Bejelentkezés|| Regisztráció
Új jelszó
Iratkozz fel
hírlevelünkre!
GYIK







A Megbékélés Chartája
II. Rákóczi Ferenc Alapítvány - Magyarságismereti Mozgótábor
Népszavazás-kalkulátor!
Legyen-e, s ha igen, milyen legyen a népesedéspolitika Magyarországon?
Egy biztosító - több biztosító az egészségügyben? A Magyar-Hon-Lap saját sorozata
KDNP
MKDSZ
IKSZ
FIDESZ
FIDELITAS
FIT
Európai Néppárt
ENP-ED MAGYAR DELEGÁCIÓ
Írj a magyar EP-képviselõknek!
Pesty László: Megsebzett Ünnep
Demokrata Online
Szövetség
ORBÁN VIKTOR
Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat
Dinnyés József daltulajdonos
Magyarok Háza
A szabad vasárnapért
Kismama bérlet
MTI
Magyar Krónika
Letölthető könyv:

Több írásból álló kötet, mintegy a közép-európai együttélés olvasókönyve.

Creative Commons Licenc
A Magyar-Hon-Lap cikkei a CC - Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! Licenc feltételeinek megfelelően felhasználhatók.

Felhőkép
Idõjáráselõrejelzések
Idõjárás elõrejelzés
A Magyar-Hon-Lap RSS csatornái
Hírlevelek
Hozzáadás a Google kezdõlapjához
Twitter






Bérkalkulátor
Mennyi az annyi? Bérkalkulátor a Magyar-Hon-Lapon!



Ez volt a vizitdíj-útmutató


Sajtó
Nagyon hasznos
Küldj SMS-t
Kultúra
Szótárak
KERESZTÚT
Népszavazás 2004

Átváltók

Panoráma
csak egy kattintásra!

Mit látsz az égbolton?
Be szép a Világ!
Web kamerák

Gazdaság
Tözsdeinformációk - Központi Statisztikai Hivatal- OECD statisztika - MNB

Hazai közélet - Egyesületek
1000 év törvényei
Parlament- KormányzatPártokFidelitasIKSZHatárontúli Magyarok Hivatala
Közvéleménykutatások - Választási Hivatal - KÜM EU vonal

Nemzetközi közélet - Egyesületek
Európai Unió - Európai Parlament - Európai Néppárt - Európa Tanács - CDU - Brit Nagykövetség - Capital Commentary -
Magyar Koalíció Pártja - RMDSZ - VMSZ - Magyar Emberjogi Alapítvány

Turisztika - szórakozás
Hotelek - Falusi turizmus - Utazás - Erdély - Hannover EXPO 2000 - WorldGuide - PlanetWare - Világlátó

Internet
Keresõk - Ingyen E-mail lehetõségek - Ingyen WEB-helyek - Virusirtók

Hit - vallás
Biblia
Katolikus - Magyar Katolikus Egyház - Könyvtár - Vatikán - Napi igeliturgia - Virtuális plébánia - Gyulafehérvári érsekség - Gyomaendõdi iskola - Igen c. folyóirat - HÁLÓ - Szeged Rókusi Plébánia - Dunaharaszti és Taksony plébániái - Szent Család Plébánia
Zarándok
Görögkatolikus - Parochia
Református - Parókia.net - Pasarét
Evangélikus - Magyar Evangélikus Egyház
Unitárius Unitárius Egyház -

Egyéb - Hirdetések
Álláshirdetések - SZJA és 1 %

Gyöngykapun és határon túl Nyomtatás E-mail
További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat
2012. June 18.
Tamási Orosz János

Gyöngykapun és határon túl


Gyöngykapu, na persze hogy, olvassuk az antológia címét; mi más lenne, a csillagkapu foglalt, az aranykapu fennkölt, a rácsos kapu meg hát tényleg annyira, de annyira zöld. Amilyenre festették, ugye. Bíbelõdünk itt a címmel, odalapozunk a címadó vershez, s azt olvassuk ottan: „fû, fa, mi él, minden hitelben él, / elfárad a faj, s hulltával fizet. -” (Tõzsér Árpád). No, ennyit a gyöngykapuról, nem éppen pártaszépség ez, „A mélyben más én, valami rozmár-/ -féle szörny sír – torz, furcsa lény.”, írja még a költõ a hosszú opusban, szép csöndesen kezdjük megérteni: miféle gyöngyökrõl is lehet itt szó. A legritkábbról, a feketérõl, amely (ha már az õsöreg toposz tûzzük ide), a porszembõl, piszokból, szennyezõdésbõl fejlõdik abban a kagylóméhben, de színében tovább viszi a sötétséget. Amit nem tudunk félrefelejteni, talán sohasem.

Határon túli magyar írók antológiája ez, Fekete Vince válogatásában és szerkesztésében, szép, valóban gondos munka, leginkább a szerkesztésre gondolunk itt, hiszen a teljes anyagot nem látjuk magunk elõtt; noha biztosan fogjuk. Mert a legjobb diáriumok hagyományát idézi a kötet, az ízelítõ annyira komoly és lebilincselõ, hogy vadászni fogjuk az egyes szerzõk önálló munkáit is, minden bizonnyal, sõt, utána járunk: mi az, ami – esetleg – már el is készült, meg is jelent? Elképzelhetõ ez, hiszen a harminckét szerzõ 2007 és 2009 között négy címen pályázható ösztöndíjasa volt a magyar kulturális tárcának, még a NER elõtti idõkben, ami immár EMMI, de hagyjuk ezt, a lényeg, hogy a mezõny fantasztikusan erõsnek és megérdemelten támogatottnak tûnik, noha inkább tiltanánk azt, amit õk tûrni kényszerültek. Szójáték, bocsánat, de hát valamennyien ezt teszik, noha véresen komolyan; szépirodalomba vésik azt, ami – annak örök érvényûsége okán – egyszer talán hatásos fékezõerõ lehet az új borzalmak elõtt; tudjuk, persze, hogy nem, tudjuk, hogy ezt gondolni – illúzió.

Visky András darabjának (Visszaszületés) jelenetével indul a kötet; hátborzongató pillanattal. Ne pontosítsuk, mondjuk úgy, ahogyan olvassuk: egy tábor lakója tér haza, de nincs hová, végképp rabságban tartja az, amitõl látszólag már megszabadult. De ott bent, az üressé vált szív csak az automatizmusokra figyel, arra a hierarchikus rendre, amely segített neki túlélni valamit – de hát nem élte túl. Majd Iancu Laura verseire lapozuk, nagyon nagy költészet az övé, „Leszakadt égdarab a kenyerem, / Váróterembõl rendezek hazát” (Valahol vár), írja például így, s én e pillanatban elégedetten pislantok jobb oldalamon lévõ polcom felé, már ott a szerzõ kötete, halasztom-várom a pillanatot, amikor átadom magam neki, higgyék el, kiváló költõ. Most még pörgessük tovább az antológiát, Polgár Anikó is ígéretes, na ná, ismerjük már néhány kötetét, õt meg Tari István követi, a Balassi-kardos délvidéki poéta, a Betakarják az eget címû versével, amely a jugoszláviai háború kitörésének testközeli helyzetét mutatja be, együtt néhány hasonlóval, persze, de ez arról mesél: hogyan bujdosott a költõ szülõföldjén, miért nem menekült az Anyaországba, s mi is történik az emberrel és az emberben attól az elsõ ajtón-dörömböléstõl (gyöngykapu, na persze) addig, amíg „fölnõttek / a gyerekeink és a háború kezdetén / elültetett fáink betakarják az eget”.

Egyed Péter, az erdélyi széppróza mestere, már egy más, bár hasonló életérzésrõl tudósít, novellájában. Az emberarcú szocializmus román hadseregében egy erdélyi magyar katona. Nesze neked sorsközösség. Itt, valahol, rekesszük is el, önkényesen, a névsorolvasást, ennyi is elegendõ ahhoz, hogy érzékeltessük: kiváló írók és költõk nagyszerû munkáiról beszélünk; s nem mellékesen arról: mit is jelentenek a különbözõ ösztöndíj-lehetõségek; ha ez nincs, ki tudja, mikor kerülnek papírra (mert oda kerülnek, efelõl nincs kétségünk, a tehetség sohasem adja fel, más kérdés, hogy hol teszi végül a dolgát), tehát mikor fogalmazódik véglegessé Szabó Róbert Csaba novellája (Temetés este tízkor), vagy Muszka Sándor balladás költészete /„Magam vagyok a vásártér sarkán / Jó kezû ácsnak züllött fia / Láttam arcát már a bolydult tömegben / Köntösöm arcát ki elnyeri” (Aznap ki elnyeri)/, netán Bence Erika izgalmas tanulmánya (Többnyelvû hagyomány a vajdasági magyar irodalomban) egy olyan kérdésrõl, amelynek recepciója, átfogó konnotációja nagyon mai eleven sorskérdés. Mert amikor a szerzõ azt írja, hogy „….a kolonizált vagy a déli szerb etnikumok, a likai szerbek, vagy a történelmi Szerbia térségébõl származók emlékezetébõl … hiányzik az a multikulturális és transzlingvális tapasztalat, amit a közép-európai térkonstellációban Monarchia-tudatnak nevezünk” s emiatt „a symposionista nemzedék többnyelvûnek képzelt diskurzusa egyirányú maradt”, akkor egyfelõl arra gondolunk, hogy azért némi dialógus mégis kialakult, másfelõl viszont – s itt nem vitatkozva igazán a szerzõvel – azon tûnõdünk, hogy vajon miként is fog ez a tagadhatatlan kulturális ellentét kiegyenlítõdni?

Nem tudjuk. Annyi bizonyosnak látszik: van egy párbeszédre, dialógusra kész nagyon erõs nemzedék a páston, fiatalokkal és érett alkotókkal, számos mûfajban; akik ott, a határokon túli magyar kultúrát értik s mûvelik olyan szinten amely lehetségessé teszi mind az ottani, mind a – néha ismét csak sürgetõen fontossá váló – magyar–magyar párbeszédek lefolytatását. Szurkoljunk értük – hogy még többet tehessenek, értünk. (Gyöngykapu. Határon túli magyar írók antológiája. Kortárs Kiadó, 2012).