializmusnak és a bolsevista dialektikus történelmi materializmusnak rokonsága stb. Az emberi személyiségnek a csoport-elismeréstõl függetlenül fennálló természetjogait egyképp tagadó három rendszert már ez egyetlen lényeges rokonsága miatt is sokkal inkább lehet és kell; hatalmi vetélytársnak, mint ellentétnek tekinteni. E rendszerek bensõ rokonságát a tapasztalat világában szinte tetten érhették azok, akik mind a náci-nyilas: világról, mind a bolsevista uralomról közvetlen, személyes élményt kaptak s mind a nyilas nácizmust, mind a bolsevizmust nemcsak politikai vagy gazdasági, hanem elsõsorban elvi és erkölcsi okokból utasították el. Ezek számára nem volt meglepetés vagy rejtély az a látszólagos ellentmondás, hogy a bolsevisták a náci vezetõket a hatalmi ellenségekre jellemzõ ádázattal irtották, de az ú. n. kisnyilasok és, „megtérõ” nyilasok felé a megtévesztett rokon gesztusával közeledtek. E végzett nácik nem mutatkoztak kezdõ bolsiknak, kegyetlenségben és üldözési „éberségben” sokszor a régi bolsevistákon is túltettek. A magyar nép egészséges erkölcsi és politikai tájékoztató ösztöne hamar felismerte ezt a bensõ rokonságot s új közmondásaival ki is fejezte: „A bolsevizmus vörös nácizmus”; „a nyilasok számára a bolsevizmus csak .ingváltás kérdése”; „a kommunista párt szûrõvizsgáin a nyilasoknak csak különbözetit kell tenniük” stb. A két rendszer közt a bensõ rokonságot öntudatlanul megvallotta az a primitív bolsevista képviselõ, aki a teljes kártalanítás nélküli második államosítás bizottsági vitája után így szólt hozzám: „Mit tiltakoznak? Tulajdonképpen új törvényre nincs is szükség; elég lenne a zsidótörvényt kiterjeszteni azokra is, akik lelkesedtek érte!” A nyilas nácizmus jogtiprásai és kannibalizmusa nemcsak ürügyül szolgált a bolsevista kegyetlenségekre, és jogfosztásokra, hanem a nyilasok lelkében kifeküdte a bolsevizmus helyét is. A nácizmus a bolsevizmus elõszobájának bizonyult. A bolsevizmus befogadására lazította fel mindazok lelkét, akik nácik voltak, vagy a nácizmust nem elvi és erkölcsi okokból, hanem valamely egyéni vagy csoport-érdekbõl utasították vissza. Mindezek számára a bolsevista ideológia befogadásának erkölcsi vagy elvi akadálya nem volt; a bolsevizmussal kapcsolatos állásfoglalásuk az egyéni boldogulás problémájává zsugorodott, mélynek kedvezõ megoldása elöl az új rendszer gyakorta nem zárkózott el.

 

KÖNNYEBBSÉGET JELENTETT a bolsevista ideológiai fertõzés számára az a mulasztás, melyet a két világháború között a magyarságnak rendszeres keresztény társadalomtudományi oktatásra és általában a tömegek keresztény politikai (fõleg elméleti) nevelése terén elkövettünk. A Bethlen–Klebelsterg-féle kultúrpolitika érdemeibõl semmit el nem veszünk, ha nem tagadjuk le azt a különösen 1945 után tudatosodó tényt, hogy a keresztény és általában, a modern társadalomtudományi ismeretek szélesebb körû terjesztése s a tömegek rendszeres elméleti társadalomtudományi nevelésé terén mulasztások történtek. E mulasztásokat a maguk idején szinte senki fel nem panaszolta, de 1945 után nemcsak azért szúrták a szemünket, mert káros következményeit éreztük, hanem azért is, mert a mulasztások idõszakában a magyar kulturális fellendülés általában az európai színvonalon haladt s mûvészi és tudós géniuszaink a nyugatiakkal versengve szálltak magasba. A mulasztás elgondolkodtató azért is, mert ugyanebben az idõszakban nagy politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális forradalom zajlott le Keleten, melynek kisugárzó rengései valamennyi európai társadalomban érezhetõk voltak. Nyugaton pedig a fasizmus, a nácizmus és a szociáldemokrácia tördelte a régi társadalom törvénytábláit, s a társadalmi élet problémái világszerte a legnagyobb szellemek alkotó erejét ingerelték vizsgálatra és álmegoldás keresésére. A magyarországi jelenség mögött nem egyéni mulasztások, hanem szociológiai okok állanak, melyeknek felfejtése a két világháború közötti tudományos életünk ma még megíratlan szociológiájának feldolgozójára vár. Itt csak a mulasztást ábrázoló néhány kultúrtörténeti adatot hívok fel tanúságtételre.

Elemi és középiskoláinkban a tanulók hallottak valamit az állampolgári kötelességekrõl, de a társadalomtudomány legelemibb tudnivalóiról sem értesültek. Az egyetemeken a szociológia sokszor mostohagyerek volt: az ország elsõ egyetemének jogi karán, ahol a jogásznemzedék jelentõs része tanult, hosszú évekig üresen állt a szociológiai katedra. Állam, egyház és társadalom sokat tett az ifjúság keresztény nevelése érdekében, de elfeledni látszottunk, hogy még Pázmány Egyetemén is szinte egyedül uralkodó planéta volt a jogpozitivizmus, mely minden keresztény közéleti tájékozódás sine qua non-jára, a természetjogra úgy nézett le, mint valami középkori, ócska rekvizitumra. A társadalomtudományi folyóiratnak, amely pedig nem kullogott színvonalas folyóiratsajtónk végén, kevesebb elõfizetõje volt, mint a filológiai közlönynek, – hallottam a panaszt egy kiváló szociológusunktól a harmincas években. A keresztény társadalomtudományt külön-folyóirat csak rövid ideig szolgálta, aztán kimúlt az érdeklõdés hiánya miatt. Általában a társadalmi kérdések iránt nem-napipolitikai szempontú érdeklõdés szélesebb körben csak a harmincas években fellendült szociográfiai irodalom nyomán támadt.

Kiváló tudományos szociológiai munkák kerültek könyvpiacra, a keresztény társadalomtudomány néhány elsõrangú eredeti alkotást produkált (mint pl. Prohászka Ottokár, Giesswein Sándor, Horváth Sándor, Kecskés Pál, Kovrig Béla, Mihelics Vid, Varga László jezsuita stb. írásai), sõt a dominikánus Horváth Sándor személyében a természetjog európai rangú tudósával dicsekedhettünk. De egyfelõl a mûvek közül a legkiválóbbak csak a bölcseleti alapmûveltséggel rendelkezõk kis köre számára voltak érthetõk és élvezhetõk, másfelõl: Prohászka és Kecskés köteteit kivéve, sokkal kisebb példányban jelentek meg, semhogy szélesebb hatást gyakorolhattak volna. Jóval több, mint egy emberöltõn át, melynek problémái és válságai a társadalmi kérdés körül sûrûsödtek, nem történt gondoskodás arról, hogy a modern társadalomtudomány eredményei a kiemelkedõ mûvek fordításával és eredeti alkotásokkal az átlagmûveltségû magyar olvasók elé tárassanak. Az utolsó kezdeményezés, mely a korabeli modern társadalomtudomány körképét a magyar olvasónak bemutatta; a Jászi Oszkár által szerkesztett Társadalomtudományi Könyvtár volt, az elsõ világháború elõtt. Ez a kezdeményezés világnézeti okokból mellõzte a korabeli keresztény társadalomtudomány nagy alkotásainak lefordítását és méltató ismertetését; különben is több mint egy emberöltõvel ezelõtt látott napvilágot. A két világháború közé esõ évtizedekben, miközben kormányok, pártok, kulturális, gazdasági és társadalmi mozgalmak unos-untalan joggal-jogtalanul kereszténynek nevezték magukat, hiába vártuk a keresztény társadalomtudományi könyvtárt, mely a kornak hatalmas keresztény társadalomtudományi irodalmából a java-alkotásokat közzétette volna. 1943-ban, az értelmiség keresztény társadalomtudományi tájékozatlanságának vészes következményei nyomán, tudományos és politikai, egyházi és világi oldalról szinte egyszerre merült fel e hiány pótlásának szükségessége. A kezdeményezésben része volt annak a szorongató elõérzetnek, mely sokunkat eltöltött a háború utáni jövõt illetõen. Tudtuk, hogy a háborúvesztés vigíliáján állunk. Tudtuk, hogy a harctéri fordulat után a magyar társadalom gyökeres átalakulása következik. S noha nem számítottunk arra, ami 1945 után bekövetkezett, nem vettük tudatlanra a jeleket, melyek az ország és a magyar keresztény politika számára súlyos holnapot jósoltak. Mivel a kezdeményezésrõl több tényezõvel én is tárgyaltam, tudom, hogy a legmagasabb politikai és egyházi körök sürgõsnek érezték az akciót, mert õket is eltöltötte az aggodalom, hogy a háború után talán hosszabb ideig nem kerülhet majd sor kivitelezésére, de annál inkább ellentétes világnézetû kezdeményezésre. A sorozat néhány kötete kéziratos fordításban el is készült, de a kezdeményezést csírájában tiporta el a náci megszállás, hogy ki tudja meddig, vágy maradjon.

A mulasztások, konzekvenciáikban, a keresztény politika tehertételéivé váltak, nemcsak a két háború közt, hanem utána is. Közrejátszottak abban, hogy a magukat fennen keresztényeknek nevezõ közírók éS politikusok közt is akadtak, akik tudatlanságban éltek-a természetjog felõl, s hogy a természetjog minden kereszténynek nevezhetõ politika elvi és normatív alapja. Vígan fújták a jogpozitivizmus nótáját, a faji mítosz és a totalizmus dicséretét, miközben keresztény politikát véltek képviselni. Az elméleti tájékozatlanság iskolapéldáját adta az a magát kereszténynek tituláló publicisztikai gárda, mely a mûveletlenség vakmerõségével egyszerûen rousseau-istáknak csúfolta azokat a közírókat, akik a harmincas években a természetjogot szélesebb körben igyekeztek megismertetni s felhívták a figyelmet arra, hogy nem tekinthetõ keresztény politikusnak az, aki a természetjog barbár megsértéseit helyesli, vagy épp követeli. A természetjog hirdetõit angol és amerikai bérencekké bélyegezték, még legnagyobb tomista természetjogászunk sem menekült meg az „eretnek liberalizmus” vádjától. Nem is szólva arról, hogy egyes politikusaink és közíróink a kereszténység nevében pártoltak olyan politikai irányokat, melyek a keresztény politikától, csillagászati távolságba estek s a kereszténység erkölcsi parancsaiba ütköztek. E jelenségeket nem mindig lehetett a tudatos megtévesztés és rosszhiszemûség számlájára írni, része volt bennük a keresztény politika elméletében való tájékozatlanságnak is.
Itt, hogy félreértéseknek elébe vágjak, s az elméleti tájékozottság túlbecsülésének esetleges vádját elhárítsam, néhány megjegyzést kell tennem a keresztény politikai elmélet ismeretének gyakorlati politikai szerepérõl.

A KERESZTÉNY POLITIKA természetjogi elvrendszerének s általában szociológia igazságainak ismerete senkinek se adja kezébe a politikai siker kulcsát, és a politikai tévedések és hibák elkövetésének veszélyétõl senkit meg nem óv.

A gyakorlati politikában komoly szerepük van a politikai tudományoknak, de a gyakorlati politika elsõsorban nem tudományos, hanem mûvészeti, jellegû tevékenység. A politikai siker elérése és a politikai tévedések és hibák kikerülésé a politikusnak elsõsorban nem tudományos felszerelésén, hanem személyes politikai képességein múlik, melyeknek alapkészségeivel úgy születik a politikus, mint ahogy jó hallással vagy színérzékkel a zenész vagy a festõ. Mindegyik csak tudományos képzéssel és gyakorlattal fejlesztheti mûvészi képességgé e bölcsõjében kapott készségeit. A politikai sikerek és a politikai tévedések és hibák elkerülésének azonban még számtalan feltétele van: például megfordul az a politikus híveinek, elvbarátainak, sõt ellenfeleinek magatartásán, a külsõ körülményeken; olyan együtthatók eredménye, melyeket a keresztény politikai elmélet ismerete és követése, a szociológiai tanítások szem elõtt tartása önmagában meg nem változtathat.

Mivel a politika mindig elsõsorban mûvészet marad, benne az intuíció gyakran döntõ szerephez jut. A politika szférájában, különösen rendkívüli idõkben, a „sors” szele fú: valami emberfeletti erõ mûködik, mellyel szemben a személyi erõ eltörpül, s melyet kiszámítani és provideálni sokszor lehetetlen. Végsõ soron a történetet is Isten irányítja, aki a történet felett áll, s akinek kezébõl a történet szálai ki nem szabadulhatnak; s aki egy isteni világtervet valósit meg az emberek közremûködésével és ellenállásával, egy tervet, melyet a mi szemünk elõtt homály fed. Ezekhez az erõkhöz való viszonyában a leggrandiózusabb történetformáló lángész és akaratzseni is legfeljebb készséges statiszta, felkészült eszköz és „bekapcsolódó” tényezõ lehet. Még Carlyle is elismerte ezt, aki pedig a legdöntõbb jelentõségre emelte a nagy egyéniségek szerepét az emberi történetben. Se fatalistának, se predesztinációs hitûnek nem kell lenni ahhoz, – elég, ha a rendkívüli idõk politikusát gõg vagy ostobaság meg nem gátolja a felkínálkozó tapasztalati igazság megsejtésében, – hogy igazat adjunk Bismarcknak, aki politikai lángész és akaratzseni létére így írt: „A leghatalmasabb ember is mi egyebet tesz, mint türelemmel figyeli Isten lépteit a történelemben, és amikor elmegy elõtte, megragadja palástja csücskét.

A politikai sikertelenség, tévedés és hiba ellen a természetjog ismerete és követése nem biztosíték. A természetjog erkölcsi-jogi útbaigazításokat ad; a politika, mint tudomány is, más tartomány. S a természetjog a konkrét magatartás tilalma, parancsa és megengedettsége tekintetében sokszor nem nyújt oly könnyen fel ismerhetõ útbaigazítást, mint a pozitív jog. Hogy a kisebb baj választása a nagyobb jó érdekében mikor tûrhetõ, ezt csak esetrõl-esetre lehet eldönteni, s a végsõ döntést rendszerint csak a jövõ fejleményei alapján lehet kimondani. A keresztény politikus is szembekerülhet olyan kényszerhelyzetekkel, nem annyira elvi (mert ezekben könnyebb a helyes utat meglelni), mint inkább gyakorlati dilemmákkal, melyekbõl visszavonulásával nem juthat ki, mert épp visszavonulásával ártana a közérdeknek. Lehetnek, és voltak is politikai helyzetek, melyekben a keresztény politikusnak egyenest elemi kötelessége a politikai kudarcnak és a személyes bukásnak tudatos vállalása, éppen a keresztény politikai elvek nyilvános képviseletének parancsoló érdekébõl vagy a közjó egyéb követelményeként. Hogy a rosszban való formális és materiális együttmûködésre mikor van mentség, ezt – noha a morál irányelveket szab – szintén csak esetrõl-esetre, valamennyi körülmény gondos mérlegelése alapján lehet eldönteni, de kikerülni nem mindig ártalmatlan a közre sem.

A természetjog s általában a keresztény politika elvrendszerének ismerete és követése már csak azért se lehet biztosíték a politikai sikertelenség, a politikai hiba és tévedés ellen, mert a természetjog s általában a keresztény politika állandó elvei a gyakorlati politika igen széles és változatos skáláját engedik meg. Elvileg például se a királysági, se a köztársasági államforma, se a monarchikus, se az arisztokratikus, se a demokratikus kormányforma, se a konzervatív, se a progresszív tendencia nem kritériuma a keresztény politikának, – amit ez mindegyiktõl megkövetel: a közjó megvalósítására való alkalmasság. Ebbõl azonban nem következik, hogy gyakorlatilag is egyenértékûek a különbözõ politikai koncepciók, ha a keresztény politikába elvileg beleférnek. Ha így lenne, akkor politikai értékesség tekintetében egyáltalán nem lehetne különbséget tenni a még kereszténynek nevezhetõ, különbözõ politikai koncepciók közt, tehát köztük a politikai küzdelem jogossága igazolhatatlan volna, csupán egymás mellett haladhatnának. Nem lehet köztük különbséget tenni keresztény minõsültség, de nagyon is lehet, sõt kell is nyílt és félreérthetetlen különbséget tenni politikai értékesség szerint. Hogy a nép ezt a különbségét felismerhesse, amihez való joga tagadhatatlan, a kereszténynek nevezhetõ politikai koncepciók képviselõire az õszinteségnek nyomatékos erkölcsi parancsa hárul, különösképpen azért is, mert mindannyian a keresztény minõsültségnek ajánlólevelével lépnek fel.

MA SOK FÉLREÉRTÉSRE OKOT ADÓ kérdés, hogy a kereszténynek nevezhetõ, különbözõ politikai koncepciók miképpen viszonylanak a haladás eszméjéhez? Elvileg bizonyos, hogy a helyesen értelmezett haladás-eszme a keresztény politika bárminõ koncepciójának elválaszthatatlan alkotórésze, bensõ inspirátora kell legyen. A haladás eszméje nem a modern kor emberének leleménye, õ csak elõtérbe tolta és nyomatékosabb profán hangsúlyt adott neki. A haladás eszméje bele van oltva, mint isteni ág, az emberi természetbe. A haladás eszméje bibliai gyökérzetû, keresztény eszme, melybe Jézus parancsa (Legyetek tökéletesek, mint Mennyei Atyátok tökéletes...) felülmúlhatatlan dinamizmust vitt bele. Ez a keresztény haladáseszme, mely az eddig ismert kultúrák legmagasabbikának legbensõbb sugallója volt, egy isteni világtervre mutat vissza, melynek – nagy katasztrófák és visszaesések ellenére is – az emberek szabad akaratú közremûködésével kell megvalósulnia. Ekként válik az ember „Isten munkatársává” a történetben. Senki se adott tökéletesebb embereszményt a kereszténységnél, mely az embert Isten-mintájúnak és Isten-célúnak mondja. Ez az embereszmény azonban a személyiség tökéletesítésétõl elválaszthatatlanul felhív a teremtett földi mindenségnek a tökéletesedés szolgálatába állítására, és annak munkálására is, hogy ne csak maga az ember, hanem az ember szabad akaratú közremunkálásával a világ és társadalom is Teremtõjének vonásait tükrözze vissza. A keresztény politikának tehát nincs olyan formája, mely elutasíthatja a haladás eszméjét.

E mellett minden keresztény politika legfõbb célja arra kell irányuljon, hogy a természetes közjó megvalósítása által – a kor lehetõségeihez és igényeihez képest a legnagyobb eséllyel – mozdítsa elõ az emberi személyek tökéletesedését. Ebben az elvben nem lehet különbség a kereszténynek nevezhetõ politikai koncepciók között. De lehet és van is különbség köztük a természetes közjó konkrét tartalmának megállapításában, mivel ebbe már belejátszik a lehetõségek és igények különbözõ mérlegelése s még a kiküszöbölhetetlen tényezõk egész sora. Ugyanezt fejezi ki a közmeggyõzõdés, hogy a közjót több úton is meg lehet közelíteni. Van és lehet különbség a kereszténynek nevezhetõ politikai koncepciók között, tehát azokban az utakban, módokban és eszközökben is, melyekkel a közjót - esetleg az azonos konkrét tartalmú közjót – akarják megközelíteni. A keresztény közéleti elvekben való azonosságuk teszi nyomatékos kötelességükké: nemcsak a nép, hanem egymás felé is, hogy a köztük lévõ különbségek könnyû felismerését programjuk õszinte megvallásával lehetõvé tegyék, s eltávoztassák maguktól azt a vádat, a keresztény elvek közös címkéjével politikai zsákbamacskát árulnak.

Mi félreérthetetlen nyíltsággal kötöttük le magunkat a szociális és demokratikus töltésû keresztény politika mellett. Mi azt valljuk, hogy a keresztény politika nem elégedhetik meg a közéleti erkölcsi ellenõr és éber lelkiismeret szerepével, hanem legalább program tekintetében, ha a körülmények következtében többre nem vállalkozhatik - a haladás élén kell masíroznia, a legnagyobb földi boldogulás reményét a kereszténységhez kell kapcsolnia. Ma a haladás követelményei a népek öntudatában világszerte a szociális igazságosság és a demokrácia eszméiben fogalmazódnak meg, még ott is, ahol a tömegek a diktatúrák hetéra-karjaiba estek, s ott is, ahol a zsarnokság e jelszavakat meggyalázta. A szociális igazságosság és a demokrácia eszméinek leghaladóbb, igazolható konzekvenciái a rendelkezõ vagy megengedõ természetjogokra vezethetõk vissza, az alapvetõ vagy következtetett természetjog igazoló levélét mutathatják föl. E konzekvenciák világszerte népeszmékké lettek, ami ellenállhatatlan erõt kölcsönöz nekik. A korszerû keresztény politikának tehát e népeszméket fel kell karolnia, és ha nem teszi, nemcsak lemarad, hanem e népeszmék irányítását is, realizálását kereszténytelen irányzatoknak engedve át, közvetve felelõssé válhat azért, hogy e népeszmék a romlás és rombolás eszközéivé aláztatták; s viselnie kell annak kockázatát, hogy akaratlanul, de mulasztásai következményeképpen a kereszténység hitelét is rongálja. Azt a presztízst pedig, melyet a népeszmék fölkarolásával a kereszténységnek szerezhetne meg, a közömbös vagy ellenséges irányzatoknak ajándékozza. Az a tömegaposztázia, melyet XI. Pius a század nagy botrányának nevezett, mementó, melyet a mai keresztény politikus soha se feledhet.

De a különbözõ politikai koncepcióknak bármily széles skálája fér is bele a keresztény politika fogalmi keretébe, föltétlenül biztos, hogy nem férnek bele az olyan koncepciók, melyek a rendelkezõ természetjog érvényesítését megakadályozó elveket vagy célokat tartalmaznak, s amelyek a tilalmazó természetjogot bárminõ formában megszegik. Politikai hibák, és tévedések elkövetése a keresztény politikus jelzõjétõl senkit meg nem foszt: a keresztény politikus is köthet rossz üzleteket, de erkölcstelen üzleteire igazolást vagy felmentést még a siker se adhat. Ahhoz például, hogy egy magát keresztény politikusnak nevezõ közéleti szereplõ, – akirõl a keresztény politikai mûveltségnek minimumát fel kell tételezni, mert ha ezzel se bír, akkor keresztény közéleti szerepvállalása önmagában is erkölcsi elítélés alá esik, – magáévá tehesse a bármilyen színû totalizmust, az emberi természet lényegi azonosságán nyugvó jogegyenlõséget megtagadó faji mítoszt vagy antiszemitizmust, a természetes erkölcs tiltó törvényeit a nemzeti érdek nevében felfüggesztõ nacionalizmust, ehhez vétkes tudatlanságra vagy tudatos rosszhiszemûségre van szükség.

A legsúlyosabb, a nyílt ellenség támadásánál is súlyosabb merénylet azonban a keresztény politika és a kereszténység ellen az, ha a politikus a kereszténységre hivatkozva követi el e bûnöket. A kereszténység elleni vétkek közül a legkártékonyabbaknak nem az extra, hanem az infra muros elkövetett bûnök bizonyultak: nem az antikrisztiánusok támadásai, hanem a kereszténység nevében elkövetett vétkek. A kereszténység történeti drámájának krízisei az utóbbi vétkek idõszakaira s nem a nyílt üldözések lustrumaira esnek. A kereszténység nyílt ellenségei – Nérótól kezdve – nemcsak dezertõröket, hanem mártírokat is termeltek, akik a keresztet, a vérpadot, az arénát és a börtönt a kereszténység népszerû katedráivá változtatták. Mártíriumuk, némaságában is a legmesszebb hangzó és a legérthetõbb prédikáció volt; olykor a szikla-lelkekbõl is a részvét és csodálat forrását fakasztotta. De azok, akik bûneiket a kereszténység nevében követik el, nem mártírokat, hanem fertõzõ anyagot termelnek, mely a keresztény közösség testét rothaszthatja meg. A nácizmus és a bolsevizmus, bárha nyíltan ellenséges szándékait palástolni próbálja, mindkét támadással él, mártírokat teremt, és belülrõl rothasztani igyekszik. A kettõ közül az a rosszabb, amelyik jelen van.

A keresztény politikusnak tartózkodnia kell attól, hogy a keresztény politika nevében és tekintélyével képviseljen olyan, egyébként megengedett és helyes törekvéseket, melyek nem tartozékai egy koncepció keresztény jellegének, s általában ügyelnie kell arra, hogy politikája felelõsségével a kereszténység megterhelésére okot ne adjon. Gyakorlatilag ennek az útnak járása – különösen rendhagyó idõkben – igen nehéz lehet, de sohasem lehetetlen. S a keresztény politikus számára is mindig tilos a politikai tevékenység az Egyházak nevében, tekintélyével és felelõsségére.

AZ A KÖRÜLMÉNY, hogy az ún. vezetõ osztályok szélesebb körei, a közép- és felsõ iskolát végzettek a keresztény társadalomtan alapvetõ elméletét kielégítõen nem ismerték, szerepet játszott a tömegek keresztény társadalomtudományi oktatásának és általában a politikai tömegnevelésnek elhanyagolásában. Senki se taníthatja azt, amit maga nem tud.

A két világháború között a politikai pártok közül csak a szociáldemokrata párt tekintette lényeges és folyamatos feladatának, hogy pártelitjét a maga társadalomtudományi elméletére rendszeresen oktassa, és tagjait politikailag nevelje. A többi pártok – beleértve a keresztény pártokat is – híveik társadalomtudományi elméleti oktatását és politikai nevelését a kulturális és társadalmi szervek feladatai közé utalták, s nem törõdtek azzal, hogy e szervek elvégzik-e ezt a munkát.

Az elsõ kommunizmus bukása után a legjobb elmék figyelmeztettek a politikai tömegnevelés és a társadalmi szervezkedés kiemelkedõ gyakorlati-politikai fontosságára. Ennek nyomán szinte közvéleménnyé érett az a meggyõzõdés, hogy a belsõ összeomlás egyik oka a tömegek politikai tájékozatlansága, a politikai tömegnevelés elhanyagolása és a társadalmi szervezkedés hiánya volt: az ország túlságosan az államra hagyatkozott, s mikor ez felmondta a szolgálatot, a nemzet tanácstalanul állt az idõ követelményeivel szemben, az állam szétesését a társadalom széthullása, atomizálódása tetézte. Idõ múltán a bukás e tanulsága elhomályosult: a társadalmi szervezkedés, különösen a középosztály köreiben, lendületet vett, de a tömegek politikai nevelése terén édeskevés történt. Mintha a pártok nem is érezték volna szükségesnek, hogy társadalmi és kulturális hátteret teremtsenek, és politikai elitet neveljenek maguknak.

E jelenség szociológiai okainak kifejtését (mert e jelenségnek se „véletlen” egyéni okai, hanem szociológiai okai voltak) most mellõzve, elég annak megállapítására szorítkoznom, hogy a két világháború közt mindössze néhány modern társadalmi szervezet akasztott ekét a keresztény politikai tömegnevelés ugarjába. Köztük a legjobb munkát e téren is a KALOT végezte. Céltudatosan feküdt bele e feladatban és a parasztság elit-kiválasztása és elit-nevelése terén egészen új módszert alkalmazott, amelynek a külfölddel való megismertetése nemzeti jó hírünket szolgálhatná. Nem hiába írta az Osservatore Romano, hogy „a KALOT-nak nincsen párja a Duna-medencében”. A KALOT népfõiskoláin 35 000 parasztlegény ment át, akik közül a magasabb és hosszabb tanfolyamok hallgatóit szigorú és helyes kiválasztással toborozták. A KALOT közéleti nevelõ munkájának politikai jelentõségét egyedül a Néppárt 1947-es választási eredménye leméri. Mi az 1947-es választási küzdelembe a sikerhez rendszerint szükséges elõzményeknek és eszközöknek teljes hiányával léptünk be, s számtalan más akadály állt utunkban. Emellett a népszerûséget tudatosan kockáztatva, a tõlem kitelhetõ legkényesebb lelkiismeretességgel ügyeltem arra, hogy az agitáció során a gyors és gyökeres fordulattal kecsegtetett, sokat szenvedett magyar népben beválthatatlan vágyakat és alaptalan reményeket, melyek nyomában csalódás és letörés jár, fel ne ébresszek. Ha mind ezek ellenére a Néppárt kapta a legtöbb szavazatot (mert még a hamisítások ellenére is a legnagyobb ellenzéki párt és az ország második legnagyobb pártja lett; valójában több szavazatot kapott, mint a hamisításokkal a hivatalos eredménylista élére tornászott kommunista párt), ez csak három okkal magyarázható: egyik, hogy programunk a kereszténységgel teljes egységbe ötvözte a szociális és demokratikus népeszméket; a másik, hogy a magyar nép mérhetetlenül utálta a bolsevizmust; a harmadik, hogy teljes erõvel mindet támogatott a KALOT keresztény szociális és demokratikus eszmékre esküvõ, kiválóan képzett gárdája és parasztelitje, melyet semmiféle rágalom meg nem tévesztett és semmi nyomás el nem rettentett. A Néppárt pontosan ott kaptam legtöbb szavazatot, ahol a KALOT tízéves közéleti nevelõ munkája és paraszti elitképzése a legszélesebb arányú volt. A Néppártot a magas, de vékony szellemi eliten kívül a parasztság és munkásság támogatta, mint ezt a szavazási statisztika és a parlamenti képviselõk foglalkozási statisztikája is bizonyítja. Valamennyi ellenzéki párt közül a Néppárt kapta aránylag a legkevesebb középosztálybeli szavazatot, de egyetlen ellenzéki párt se szerzett, aránylagosan sem, annyi paraszt és munkás szavazatot, mint a Néppárt. A parlamenti tagok foglalkozási statisztikája szerint pedig egyetlen pártnak se volt aránylagosan annyi egyetemi-fõiskolai tanár és paraszt képviselõje, mint a Néppártnak, melynek képviselõi között a parasztok százaléka magasabb volt, mint bármely más pártban, beleértve a Kisgazdapártot és a Parasztpártot is. A Néppárt választási eredményének e kiértékelése mutatja, hogy ebben az eredményben jelentõs része volt a KALOT tízesztendõs közéleti nevelõ tevékenységének, amellyel különösen a néppel élõ vidéki értelmiség javának, nagyszerû fiatal katolikus papságnak és a parasztelitnek öntudatában szétbonthatatlan egységbe forrasztotta a keresztény ortodoxiával a szociális és demokratikus népeszméket. A KALOT alapítója és lelke, KERKAI JENÕ jezsuita atya a magyar parasztság közéleti nevelése, emberi méltóságának és jogos közéleti szerepének öntudatosítása terén többet tett, mint elõtte bárki más és bármely más intézmény. A KALOT tízéves közéleti munkájának a Néppárt választási eredményével is felmérhetõ politikai jelentõsége figyelmeztet a társadalmi háttér és a rendszeres közéleti nevelés általános politikai nélkülözhetetlenségére.

AZ ÁLTALÁNOS MÛVELTSÉGNEK és a társadalomtudományi ismereteknek azt a színvonalkülönbségét, mely szinte valamennyi osztályunk mûveltségi képét jellemezte (ez nem sajátos magyar tünet, így volt és van sok más országban is), a társadalomtudomány álarcába öltözött bolsevista ideológiai fertõzés igyekezett kihasználni. A társadalomtudományi ismeretek hiánya ugyanis vacuumot teremtett, melyet a bolsevisták igyekeztek kitölteni, mert a társadalomtudomány álarcában vélték legkönnyebben megközelíthetni a világnézetileg elzárkózó lelkeket. Ez a bolsevista számítás nem volt alaptalan. A nem-párttagok számára is kötelezõ ideológiai tanfolyamok és szemináriumok olyan hallgatói is, akik az antitheizmust és a dialektikus materializmust a limine elutasították, nem egyszer képtelenek voltak védekezni az érvek ellen, melyekkel az elõadók a materialista magyarázatot a társadalom mibenlétérõl, céljáról, az állam keletkezésérõl, jogkörérõl, rendeltetésérõl, az ember és a társas alakulatok viszonyáról alátámasztották. Antibolsevista érzület és keresztény hithûség önmagában még senkit meg nem véd bölcseleti és társadalomtudományi tévelyek befogadásának veszélyével szemben, különösen akkor nem, ha – mint eleinte a bolsevisták tették – a tévelyek terjesztõi szeges gonddal vigyáznak arra, hogy a tévelyeknek a keresztény tanításokkal való összebékíthetetlensége fedve maradjon, sõt hamis logikai fogásokat alkalmaznak, hogy köztük a harmónia benyomását keltsék, s tanaikat tetszetõs, közérthetõ formában – a középiskolai és elemi iskolai képzettségû ember számára is érthetõ modorban – adják elõ.

Társadalomtudományi tanítások hamisságát és gyakorlati konzekvenciát, míg az elmélet világában mozognak, még képzett elméknek is gyakorta nehéz felismerni, noha mihelyt a valóság talajára leszálltak, szaktudás nélkül felismeri mindenki, aki konzekvenciáik alatt szenved. A bolsevisták eleinte tanaik igazság-magvaival jelentkeznek, s csak ha már fél lábbal bent vannak az ajtón belül, vetik le álarcukat. Ha volt valaha rendszer, mely a megtévesztés, a tetszetõs érvelés, a hazudozás és a reservatio mentalis fogásait gátlás nélkül alkalmazta, s az igazat a hamisság, a jót a rossz szekere elé tudta fogni, a bolsevizmuson nem tett túl. Bizonyítékul elég hivatkoznom arra a céltudatosságra, mellyel a bolsevisták a szavaknak, fõleg a szociológiai fogalmakat jelölt szavaknak egyezményes jelentését kiforgatják és kicserélik.

Azok a tapasztalatok, melyeket minde jelenségek vasfüggöny mögötti figyelõje szerezhet, a szabad világ számára se haszontalanok. Figyelmeztetések, hogy az általános mûveltségnek és a társadalomtudományi ismereteknek diszparitása, a helyes társadalomtudományi ismeretek terjesztésének elhanyagolása komoly politikai veszélyt rejt magában és adandó pillanatban a társadalomtudomány álruháját öltõ bolsevista propagandának kedvezhet. Ez a tény 1945 elõtt nem volt problémánk, de 1945 után egyszerre tudatosult.

A bolsevisták ideológiai nevelése nem érte el a kitûzött célt. A szörnyû valóság, mely alatt a nép szenved, olyan felvilágosítás, melyet semmiféle propaganda és ügyesség el nem tud homályosítani.

* * *

ILYEN VISZONYOK KÖZT kellett utat-módot találnunk arra, hogy a Néppárt híveit a keresztény politikának némi elméleti fegyverzetével ellássuk. A keresztény társadalmi és kulturális egyesületeken keresztül célunkat meg nem közelíthettük, mert azokat kivitel nélkül feloszlatták. A gondolatterjesztés rendes eszközeitõl minket megfosztottak. Az állandóan mûködõ titkos politikai rendõrségi cenzúra megakadályozta, hogy egyetlen hetilapunkban a bolsevista elméletet bírálat alá vehessük, és a keresztény politika elméletét is meghamisító bolsevista propaganda állításaira válaszolhassunk. Se pénzünk, se lehetõségünk nem volt arra, hogy országszerte pártiskolákat szervezzünk; még ha pénzzel rendelkeztünk volna is, elõadóinkat és hallgatóinkat nem tehettük ki a megtorlásoknak. Egyetlen utunk maradt: lapunkban megtartani a pártiskolát úgy, ahogyan lehetett. A titkos politikai rendõrségi cenzúra, melynek tûrése volt az ára annak, hogy egyetlen hetilapunk (négy oldalon) egyáltalán megjelenhessék, a pártiskola cikkeibe is rendszeresen belegázolt, Nem egyszer alattomos szándékkal arra törekedett, hogy a cikkek egy-egy szakaszát a csonkítással egyoldalúvá torzítsa, arra számítva, hogy az utolsó pillanatban nem lesz módunk az öncsonkításra. Gyakran elõfordult, hogy a titkos cenzúra egy-egy bolsevista idézetet törölt, ha annak épp abban az idõben való közlését veszélyesnek ítélte. Nem egy példa volt arra is, hogy a nácizmus és a fasizmus bírálatát sem engedte meg. Birtokomban van például a szakszervezetrõl szóló cikk kefelevonata, melybõl a politikai rendõrség a fasiszta szakszervezet tárgyilagos leírását törölte, nyilván azért, mert a fasiszta szakszervezet megtévesztésig hasonlít a bolsevista szakszervezethez. Ezt a törölt részt se állítottam helyre: a szöveghez nem tettem hozzá semmit. Ahol megjegyzéssel kísértem, mint a kiadó jegyzetét feltüntettem. A cenzúra törléseinek értelemszerû helyreállításához se folyamodtam, mert nem hagyatkozhattam emlékezetemre, mivel a cikkeket nem én írtam. A cenzúra azonban, bármily ravaszul és körültekintsen mûködött, a cikkeknek se tartalmát, se irányzatát meg nem hamisíthatta, mert résen álltunk, hogy a fejtegetések értelemzavaró, vagy a lényeges mondanivalót meghamisító csonkításokat ne szenvedjenek, inkább többet hagytunk ki, vagy átírással segítettünk magunkon. A cikkek szándékainknak megfeleltek.

A pártiskola eredetileg két közelebbi célt szolgált. Elsõsorban a Néppárt programjának elméleti alapját kívánta megismertetni és a tudomány színe elõtt igazolni. Ez a magyarázata, hogy az olvasó a cikkekben olyan részeket is talál (pl. alkotmánybíróság, közigazgatási bíróság decentralizálása stb.), amelyek nem tartoznak egy politikai koncepció keresztény jellegéhez, de a Néppárt programjának lényeges részeit alkották. Másfelõl a pártiskolán keresztül híveinket fel akartuk világosítani a keresztény társadalomtudomány és politika legfontosabb elméleti tudnivalókról, hogy a keresztény politika elméleti helyességébe vetett hitük az ellenséges érvelések, megtévesztések, és támadások pergõtüzében meg ne inogjon, meggyõzõdéseiket helyesen képviselhessék, és a vitákban megvédhessek.

A cikkekben, különös tekintettel az ellenséges propaganda módszereire, nem a keresztény hittel igyekeztünk igazolni a keresztény politikát, hanem megfordítva: a tudománnyal igazoltuk a keresztény világnézetû közéleti tájékozódás igazságát.

A cikkíró a fogalmazásban egyszerûségre és közérthetõségre, a stílusban szabatosságra és világosságra törekedett, a keresztény társadalomtudomány vitás pontjait mellõzte, noha a mi sajátos felfogásunk dokumentálását nem kerülte. Általában a keresztény tudományos közmeggyõzõdés által hitelesített tanok elõadására szorítkozott. Nem tudományos esszésorozatot, nem magas publicisztikát vagy fõiskolai tankönyvet akart írni, hanem olyan bevezetést a keresztény politikába, melyet minden értelmes és gondolkodó átlag magyar megérthetett. Társadalomtudományi irodalmunk leginkább ezt az átlag-színvonalon álló olvasót szem elõtt tartó feldolgozást nélkülözte, a napi politikai szükséglet pedig épp ilyet sürgetett.

Célunkat a pártiskolával elértük. A cikkek nyomán országszerte afféle magán-pártiskolák keletkeztek, összejött egy-egy baráti kör, a cikket felolvasták és megvitatták. Ha további felvilágosítást kívántak, írtak a szerkesztõségnek, mely válaszolt. Válaszképpen magam is sok ilyen politikai magánlevelet írtam. Kialakult egy levelezõ párt-iskola. A hozzászólások és a kérdések ablakokat nyitottak parasztságunk és munkásságunk értelmességére, politikai érettségére, bölcs közéleti tájékozódó képességére és arra a nagyarányú, mély és örvendetes átalakulásra, mely a nyomás alatt parasztságunk politikai és nemzeti öntudatában végbement s melyet a bolsevizmus máig se rontott meg. A sok romlás közt ez egyik legvigasztalóbb és legreménytadóbb tünet.

A cikkek gyakorlati célja indokolja a gyakori ismétléseket, amelyeknek egy része olyan felbonthatatlan mondatfûzéssel kapcsolódott az új gondolathoz, hogy törlése átírás nélkül nem lett volna lehetséges. Az átírást pedig mellõztem.

A pártiskola 1949 januárjában megszakadt. Még további fejezetei lettek volna, de a megjelent rész is szerencsésen adja ki a keresztény politika iskolájának elsõ kötetét. Reméljük, hogy megíratnak még fejezetei otthon. E lehetõség idejével szorosan összefügg a keresztény politika jövõje Magyarországon.

Ám a keresztény politika szempontjából, bármily hatalmas esélyeket tartogat számára a holnap, mindenképpen döntõ kérdés marad, hogy azok, akik e keresztény közélet formálására igényt emelnek, a keresztény politika elméletét ismerjék és kövessék, s a tömegek keresztény közéleti nevelésére kellõ gondot fordítsanak.
Ennek a célnak elõmozdításához kíván hozzájárulni ez a kiadványunk az emigrációban.

New York, 1951. szeptember 10.

Barankovics István


 
instagram takipçi instagram takipçi free followers for instagram instagram takipçi satın al instagram free followers free instagram followers instagram takipçi kasma instagram beğeni hilesi cheat follower for instagram instagram giriş instagram free follower twitter begeni twitter takipci smm panel sosyal medya paneli instagram takipçi hilesi instagram takipçi hilesi Bahçeşehir Escort Ankara Escort Keciören Escort Ankara escort istanbul Escort Beylikdüzü Escort izmir escort Eryaman Escort izmir Escort Ankara Escort ANKARA ESCORT istanbul escort ankara escort Bahçeşehir Escort ankara escort Beylikdüzü Escort Ankara Escort Kadıköy Escort izmir escort sex izle beylikdüzü escort İstanbul Escort Ataşehir Escort Sincan Escort Çankaya escort Kartal Escort Ankara Escort Antalya escort ankara escort Maltepe Escort Altyazılı Porno sarışın porno Pendik Escort Eros Porno HD Mobil Seks Altyazılı Porno izmit escort Pendik escort escort ankara bayan Ataşehir Escort Escort izmir movies Escort Agency London Movie istanbul escort İstanbul escort escort bayan Esenyurt escort bayan Mersin Escort Ankara Eskort Kızlar ankara escort Escort ümraniye Escort kartal Escort kartal Ankara escort bayan izmir escort Watch porn videos escort mersin Avcılar escort Escort maltepe Escort maltepe Escort pendik Escort bostancı Escort bostancı Escort kadıköy Escort ataşehir ankara escort izmir escort Yabancı Dizi izle Silivri escort bayan F movies Mersin escort Antalya escort casino siteleri 123movies PORNO Eskişehir Escort izmit escort Escort Pendik Bayan Escort Tuzla Kartal Otele Gelen Escort Kurtköy Otele Gelen Escort Ankara rus escort mersin escort kocaeli escort Kartal Escort Bostancı escort Kadıköy Escort Tuzla Escort Ataşehir escort Bostancı Escort Pendik Escort Pendik Escort Ataşehir Escort Ataşehir Escort Anadolu Yakası Escort Göztepe Escort Kadıköy Escort Kartal Escort Ataşehir Escort Umraniye escort Bostancı Escort Şerifali Escort Pendik Escort Escort Bayan Kartal Escort Kadikoy escort Pendik Escort Kartal Escort Kartal Escort Nişantaşı Escort Kadıköy escort Maltepe Escort Kocaeli Escort Şirinevler Escort Başakşehir Escort Görükle Escort Bodrum Escort Manisa Escort Bodrum Escort Kuşadası Escort Bakirkoy escort Kurtköy Escort sex hattı mersin escort bahis siteleri bedava bonus bedava bonus veren bahis siteleri Çanakkale Escort Bayan Gaziantep Escort Bolu Escort Bayan kıbrıs escort bayan ısparta escort bayan Gümüşhane escort bayan Burdur Escort Bayan Adana Escort CasinoMaxi yeni giriş adresi Cepbahis yeni giriş adresi samsun escort nevşehir escort rize escort zonguldak escort yozgat escort yalova escort marmaris escort mardin escort manisa escort malatya escort kıbrıs escort van escort urfa escort uşak escort kütahya escort trabzon escort tokat escort sinop escort tekirdağ escort sivas escort escort hatay bayan escort erzincan bayan escort edirne bayan escort düzce bayan escort ağrı bayan escort diyarbakır bayan escort aydin bayan escort didim bayan escort artvin bayan escort denizli bayan escort gümüşhane bayan escort burdur bayan escort giresun bayan escort antep bayan escort antalya bayan escort bolu bayan escort alanya bayan escort afyon bayan escort adana bayan escort eskişehir bayan escort bodrum bayan escort beylikdüzü bayan escort erzurum bayan maraş escort mersin escort niğde escort sakarya escort muğla escort ısparta escort çorum escort çeşme escort çanakkale escort elazığ escort erzincan escort zonguldak escort erzincan escort Escort Bursa Bursa Escort Bayan Mardin Escort Bayan Niğde Escort Bayan Didim Escort Kütahya Escort Bayan Zonguldak Escort Bayan Afyon Escort Bayan Giresun Escort Bayan Yozgat Escort Bayan Artvin Escort Bayan Kastamonu Escort Bayan Ordu Escort Bayan Çeşme Escort Bayan Escort Erzurum Bolu Escort Bayan Diyarbakır Escort Bayan Nevşehir Escort Bayan Rize Escort Bayan Erzincan Escort Bayan Trabzon Escort Bayan Edirne Escort Bayan Kütahya Escort Bayan Sinop Escort Bayan Hatay escort Afyon Escort Bayan Sivas Escort Bayan Yalova Escort Bayan Hatay Escort Bayan Marmaris Escort Bayan Yozgat Escort Bayan kıbrıs escort bayan Artvin Escort Bayan Çanakkale Escort Bayan Diyarbakır Escort Bayan Edirne Escort Bayan Elazığ Escort Bayan Elazığ Escort Bayan Erzincan Escort Bayan Erzurum Escort Bayan Giresun Escort Bayan ısparta escort bayan Kastamonu Escort Bayan Kuşadası Escort Bayan Manisa Escort Bayan Manisa Escort Bayan Mardin Escort Bayan Nevşehir Escort Bayan Niğde Escort Bayan Ordu Escort Bayan Rize Escort Bayan Sakarya Escort Sakarya Escort Bayan Şanlıurfa Escort Bayan Şanlıurfa Escort Bayan Sinop Escort Bayan Sivas Escort Bayan Tekirdağ Escort Bayan Tekirdağ Escort Bayan Trabzon Escort Bayan Uşak Escort Bayan Van Escort Bayan Van Escort Bayan Yalova Escort Bayan Zonguldak Escort Bayan Bodrum Escort Bayan Konya Escort Bayan Alanya Escort Bayan Malatya escort bayan Adana Escort Bayan Alanya Escort Bayan Alanya Escort Bayan Antalya Escort Bayan Antalya Escort Bayan Beylikdüzü Escort Bayan Beylikdüzü Escort Bayan Beylikdüzü Escort Bayan Beylikdüzü Escort Bayan Eskisehir Escort Bayan Escort Eskişehir Gaziantep Escort Bayan Antep Escort Bayan Gaziantep Escort Bayan Kayseri Escort Bayan Kayseri Escort Bayan Mersin Escort Bayan Samsun Escort Bayan Samsun Escort Bayan Escort Bursa Malatya escort kuşadası escort konya escort kocaeli escort kayseri escort kastamonu escort kars escort adana escort afyon escort bodrum escort bayan bodrum escort uşak escort bayan tokat escort bayan tokat escort bayan muğla escort bayan muğla escort bayan marmaris escort bayan maraş escort bayan konya escort bayan kocaeli escort bayan kocaeli escort bayan kıbrıs escort bayan kıbrıs escort bayan kars escort bayan gümüşhane escort bayan mersin escort bayan maraş escort bayan kuşadası escort bayan konya escort bayan kayseri escort bayan hatay escort bayan eskişehir escort diyarbakır escort bayan çorum escort bayan çeşme escort bayan burdur escort bayan bolu escort denizli escort bayan escort bodrum balıkesir escort bayan balıkesir escort aydin escort artvin escort agri escort edirne escort bayan düzce escort bayan düzce escort bayan didim escort bayan didim escort bayan denizli escort bayan çorum escort bayan çeşme escort bayan çanakkale escort bayan burdur escort bayan bolu escort bayan mersin escort bayan konya escort bayan antalya escort bayan aydin escort bayan artvin escort bayan agri escort bayan escort afyon adana escort bayan gaziantep escort samsun escort bayan Antalya escort alanya escort bayan ordu escort Sex Hikaye Pashabahis yeni giriş adresi Dinamobet yeni giriş adresi Celtabet yeni giriş adresi Savoybetting yeni giriş adresi Privebet yeni giriş adresi Neyine yeni giriş adresi Bahsegel yeni giriş adresi Makrobet yeni giriş adresi Megabahis yeni giriş adresi Goldenbahis yeni giriş adresi ensobet yeni giriş adresi Liderbahis yeni giriş adresi Kolaybet yeni giriş adresi Venusbet yeni giriş adresi Betpark yeni giriş adresi Gobahis yeni giriş adresi Dumanbet yeni giriş adresi Betlike yeni giriş adresi Arzbet yeni giriş adresi Betmatik yeni giriş adresi Mobilbahis yeni giriş adresi Bets10 yeni giriş adresi Pinbahis yeni giriş adresi Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye Sex Hikaye zonguldak escort yozgat escort yozgat escort yalova escort yalova escort van escort van escort trabzon escort trabzon escort tekirdağ escort tekirdağ escort sivas escort sivas escort urfa escort urfa escort sakarya escort sakarya escort rize escort rize escort ordu escort ordu escort niğde escort niğde escort mardin escort mardin escort manisa escort manisa escort malatya escort malatya escort kütahya escort kütahya escort kastamonu escort kastamonu escort ısparta escort ısparta escort giresun escort giresun escort erzurum escort erzurum escort erzincan escort erzincan escort bursa escort bursa escort bursa escort jestbet yeni giriş adresi jojobet yeni giriş adresi holiganbet yeni giriş adresi imajbet yeni giriş adresi jestbahis yeni giriş adresi kingbetting yeni giriş adresi interbahis yeni giriş adresi lidyabet yeni giriş adresi princessbet yeni giriş adresi matrixbet yeni giriş adresi polobet yeni giriş adresi truvabet yeni giriş adresi modabet yeni giriş adresi pulibet yeni giriş adresi tulipbet yeni giriş adresi wsbets yeni giriş adresi Jasminbet yeni giriş adresi Limanbet yeni giriş adresi ngsbahis yeni giriş adresi pashagaming yeni giriş adresi youwin yeni giriş adresi vevobahis yeni giriş adresi Akcebet yeni giriş adresi Betbaba yeni giriş adresi superbahis yeni giriş adresi Betonbet yeni giriş adresi superbetin yeni giriş adresi yorkbet yeni giriş adresi tempobet yeni giriş adresi wonodds yeni giriş adresi Adiosbet yeni giriş adresi Bahsine yeni giriş adresi Betmoon yeni giriş adresi Betsidney yeni giriş adresi Efsanebahis yeni giriş adresi Gencobahis yeni giriş adresi Hermesbet yeni giriş adresi Egobet yeni giriş adresi Grbets yeni giriş adresi Mavibet yeni giriş adresi Lunabit yeni giriş adresi Jokerbet yeni giriş adresi Seabahis yeni giriş adresi Nakitbahis yeni giriş adresi Queenbet yeni giriş adresi Vegabet yeni giriş adresi Mottobet yeni giriş adresi Romabet yeni giriş adresi Onbahis yeni giriş adresi Showbahis yeni giriş adresi Winxbet yeni giriş adresi hilbet yeni giriş adresi forvetbet yeni giriş adresi bahisarena yeni giriş adresi betper yeni giriş adresi baymavi yeni giriş adresi belugabahis yeni giriş adresi casinometropol yeni giriş adresi gorabet yeni giriş adresi elexbet yeni giriş adresi betboo yeni giriş adresi betcup yeni giriş adresi grandbetting yeni giriş adresi fenomenbet yeni giriş adresi betexper yeni giriş adresi betnano yeni giriş adresi betpapel yeni giriş adresi 1xbet yeni giriş adresi 1xbit yeni giriş adresi anadolucasino yeni giriş adresi artemisbet yeni giriş adresi Sekabet yeni giriş adresi Tipobet yeni giriş adresi Betgram yeni giriş adresi Vdcasino yeni giriş adresi Milanobet yeni giriş adresi Supertotobet yeni giriş adresi Piabet yeni giriş adresi ilbet yeni giriş adresi Betpas yeni giriş adresi Perabet yeni giriş adresi Restbet yeni giriş adresi Betebet yeni giriş adresi Mariobet yeni giriş adresi Asyabahis yeni giriş adresi Betvole yeni giriş adresi Trbet yeni giriş adresi Betticket yeni giriş adresi Betist yeni giriş adresi escort balıkesir favorisen giriş onwin giriş altincasino giriş casinokral giriş casino360 giriş aresbet giriş betmarino giriş betflix giriş limakbahis giriş jetbahis giriş akbet giriş milosbet giriş kareasbet giriş mrcasino giriş casinoslot giriş betkanyon giriş betorder giriş wolbet giriş bahisnow giriş bets4you giriş discountcasino giriş hemenbahis giriş noxwin giriş sinyorbet giriş hiperbet giriş betwego giriş bahistir giriş megapari giriş melbet giriş rentacarantalya erzurum escort balıkesir escort kadıköy escort samsun escort diyarbakır escort yalova escort muğla escort hatay escort konya escort kıbrıs escort aydın escort nevşehir escort malatya escort burdur escort uşak escort mersin escort eskişehir escort çanakkale escort maraş escort tekirdağ escort ordu escort trabzon escort mardin escort kütahya escort tokat escort zonguldak escort çorum escort adana escort beylikdüzü escort rize escort esenyurt escort bakırköy escort giresun escort yozgat escort niğde escort bolu escort elazığ escort sivas escort düzce escort şişli escort mecidiyeköy escort pendik escort buca escort başakşehir escort avcılar escort afyon escort ısparta escort konak escort kıbrıs escort gümüşhane escort gaziemir escort alanya escort karşıyaka escort halkalı escort kayseri escort kastamonu escort sakarya escort ağrı escort urfa escort van escort kıbrıs escort kocaeli escort denizli escort antep escort manisa escort edirne escort manisa escort kırşehir escort antalya escort artvin escort bilecik escort bursa escort karaman escort karabük escort tekirdağ escort izmit escort sinop escort kırıkkale escort kırklareli escort çankırı escort kuşadası escort sohbet sohbet bodrum escort zonguldak escort kurtkoy escort eskort sultanbeyli pendik escort tuzla escort short haircuts for women kurtköy escort üsküdar escort çekmeköy escort titan jel yapay kızlık zarı cialis yorumları penis pompası viga 50000 delay 48000 geciktirici hap penis büyütücü hap titan gel viagel silver golden lovita ağrı kesici krem novagra kafur spanish fly orviax lady era estrogenolit penixl feromon parfüm estrogenolit damla penis pompası lifta 20 mg lifta 20 mg kullanıcı yorumları lifta 5 mg dapoksetin cialis 100 mg cialis 100 mg fiyatı lifta 5 mg 28 tablet fiyat viagra 100 mg aksöğüt kremi cialis 5 mg kafur krem geciktirici hap fiyatları viagra fiyatı iltihaplı romatizma titan jel lifta 20 mg dapoksetin eczane fiyatı orviax vejin jel ankara escort pendik escort bayan ankara escort bayan ankara escort escort ankara escort bayan escort bayan escort bayan escort bayan pendik escort ankara eskort escort pendik kartal escort kurtköy escort maltepe escort tuzla escort pendik escort pendik eskort kurtköy escort kaynarca escort kartal escort escort bayan maltepe escort pendik eve gelen escort tuzla escort pendik otele gelen escort pendik sınırsız escort cashfire.org http://cashfire.org/ ankara escort bayan ankara eskort ankara eskort escort ankara escort bayan abidinpaşa escort altındağ escort ankara escort ayaş escort ayrancı escort bahçelievler escort bala escort balgat escort beypazarı escort çamlıdere escort çankaya escort cebeci escort çubuk escort çukurambar escort demetevler escort dikmen escort elmadağ escort emek escort tuzla escort tuzla escort bayan escort tuzla tuzla eskort aydınlı escort içmeler escort orhanlı escort tuzla escort esat escort etimesgut escort etlik escort gaziosmanpaşa escort gölbaşı escort haymana escort keçiören escort kızılay escort kızılcahamam escort eryaman escort mamak escort nallıhan escort polatlı escort pursaklar escort sincan escort sıhhıye escort tandoğan escort tunalı escort ulus escort yenimahalle escort ankara escort escort ankara ankara escort bayan ankara eskort ankara bayan escort ankara escort ankara rus escort balgat escort çankaya escort çukurambar escort demetevler escort eryaman escort etlik escort keçiören escort kızılay escort sincan escort yenimahalle escort Açık Tütün Fiyatları tütün

istanbul escort apa escort irinevler escort beylikdz escort halkalı escort avrupa yakası escort irinevler escort

kaak bahis - gvenilir bahis siteleri - kaak bahis siteleri

illegal bahis siteleri - kaak canlı bahis - online bahis siteleri

gvenilir canlı bahis - casino siteleri - mobilbahis

cratosslot - canlı bahis siteleri - istanbul escort - ankara escort -

Buy YouTube Subscribers

esenler escort - ili escort